honvedelem.hu
170 éves a Magyar Honvédség
A vágyak és a realitás - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A rendszerváltást követően a politika részéről is felerősödtek azon vélemények, hogy ideje lenne a honvédség vadászrepülőgépeit újabbra cserélni. Akkoriban a magyar légierőben a MiG–21 bisz típus repült – ezzel látták el a fegyveres légtérvédelmi szolgálatot is. A stratégák természetesen a megújítást össze kívánták kötni egy határozott nyugati haditechnika felé fordulással is, de végül nem ez történt.

borito.jpgHivatalos érdeklődés elsősorban az F–16-os vadászgépek iránt mutatkozott, de a politikai és a honvédelmi vezetés nem számolt térségünk geopolitikai helyzetével, emellett az Egyesült Államok sem szívesen borította volna fel a Varsói Szerződés egykori tagországai közötti mesterséges egyensúlyt. Ennek ellenére 1993 tavaszán Urbán János vezérőrnagy – a repülőcsapatok szemlélője – asztalán még grandiózus terveket részletező iratok sorakoztak: eszerint Taszárra és Pápára amerikai F–16-osok érkeznek, Kecskemét pedig keleti haditechnikát, a szomszédainknál már sikeresen hadrendbe állt MiG–29-eseket kap.

A hivatalos államközi szerződés szerint az orosz fél az államadósság egy részét tudja le a 28 gép átadásával. Az egyeztetések során szóba került a minőségi ugrást jelentő Sz–300-as légvédelmi rendszer is – de ezt csak pénzért lettek volna hajlandók szállítani. Érdemes visszatekinteni az 1970-es, 1980-as évek haditechnikai beszerzéseire. Utólag úgy tűnik, a politikai és a katonai vezetés már csak csökkentett érdeklődéssel fogadta az évente megújuló orosz ajánlatokat. Az ezredszintű elképzelések helyett megelégedtünk egy-egy MiG–23-as és Szu–22-es századdal, a Szu–25-ös csatarepülőgépekre – nem kis bátorsággal – nemet is mondtunk.

További részletek a Magyar Honvéd magazin október 12-én megjelenő számában!



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat