honvedelem.hu
Szent ereklyénk, a Fort Knox-i megkülönböztetett tulajdon

Ausztria, 1945 márciusa, nagyböjt utolsó hete. A magyar határ közelében, Mürzstegben, akárcsak idén, ezekben a napokban emlékeztek Jézus kereszthalálára és készültek feltámadásának megünneplésére. A falubeliek nem tudták, hogy nagyszerdán a hadihelyzet miatt kőszegi óvóhelyéről először épp vadászkastélyukba menekítették a magyar Szent Koronát, a hozzá tartozó drágaságokat. Szent jelképeink ezeréves története később az óceánon túl, az Egyesült Államokban folytatódott...

01.jpgAz amerikai Fort Knoxban, az ott állomásozó páncélos erők, egyszersmind a pénzügyminisztérium nemesfémkészlet-raktárának életéről tudósító The Turret című katonaújság ma már nem létezik, ám az 1978. január 10-i számának egyik példánya fennmaradt, amelyben „Szigorú óvintézkedések közepette indult haza 25 év után a magyar korona az aranybunkerből” címmel olvasható egy összeállítás.

02.jpgA Magyar Koronaőrök Egyesülete jóvoltából honlapunk olvasói elé tárhatunk néhány részletet, negyven évvel ezelőtt készített, dokumentumértékű fotókat államiságunk jelképeinek az óceán túlsó partján folytatódó történetéről, az őrzés körülményeiről, a hazatérés előkészületeiről. Idézzük és kommentáljuk is bizonyos Tom Aldred írását. „Szent István koronája, amely talán a magyar szuverenitás legfontosabb jelképe, múlt hét szerdán elhagyta 25 éves otthonát az USA aranyrúd-letétjében, hogy visszatérjen Budapestre. Az ereklyéket ‒ a hat fontos (2,7 kg) aranykoronát, az ékes országalmát, jogart és kardot, valamint az aranyhímzésű palástot ‒ megvizsgálta a hivatalos küldöttség (többek között dr. Kovács Károly, a washingtoni magyar nagykövetség misszióvezető-helyettese) a letéti kamrában. Ezután a várakozó helikopterekhez vitték a műtárgyakat az 543. katonai rendészszázad és a 194. páncélosdandár katonai rendészszakaszának tagjai. Az ereklyéket ugyanabban az ősi ládában szállították, amelyben az amerikai csapatoknak átadták 1945-ben.”

A front 1944 őszén egyre közelebb került Budapesthez, a Buda várában őrzött koronához. Klenódiumaink – nemzeti kincseink, szent jelképeink – helyzete nem volt megnyugtató. Fennállt a veszély, hogy a Szent Korona és a koronázási jelvények hadizsákmányként kerülnek idegen kezekbe. A nyilas hatalomátvétel, majd a front nyugati irányú gyors előrehaladása csak fokozta a bizonytalanságot. Budapest–Veszprém–Kőszeg–Velem–Kőszeg–Mürzsteg–Mariazell–St. Pölten–Linz–Schörfling–Attersee–Mattsee –Augsburg–Heidelberg – a Szent Korona 1944 őszétől 1945 júliusáig tartó Canossa-járásának, menekítésének útvonala, melyen Pajtás Ernő ezredes, a Magyar Királyi Koronaőrség akkori, egyben utolsó parancsnoka, és a koronaőrség tagjai ama ősi ládában szállították, míg lehetett, őrizték-óvták szent jelképeinket.

Csupán megemlítjük: 1945. március 28-án, amikor is a kőszegi óvóhelyéről menekített Szent Korona mondhatni, átlépte a magyar határt, a koronaőrök szolgálati feladatai megszűntek. De tudnunk kell: ugyan a koronaőrség működése ekkortól (2011-ig, a Honvéd Koronaőrség megalakításáig) „szünetelt”, de a Magyar Királyi Koronaőrség feloszlatását semmiféle paragrafus nem írta elő. Pajtás Ernő koronaőr ezredes nemzeti ereklyéinket 1945. július 27-ig Heidelbergig, az amerikaiak 7. hadseregének főhadiszállásáig kísérhette.

03.jpgHogy el ne feledjük: a második világégés után a németországi Grabenstadtban elhunyt Pajtás Ernőt 1993 augusztusában, hamvainak hazahozatalát követően, a köztársasági elnök posztumusz vezérőrnaggyá nevezte ki. „Noha a koronát” ‒ áll az amerikai újság összefoglalójában ‒ „évszázadokon át a nemzeti szuverenitás egyetlen törvényes kifejeződéseként tisztelték, mégis át kellett vészelnie lopást, rongálást és politikailag bizonytalan időszakokat. Az egyik legenda szerint mocsárban rejtették el egykoron.” E megjegyzés történelmi alapja: 1849. augusztus 23-án a menekülő kormányfő, Szemere Bertalan a Szent Koronát és a hozzá tartozó koronázási jelvényeket Orsova mellett, a Duna mellékfolyója, a Cserna torkolata alatti iszapos földben elásatta.

„A nemzetiszocialista (Szálasi-) rezsim összeomlását, és a szövetséges erők Budapestre történő előrenyomulását követően a korona őrzésével megbízott katonatiszt (Pajtás Ernő ezredes) Ausztriába csempészte a koronát 1945-ben, állítólag azért, hogy megakadályozza annak szovjet kézbe kerülését. A tiszt eltemette a koronázási ékszereket, majd amerikai katonai tisztviselőket keresett fel, akik 1945 júliusában átvették az ereklyéket. A koronázási jelvényeket Fort Knoxba szállításuk előtt Németországban tárolták” – folytatódik ekként az amerikai újságíró negyven évvel ezelőtti összefoglalója.

Pajtás Ernő ezredes „csempészakciója” a következőképpen történt. Szálasi Ferenc nemzetvezető, miniszterelnök és helyettese, Szöllősi Jenő egy 1928-as törvénycikkre hivatkozva származtattak jogot maguknak arra, hogy a koronával és a koronázási jelvényekkel országgyűlési és koronaőr testületi jóváhagyás nélkül elhagyhassák az országot. A koronaőrök, esküjük szellemisége szerint, a nemzetvezetői kényszer ellenére is a szent ereklyék őrzésének folytatása mellett döntöttek. Végül Kőszegről, egy biztonságos óvóhelyről 1945. március 27-én, azaz a nagyhét keddjén a Hangya Szövetkezet teherautójával, platóján szent jelképeinkkel Ausztria felé jelölték meg a menekítési útirányt. Másnap hajnalban, immár nagyszerdán lépték át a magyar határt, majd titkos szállítmányukkal Semmeringen és Mürzzuschlagon át délután fél egykor értek Mürzstegbe, az egykori császári vadászkastélyba, a bevezetőnkben említett helyszínre. A rejtekhelyről nagyszombaton menekítették tovább szent jelképeinket. Húsvét vasárnapján, április elsején értek Mariazellbe, onnan tovább haladt a szállítmány Attersee-be.

04.jpg

Április 7-én éjjel 11 órakor jutottak el a Salzburg melletti Mattsee-be, ahol a helyzet veszélyességének fokozódása miatt a koronázási ékszerek elásása mellett döntöttek. Az őrség tagjai eme akció helyszínéül egy katonai fedezék gödrét találták legalkalmasabbnak, s április 26-ról 27-re virradó éjjel végrehajtották tervüket. Csupán a koronát, a jogart és az országalmát, azokat is bőrtokban, egy kettévágott olajoshordóban tudták elásni biztonsággal. Pajtás Ernő visszaemlékezése szerint, mivel a kard nem fért bele a tokba, a koronaládában hagyták. Attól kezdve, a látszat fenntartása érdekében az immár csak a kardot tartalmazó ládát őrizték tovább.

05.jpgKülföldön élő magyarok adományaiból 1983-ban emlékművet emeltek ott, ahol a koronaőrök a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket elásták. Később két erdélyi kopjafával ékítették e történelmi emlékhelyet.

Ahogy az a Szent Korona őrzése című, dokumentumértékű könyvben áll: a Seehamban állomásozó egység katonái május 6-án a koronaőröket letartoztatták, parancsnokságukra szállították. Egy fennmaradt elismervény tanúsága szerint: „Alulírott (Paul Kubala magyar származású amerikai őrnagy) igazolom, hogy a mai napon egy ismeretlen tartalmú lezárt ládát Pajtás Ernő ezredestől átvettem.” A menekítés európai, ausztriai és németországi epizódja során a koronaőrség parancsnokával előbb feltáratták a korona elásásának helyét, majd a koronázási jelvényeket 1945. július 25-én visszahelyezték a koronaládába, amelyet rövidesen átszállítottak Heidelbergbe, a 7. amerikai főparancsnokságára.

Augusztus 2-án, a hivatalos átadáskor készült egy pótolhatatlan értékű fotó a nyitott koronaládáról, s a mögötte álló Pajtás Ernőről. „A koronázási jelvényeket Fort Knoxba szállításuk előtt Németországban tárolták” – áll a The Turret összefoglalójának már idézett részében. Klenódiumainkat előbb az amerikai csapatok wiesbadeni műkincsgyűjtő központjában, majd a Deutsche Bank egyik frankfurti páncélszekrényében, később az amerikai haderő főparancsnokságán, Friedbergben, 1953-ig őrizték. Egyes kutatási eredmények szerint, ebben az évben, március elején Eisenhower elnök elrendelte az Operation Klondike elnevezésű terv kidolgozását, majd végrehajtását. A General A. W. Greely tábornok nevét viselő, egykor harci eseményekben is részt vevő hadihajó március 10-én Bremerhaven kikötőjéből futott ki a haditengerészet kikötőjéből, hogy tízegynéhány nap múlva a Szent Korona és a hozzá tartozó ékszerek Fort Knox erődjébe, az amerikai pénzügyminisztérium harckocsi-hadosztállyal is védett arany-lerakatának 31. számú raktárába kerülhessenek. Az akciót, mint azt említettük már, teljes titoktartás övezte, így ereklyéink hollétét hosszú ideig homály fedte.

07.jpg

A Klondike akciót rendkívüli titoktartás kísérte. Olyannyira, hogy a koronaládát belerakták egy nagyobb ládába és „sugárveszély” jeleket festettek rá. Sőt, a nyomaték kedvéért „UFO” megjegyzéssel is utaltak a láda tartalmára. „Ami azt illeti” ‒ írta Tom Aldred ‒ „sem az USA, sem Fort Knox nem tett olyan nyilatkozatot a múlt hétig, miszerint a koronázási jelvények itt lettek volna. Mindössze annyi hangzott el, hogy azokat speciális körülmények közepette őrzik egy ismeretlen helyen. Victor H. Harkinnal, a letét rangidős tisztjével, saját elmondása szerint, sosem közölték hivatalosan, hogy e műkincsek a létesítményben vannak.”

06.jpg

Pótolhatatlan értékű ereklyéinket „megkülönböztetett jellegű tulajdonként”, valóban megkülönböztetett figyelem övezte őrzésének minden pillanatában. Ennek egyik jeleként épp az Egyesült Államok aranykészletének helyet adó erőd adott otthont a magyar koronának. Mígnem Matthew Nimetz külügyminisztériumi munkatárs 1977 novemberében a Képviselőházban elmondta: „az elnök, Jimmy Carter úgy döntött, hogy az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatainak lényeges megjavítására való tekintettel visszaadjuk Szent István koronáját, amely a második világháború óta amerikai őrizetben van.”

08.jpg

A The Turret tudósítója is említi: a korona hazaszállítását az Egyesült Államokban viták kísérték. Különösen az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után szülőföldjüket elhagyók tiltakoztak, mondván, e gesztus legitimálja a kommunista kormányt. „A Carter-kormány azzal válaszolt erre, hogy a koronát nem a politikai rendszer képviselői, hanem a magyar nép kapja vissza.”

Az is az események hátteréhez tartozik, hogy az átadási-átvételi ceremónián, külön amerikai kérésre, nem vehetett részt az MSZMP első titkára, Kádár János. Az amerikai katonaújság fotóinak tanúsága szerint „Szent István koronáját James C. Clater, a nemesfémkészlet-raktár állományának tagja viszi ki abból a páncélteremből, ahol 1953 óta titokban tárolták. A műtárgyakat a raktár helikopterei szállították a Godman légibázisra. Az akciót a raktár, a külügyminisztérium, az 543. katonai rendészszázad és a 194. páncélosdandár katonai rendészszakaszának tagjai biztosították. Egyikük, a profilból látható Charles C. Crain, a raktár biztonsági őre Thompson géppisztolyával áll készenlétben.” „A Szent Koronát” ‒ közli az amerikai katonaújság ‒ „a Fort Knox bázis helikopterein juttatták el az arkansasi Little Rock légibázisra, onnan pedig az amerikai légierő C-130-as repülőgépének fedélzetén jutottak el nemzeti kincseink a Washington közelében lévő Andrews légibázisra. A minél alaposabb biztosítás érdekében a repülőgépet sörétes puskával és M-16-os gépkarabéllyal felfegyverzett katonai rendészek vették körül.”

09.jpg

Az Andrews légibázisról 1978. január 5-én szállt fel a kettes számú elnöki Boeing, hogy azután a budapesti Ferihegyi repülőtéren landoljon, fedélzetén az amerikai földrészen negyedszázadot eltöltő Szent Koronával és a koronázási jelvényekkel. Tegyük hozzá: a hazaszállítási akció fedőneve ezúttal is Klondike volt.

10.jpgNegyven esztendővel ezelőtt, 1978. január 6-án a Parlamentben lezajlott az ünnepélyes átadás-átvétel, a tengeren túli küldöttség, élükön a külügyminiszterrel, Cyrus Vance-szel, hazautazott. Fazakas László, a Szent Korona őrzése című kötet szerzőhármasának egyike mondta: „A koronát és a koronázási jelvényeket a Parlamentből még aznap, 23.30-kor szállították át a Magyar Nemzeti Múzeumba, az ott kialakított koronaterembe, ahol azután érdeklődők ezrei tekintették meg.”

Klenódiumaink az ezredfordulóig maradtak a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvényt. Ennek értelmében a Szent Koronát a jogarral, az országalmával és a karddal együtt 2000. január 1-jén az Országház kupolacsarnokába szállították át. A koronázási palást műtárgyvédelmi feltételeknek megfelelő, speciális tárolási igénye miatt a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt. Az Országgyűlés 2010. december 20-án megalkotta a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény módosítását. Eszerint a Magyar Honvédség feladatai közé került a Szent Korona, valamint a koronázási jelvények fegyverhasználati joggal történő őrzése.

A Honvéd Koronaőrség 2011. május 30-án tette le esküjét. „A Magyar Koronaőrök Egyesületének létrehozásakor az volt a célunk, hogy koronaőrzők szellemisége ismét széles körben ismert és elfogadott legyen, s jöjjön létre a koronaőrség a Magyar Honvédség égisze alatt. A leendő koronaőr honvéd tisztek, tiszthelyettesek felkészítésében egyesületünk is részt vállalt, rendkívül nagy örömünkre szolgált, hogy a honvéd koronaőrök 66 év után ismét átvehették a Szent Korona őrzésének nemes feladatát” ‒ mondta Woth Imre, az egyesület elnöke.

12.jpg

Fotó: archív



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat