Szeptember 10-én szállt le az orosz légierő An–124-100 Ruszlán szállítógépe, rakterében két-két Mi–24V és Mi–24P típusú harci helikopterrel, Kecskeméten, ahonnan aztán a részlegesen szétszerelt forgószárnyasok és alkatrészeik közúti fuvarral jutottak el az MH 86. Szolnok Helikopterbázisra. Szeptember utolsó hetében már a berepülést végző Mi–24-es hajtóműveinek hangjától kísérve ültünk le dr. Koller József dandártábornokkal, bázisparancsnokkal áttekinteni a felújítási program részleteit. Vendéglátónk arcán a mosoly nem csak parancsnoki optimizmusból eredt: ő is Mi–24-es hajózó és alig várja, hogy ismét repülhessen a világ egyik legelismertebb, számtalan hadszíntéren bizonyított forgószárnyasával.

– A típus a 2010-es éveket egyre fogyatkozó gépszámmal élte meg: az egyes példányok naptári üzemideje lassan elfogyott. Emellett is folyt ugyanakkor a kiképzés, a képességek (így például a hermetikusan zárt fülkével és speciális konténerrel felszerelt Mi–24-esnek „testhez álló” sugárfelderítés) fenntartása. Végül 2012. december 31-én az utolsó két Mi–24P, a 335-ös és a 336-os is leállt. Ezek azonban majdnem olyanok voltak, mint egy bejáratós autó. Minden kezelőszervük „húzósan” működött, s a műszerfalon sem kopott meg a festék – emlékezett vissza a tábornok.

A leállított gépeken ugyanakkor folyamatosan elvégezték a gyár által előírt állagmegóvást, így havonta alaposan átnézték a helikoptereket, elindították, járatták a hajtóműveket. Ez majdnem olyan, mintha repülési feladatot hajtott volna végre, azaz meghosszabbodott a gép alkalmassága. Mindez jól jött 2013 júniusában, amikor hatalmas árvízhullám vonult le a Dunán.

További részletek a Magyar Honvéd magazin október 12-én megjelenő számában!