honvedelem.hu
Amikor az időjárás írja át a haditervet

„A katona legjobb barátja az időjárás” − tartja a régi mondás. Persze ez nem mindig igaz. A történelemben számos olyan csatát és háborút vívtak meg, amelynek eredménye nem a stratégákon, hanem az időjáráson múlott.

A mongolok és az „isteni szél

A kamikaze kifejezéssel általában a második világháborús csendes-óceáni hadszíntér kapcsán találkozik a történelem iránt érdeklődő. A fogalom eredete azonban jóval korábbi, egészen pontosan a XIII. századból való. Az akkori ismert világ nagy részét meghódító Mongol Birodalom első jelentős kudarca az 1274-es és az 1281-es, Japán ellen intézett sikertelen támadás volt. 1274-ben a szigetország ellen Kínából induló, 300 nagy és közel 500 kisebb hajóból álló mongol hajóhad – amelyek fedélzetén több mint húszezer harcos és a lovaik voltak – november 19-én szállt partra Kjúsú szigetén. Bár a támadókat a japánok megállították, visszavonulásuk nem a harcosoknak, hanem az éjszaka kitört hatalmas viharnak volt köszönhető. A mongol flotta 1281 nyarán indult útnak ismét Japán felé. A támadókat a második hakatai csata néven ismertté vált ütközetben sikerült megállítani és visszaszorítani hajóikra. A flottára ekkor csapott le egy hatalmas tájfun, azaz az „isteni szél”, vagyis a kamikaze. A támadó hajóhad nagy része teljesen megsemmisült.

 

Azincourt és a többnapos eső

A világtörténelem egyik legvéresebb ütközeteként emlegetett azincourt-i csatát a százéves háborúban vívták meg egymással az angolok és a franciák a Calais melletti Azincourt-nál 1415. október 25-én. Az angol győzelemmel véget ért ütközetben kulcsfontosságú szerepet kapott az angol hosszúíj, ráadásul még az időjárástól is segítséget kaptak a győzelemhez. A csata előtt ugyanis többnapos eső változtatta sártengerré a talajt, amelyen a nehéz páncélzatot viselő franciák csak lassan tudtak előrehaladni. A lehetőséget kihasználva az angolok nyilaikkal valóságos vérfürdőt rendeztek, szinte teljesen kiirtották a francia nemességet. Mintegy hétezer francia gróf, báró és márki maradt holtan a csatatéren. Ezzel szemben az angolok vesztesége alig haladta meg a kétszáz főt.

 

Az amerikai függetlenségi háború és a kemény tél

Az amerikai függetlenségi háborúban harcolókat sem kímélte a kegyetlen időjárás. 1777-78 telén George Washington tábornok visszavonulásra kényszerült, miután a britek elfoglalták Philadelphia városát. Ekkor úgy döntött, a telet a Schuylkill folyónál található, jól védhető Valley Forge-fennsíkon töltik. Az időjárás azonban nem volt kegyes hozzájuk, hatalmas hó hullott és a hőmérséklet is jóval fagypont alá süllyedt. Ezt követően a fagyos és az enyhébb időszakok váltakoztak, ami szinte járhatatlanná tette az utakat. A kevés élelem és a mostoha időjárás miatt többen megbetegedtek és meghaltak. A „stratégiai előnyt” azonban nem használta ki William Howe brit tábornok, aki több mint 15 ezer fős seregével a telet Philadelphiában töltötte, és nem támadta meg Washington legyengült seregét. A márciusi jó idővel együtt az utánpótlás is megérkezett: a franciák az amerikaiak oldalán beléptek a háborúba, így a megtépázott sereg megmenekült.

 

Szárazság és jégverés a francia forradalom előtt

Igazán különös volt az időjárás néhány hónappal az 1789-es francia forradalom előtt. A gazdasági válságban szenvedő Franciaországban élők életét egy korábban soha nem tapasztalt tavaszi szárazság tette még nehezebbé, aminek következtében az élelmiszerárak jelentősen megemelkedtek. Kora nyáron pedig egy hatalmas jégeső pusztította el a megmaradt termést, ami teljesen kétségbeejtő helyzetet idézett elő a lakosok körében. Az ekkorra már politikai változásokat is igénylő franciák között szinte háborús hangulat uralkodott. Nem sokkal később, egészen pontosan július 14-én kitört a forradalom.

 

Napóleon, valamint az orosz nyár és tél

A franciák sorsát nemcsak az 1789-es forradalom előtt, hanem máskor is befolyásolta az időjárás. Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata során mintegy 450-680 ezer katona indult el Moszkva felé. Az időjárás miatt azonban már nyáron gyengülni kezdtek a császári csapatok. A kezdeti kánikulát heves nyári záporok és zivatarok váltották fel, ami miatt az amúgy is gyatra orosz utakon egy-két napig a sár, majd a keménnyé száradt mély nyomvályúk lassították nemcsak az előrehaladást, hanem az utánpótlás folyamatosságát is. A hamar megérkező orosz tél pedig végképp megállította a franciák előrenyomulását. A mínusz 20-30 fokos fagyok megtizedelték Napóleon seregét. A feljegyzések szerint a katonák a novemberi télben az úton heverő, megfagyott holttestek vonalát követve tájékozódtak a nyugatra való visszavonulás alatt.

 

Egy vihar miatt tartott tovább a krími háború

A történészek szerint közel két évvel hosszabbította meg a krími háborút az a hatalmas vihar, amely 1854. november 14-ére virradóra csapott le a Krím-félsziget közelében található Balaklavai-öbölre. Az ítéletidő néhány óra alatt elpusztította az éppen itt horgonyt vetett egyesült angol−francia hadiflottát, amely a törökökkel együtt harcolt az orosz hadsereg ellen. Az 1853−1856 közötti krími háborút a katolikus és ortodox egyházi vezetők vitája robbantotta ki a jeruzsálemi szent helyekről, melyek akkoriban az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak. A konfliktus végül az oroszok vereségével ért véget.

 

Orosz−japán háború: mukdeni csata

A hideg, téli időjárás is segítette a japánokat a mukdeni csata megnyerésében, ami az orosz–japán háború utolsó nagy szárazföldi ütközete volt, és az egyik legnagyobb összecsapás az első világháborút megelőzően. Az 1905. február 20. és március 10. között zajló csata fordulópontjának az számított, hogy a Hun folyó be volt fagyva, így a japánok átkelhettek rajta azzal a céllal, hogy bekerítsék az orosz erőket. Az oroszok azonban a visszavonulás mellett döntöttek, így a japánok bevonultak Mukdenbe. A csatában a japánok 75 ezer fős veszteséget szenvedtek, míg az orosz halottak és sebesültek száma elérte a 90 ezret.

 

A Barbarossa-terv és a „fehér pokol”

A második világháborúban a németek − okulva Napóleon kudarcából − a Szovjetunió elleni hadműveletet, azaz a Barbarossa-tervet az 1941. május 15-e és október közepe közötti öt hónap alatt tervezték végrehajtani. Az időjárás azonban az ő terveiket is keresztülhúzta. A késői tavaszi olvadás miatt a hadjárat kezdetét június 22-re módosították, az elhúzódó harcokat pedig meglepte a meteorológusok által az „évszázad telé”-nek nevezett embertelen időjárás. A katonák öltözete az éjszakai, mínusz 20-30 fokos hideg ellen nem nyújtott megfelelő védelmet. Az eredmény ismert: a németek támadását Moszkva előtt megállították. A „fehér pokol” az elkövetkező években is megkeserítette a keleti fronton harcoló katonák életét. Elég, ha csak Sztálingrád ostromára, vagy éppen a doni áttörésre gondolunk…

 

Vihar miatt elhalasztott D-nap

Ha csak egy olyan hadműveletet kell említeni, amelyet az időjárás miatt halasztottak el, akkor az emberek többsége valószínűleg a D-napra, azaz a normandiai partraszállásra gondol. A franciaországi invázió eredetileg kitűzött időpontja 1944. június 5. volt, ám a La Manche-csatornán dühöngő vihar miatt a támadást a szövetségesek főparancsnoka, Dwight D. Eisenhower tábornok 24 órával elhalasztotta. A partraszállást azonban még így is nagyon megnehezítette a kedvezőtlen és júniusban szokatlan időjárás.

 

A halál ötven órája

Valószínűleg sokan emlékeznek a parádés szereposztású filmre, A halál ötven órája című mozira, amely a németek 1944 decemberi, ardenneki ellentámadásának történetét dolgozta fel. Az offenzívát a németek tudatosan időzítették úgy, hogy a szövetségesek a ködös és borongós idő miatt ne legyenek képesek használni az addigra már teljes légi fölényt maguknak tudó légierejüket. A német csapatok eleinte jelentős sikereket értek el, december 23-án azonban változott az időjárás, megszűnt a köd, s az azonnal magasba emelkedő szövetséges légierő megállította a német támadást.

 



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat