Az MNBN magyar százada (a H-század) szervezte és vezette a hegyi menetet, és az EUFOR más tagjait is meghívta, hogy csatlakozzanak az „Ember vs. Trebevic” elnevezésű kihíváshoz. A különböző részlegektől összesen mintegy 150 fős EUFOR-állomány vett részt. Az idő tiszta volt és sütött a nap, azonban nagyon hideg volt, az útvonalat pedig helyenként jég és 60 centiméteres hó borította, ami jó kiképzési körülményeket biztosított. Amint azt a zászlóalj egyik katonája, Patrick Moser hadnagy megjegyezte: „az MNBN-nek minden időjárási körülmény között reagálóképesnek kell lennie”. Szabó Csaba őrnagy, az MNBN parancsnokhelyettese úgy vélte, hogy a 9,5 kilométeres hegyi menet megérte a fáradságot: „a hegytetőről nagyszerű kilátás nyílt” – mondta mosolyogva.

Azok a résztvevők, akik nem tartoznak az MNBN-be, a menetet fizikai kihívásnak tekintették és lehetőségként használták a hegyekben végzett gyakorlatra. Mint azt Rafal Alenowicz zászlós elmondta, a menet kitűnő lehetőséget biztosított neki arra, hogy bebizonyíthassa: az edzőteremben munka előtt edzéssel töltött idő nagyon fitten tartotta őt.

Az MNBN számára azonban a hegyi menet nem egyszerűen a fitten tartásról szólt, hanem felkészítés-sorozat volt egy gyalogos járőrözési feladatra. Mint azt Székács József százados, az MNBN magyar századának parancsnoka elmagyarázta, a gyalogos fegyveres járőrszolgálat az MNBN lövészkatonái számára az alapvető készségek egyike. Az EUFOR hadszíntéri katonáiként ugyanis szükség esetén mindig reagálnak arra, ha Bosznia-Hercegovinában romlik a biztonsági helyzet. Ezért az MNBN a kiképzési foglalkozásai egy részét a hegyekben hajtja végre télen és fegyverrel felszerelve, azért, hogy biztosítsa állandó reagálóképességének fenntartását, összhangban az EUFOR mandátumával Bosznia-Hercegovinában.

Fordította: Eszes Boldizsár