Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Tűzakadálypályán a sportszázad újoncai

Szöveg: Halmos B. Ágnes | Fotó: Rácz Tünde |  2024. május 1. 11:38

Habár a Magyar Honvédség 2. Sportszázad 139 újonca harmincegy sportágat űz, minden edzettségükre szükség volt az MH Ludovika Zászlóalj Ócsa Kiképzőbázisán megtartott atom-, biológiai és vegyi (ABV) kiképzésen, ahol a katonákat kemény kihívásoknak tették ki.

A kiképzési feladatok komoly terhet jelentettek, hisz a tatamin, a kerékpáron, a ló nyergében, vagy a futópályán nem ég tűz, nincsen torkot maró gáz, füst, és nem kell gázálarcban futni és biztosítani a társak menekülési útvonalát.

„Fizikailag nem volt megterhelő, minden jól ment. Inkább lelkileg bizonyult számomra nehéznek az embert formázó bábut eloltani. Ráadásul ott nagyon közel is lobogtak a lángok” – számolt be Sarcia Borbála, az MH 2. Sportszázad szakaszvezetője, civilben triatlonversenyző, akinek legközelebbi versenye a május 11-én, az olaszországi Caorléban megrendezendő Európa-kupa lesz.

A lelki nehézséget hangsúlyozta Dobronyi Dorina szakaszvezető, öttusázó is, aki elmondta, mivel egyéni sportot űz, a kiképzés segít megtanulnia csapatban dolgozni.

w2024.04.30.sportszazad tuzakadalypalya.rt. (16)

„Két részre osztottak bennünket. Az én csapatomban nagyon-nagyon jó a csapatszellem, kitűnően érzem magam, és szomorú is leszek majd, ha vége lesz a kiképzésnek, annyira összekovácsolódtunk” – tette hozzá Sarcia Borbála. 

Véleményével nincs egyedül. A junior Európa-kupában tavaly két 5. helyet szerző cselgáncsozó Farkas Bence szakaszvezető is hasonlóan gondol a társakra, a csapategységre. „Ezalatt az öt hét alatt a kiképzőink remekül felkészítettek minket, és én úgy gondolom, hogy éles helyzetben is higgadt tudnék maradni, egy hasonló szituációban is jól tudnék teljesíteni” – osztotta meg gondolatait a 20 éves, 60 kilogrammos súlycsoportban induló versenyző.

w2024.04.30.sportszazad tuzakadalypalya.rt. (1)

Bence is a mentális felkészítés, felkészülés fontosságát hangsúlyozta: „a mai nap fizikailag megterhelő volt, annak ellenére elfáradtam, hogy az edzések, a fizikai igénybevétel megszokott számunkra. Nehéznek találtam mentálisan, hogy égő járműből kellett kiugranunk, s azt eloltanunk. Aztán az árokban fedezékben kellett maradni, kúszva kellett közlekedni, miközben tüzeltek ránk. Sőt, egy sérült bajtársat is ki kellett menteni az árokból, fedezékbe vinni.”

Zsivnovszky Péter szakaszvezető, birkózó érdekesnek és hasznosnak nevezte a harckocsi oltását, valamint annak begyakorlását, hogy miképp kell egy égő embert megmenteni. Hozzátette, szeretne a honvédség keretein belül minél tovább sportolni, és kiaknázni a kettős pályamodell adta lehetőségeket.