honvedelem.hu
Hálátlan fegyverek

Van úgy, hogy egy-egy konstrukció nem hozza a várt sikereket és van úgy, hogy minden lelkesedés, minden tudományos szakértés ellenére is a végeredmény inkább csapnivaló lesz, semmint büszkeségre okot adó. Nincs ez másként a fegyvergyártás történetében sem…

Bizonyára sokan ismerik a tihanyi faágyú legendáját, amely az elsütés pillanatában óriási emberáldozatot és kárt okozott, majd az egyik haldokló utolsó leheletével csak annyit mondott, hogy micsoda pusztítást végezhetett a lövedék, ha itt, az ágyú körül ennyien meghaltak. Persze a rege szerint Füreden – amelyet a tihanyiak támadni készültek – még csak egy szélfuvallatot sem éreztek meg, hiszen a faágyú mindössze csak egy szerencsétlen elképzelés rettenetes megvalósulása volt. A történelem során azonban számos eset mutatott rá arra, hogy hasonló kudarcok bizony a valós életben is megtörténtek.

A lőfegyverek elterjedésével olyan iparág fejlődött ki, amely időről időre ontotta, s ontja az újabbnál újabb konstrukciókat. Ám nem minden modell lett sikeres.

MARK 14 torpedó

A második világháború évei során szakadatlan és őrült tempójú fegyverkezés folyt minden oldalon. Az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete és légiereje olyan fegyvert igyekezett a német és japán ellenfelek ellen felvonultatni, amely komoly pusztításra képes. A csendes-óceáni hadszíntéren lezajlott tengeri csaták egyik legfontosabb eszköze volt a torpedó. A MARK 14-es típus azonban rendkívül megbízhatatlannak bizonyult, hiszen nemcsak pontatlan volt, de a mágneses elven működő irányítása egy ízben el is pusztította azt a tengeralattjárót, amely kilőtte. A USS Tullibee egy japán teherhajót készült elsüllyeszteni 1944 márciusában. Két torpedót is kivetett a prédára, ám perceken belül hatalmas robbanás rázta meg a tengeralattjárót. Az egyik torpedó ugyanis a teherhajó helyett a számára közelebbi, erősebb mágneses jelet adó „célpont” felé fordult, vagyis visszatért és megsemmisítette a Tullibee-t, megölve csaknem minden rajta szolgáló amerikai tengerészt.

01.jpg

Az eset után persze vizsgálatok egész sora kezdődött annak érdekében, hogy megtalálják a hibát. Kiderült, a fegyver fejlesztésére túl rövid időt és túl vékony pénztárcát szabtak...

M16 gépkarabély

Emlékeznek a Katonák voltunk című film egyik jelenetére, amikor Sam Elliot azt mondja az M16-osok kapcsán, hogy azok műanyag játékszerek? A vicces megjegyzés mögött azonban a kellemetlen valóság áll: a ma is népszerű és sok hadseregben rendszeresített típus első változata ugyanis számos gyerekbetegséggel küzdött, arról nem is beszélve, hogy az addigi acél és fa anyagokból összeállított fegyverek után a sok ponton valóban műanyaggal fedett gépkarabély gyerekes megoldásnak tűnhetett a második világháború és a koreai háború veteránjai szemében.

Az első szériás M16-os legnagyobb hibája azonban a karbantartás volt. A gyártó többek között azzal adta el a hadseregnek, hogy különleges, öntisztító mechanizmussal építették meg, ezért az üzemben tartáshoz csak minimális mennyiségű eszközt biztosítottak a tisztításra.

02.jpg

Vietnamban azonban nem ugyanazok a behatások érték a fegyvert, mint az Amerikai Egyesült Államokban felállított tesztpályákon. A závárok és csövek eltömődtek sárral, a tárak és ütőszegek berozsdásodtak a magas páratartalom miatt. Sok esetben ezért nem volt más megoldás, mint akár a csata kellős közepén darabjaira szedni a gépkarabélyt és elkezdeni kitakarítani a problémás elemeket. Egyes leírások szerint több olyan amerikai katona holttestére is éppen úgy bukkantak rá, amint fegyvere darabokban hevert előtte.

Ezen ismeretek fényében érthető, hogy miért is volt oly nehéz megkedveltetni a típus első szériáját a katonák körében. Ezt támasztja alá még az is, hogy számtalan vietnami háborús fotón jól látható, hogy amerikai katonák kezében még második világháborús Thompson géppisztolyok, illetve az M1 Garand puska utódja, a közkedvelt M14-es puska remekelt.

Harci gáz

Az első világháború egyik legrettegettebb fegyverének számított a harci gáz. A kíméletet nem ismerő eszköz ellen sokszor még a kezdetleges gázmaszkok sem nyújtottak védelmet.

Kegyetlen pusztító ereje azonban nem csak az ellenségre, de a saját csapatokra is komoly veszélyt jelentett, hiszen elég volt csak egy hirtelen szélirány változás és a mérgesgáz felhő pillanatok alatt ellepte a baráti erők lövészárkait is. Mindemellett a több leírás is tanúskodik arról, hogy a töltetek olykor kilövés nélkül is eresztettek, némán gyilkolva a raktár körüli területen.

03.jpg

Ross puska

Cinikusan szólva azt is mondhatnánk, hogy a fegyver nevében viselte a minőségét, hiszen az eredetileg vadászpuskaként piacra dobott Ross puska valóban hagyott némi kívánni valót maga után. Noha állatok ellen, civil használatban jól remekelt a fegyver, az első világháborúban szolgáló kanadai katonák undorral tekintettel rá. Hadipuskához képest nagynak számított, ezáltal a lövészárkokban igen nehéz volt vele közlekedni, ráadásul gyakorta beleakadt a földbe, a cső telement sárral, ami működésképtelenné tette a flintát.

A legrosszabb tulajdonsága azonban a rendszeresen hibásan működő tolózár volt, hiszen a lövés pillanatában a zár hátracsapódott és a lövedék, ahelyett, hogy elsült volna, távozott töltényűrből. Olyan esetekről is tudni, amikor az ütőszeg még pont rácsapott a lőszerre, de a hátra csapódás ugyanúgy bekövetkezett, ezzel súlyos sérüléseket, akár halált okozva a fegyver kezelő katonának.

Emellett már csak hab volt a tortán, hogy a cső végére rögzített bajonett hajlamos volt leesni minden lövést követően.

04.jpg

 



Aktuális videók
2019. augusztus 20. 20:14
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat