honvedelem.hu
170 éves a Magyar Honvédség
A Kisfiú, „aki” megváltoztatta a világot

Közhely, hogy amíg az „elsők” nevét általában megjegyezzük, addig keveset tudunk a „másodikakról”. Tudjuk, ki volt Jurij Gagarin, de annak már utána kellene nézni az interneten, hogy a második űrutazást ki hajtotta végre. Ismerjük Neil Armstrong és Buzz Aldrin nevét, de nincs benne a köztudatban a második, holdra szálló személyzet neve. Paul Tibbets ezredesről már az általános iskolában tanulnak a gyerekek, de azt kevesen tudják, hogy ki dobta le az atombombát Nagaszakira...

A tényekkel mindenki tisztában van: 1945. augusztus 6-án hajnalban hét darab B−29-es nehézbombázó szállt fel a tiniani repülőtérről. Köztük volt az Enola Gay névre hallgató repülő erőd, „gyomrában” a 3,6 méter hosszú, 0,7 méter széles és 4,4 tonna súlyú, Little Boy (azaz magyarul: Kisfiú) névre keresztelt uránbombával. Az atomfegyver Japán elleni bevetését egy nappal korábban Harry Truman, az Amerikai Egyesült Államok elnöke rendelte el, és parancsot adott a csapás végrehajtására a csendes-óceáni légierő parancsnokának.



Az Enola Gay legénységét Paul Tibbets Jr. ezredes, parancsnok és pilóta, Robert Lewis másodpilóta, Thomas Ferebee bombázótiszt, Theodor Van Kirk navigátor, Jacob Beser radarelhárító, William „Deak” Parsons fegyvermérnök, Maurice Jeppson fegyvermérnök-helyettes, Joe Stiborik lokátorkezelő, Richard Nelson rádiós, George Caron faroklövész, Wayne Duzenberry repülőmérnök és Robert Shumard repülőmérnök-helyettes alkotta.

A gép bombázótisztje helyi idő szerint 8 óra 14 perckor, 10 ezer méteres magasságban oldotta ki a bombát. A Little Boy ejtőernyővel zuhant a föld felé, majd 43 másodperccel később, miután elérte a pusztítás szempontjából optimális 570 méteres magasságot, felrobbant. A detonáció ereje 12 500 tonnányi TNT-jével volt egyenértékű. Ma már tudjuk, hogy Hirosimában, a robbanás egy kilométeres körzetében minden a földdel vált egyenlővé. Az áldozatok valós számáról azonban még jelenleg sincsenek pontos adatok, csak valószínűsíteni lehet, hogy közvetlenül a robbanástól nyolcvanezer ember vesztette életét, majd néhány napon belül – elsősorban a sugárfertőzés és az égési sérülések következtében – újabb hatvanezren haltak meg. Az atomrobbanás azonban bizonyíthatóan a mai napig szedi áldozatait.



A Kisfiú nemcsak a második világháborúnak vetett véget, hanem megváltoztatta a világot. Közvetlen előzménye volt az „atomkor” néven ismert korszaknak és a hidegháborúnak is.

Visszatérve a bevezetőben feltett kérdésre: ki alkotta a három nappal később, augusztus 9-én Nagaszakira ledobott második atombombát szállító repülőgép személyzetét? Természetesen ezek a nevek is ismertek. A Bockscar nevű B−29-es – amelyet az eredeti pilótáról, Fred C. Bock kapitányról neveztek el – parancsnoka Charles Sweeney őrnagy volt, a személyzet pedig Charles Albury másodpilótából, Fred Olivi másodpilótából, James Van Pelt navigátorból, Raymond „Kermit” Beahan bombázótisztből, Abe Spitzer rádiósból, John D. Kuharek repülőmérnökből, Ray Gallagher helyettes repülőmérnökből, Edward Buckley rádiósból és Albert Dehart faroklövészből állt. A szokásos tízfős legénység erre a napra további három személlyel bővült: a gép fedélzetén utazott még a haditengerészet kötelékében szolgáló Frederick L. Ashworth fegyvermérnök, Philip Barnes segéd-fegyvermérnök és Jacob Beser rádióelhárító is.



Az Enola Gay-jel ellentétben a Bockscar útja nem volt eseménytelen. A bombázás elsődleges célpontjának kijelölt Kokurát csak a rossz időjárás mentette meg a pusztulástól: a város sűrű felhőbe burkolódzott, amikor a gép a közelébe ért, így itt nem tudták a bombát ledobni. Ráadásul meghibásodott a gép egyik üzemanyagpumpája is, így a parancsnok két lehetőség között választhatott: a Fat Man (Kövér Ember) elnevezésű plutóniumbombát a tengerbe dobja, vagy megpróbálkozik a tartalék célponttal, Nagaszakival. A döntést mindannyian ismerjük…

A B−29-es helyi idő szerint 11 óra előtt érte el a várost. A 9600 méter magasságban kioldott bomba 11 óra 2 perckor, Nagaszaki fölött 600 méterrel robbant fel. A fegyver hatóereje közel kétszerese volt a Hirosimára ledobotténak, a robbanás következtében a város hatvan százaléka teljesen elpusztult. Az áldozatok számát itt is csak megbecsülni lehet, egy 1950-es tanulmány szerint a robbanásban közvetlenül 73 844-en vesztették életüket, míg a lökéshullám és a sugárzás újabb 17 358 áldozatot követelt.



A bevetésekről visszatérő két parancsnok nyilatkozatai is fennmaradtak. Tibbets ezredes haláláig többször is hangsúlyozta: „Soha nem bántam meg, és nem is szégyelltem, mert akkoriban hittem, hogy a hazafiúi kötelességemet teljesítem azzal, hogy a kiadott parancsot végrehajtom.”

Charles Sweeney a leszállást követően így nyilatkozott: „Láttam ezeket a csodálatos fiatalembereket, akiket lemészárolt volna egy velejéig gonosz katonai rendszer... Sohasem jutott eszembe, hogy megkérdőjelezzem Truman elnök döntésének helyességét.”

Ma a hirosimai, három nap múlva pedig a nagaszaki áldozatokra emlékezik a világ!

Fotó: internet



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat