honvedelem.hu
Aki hazatért Tatára
Beszélgetés Lőrincz Gábor ezredessel, az MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnokával

Harmadszor szolgál Tatán, közben több székesfehérvári, szentendrei és budapesti beosztásban is dolgozott. Iskolái nagy részét az Amerikai Egyesült Államokban végezte, ahogy négyéves NATO beosztást is ott teljesített. Misszióban járt Afganisztánban és Nyugat-Balkánon. Irodája falán pedig ott lóg édesapja fényképe is. Lőrincz Gábor ezredessel, az MH 25. Klapka György Lövészdandár új parancsnokával beszélgettünk.

02.jpg

A tatai dandár parancsnoki beosztásának ünnepélyes átadása-átvételi állománygyűléséről tudósító egyik újságcikkben úgy fogalmaztak: „Lőrincz Gábor ezredes hazatért Tatára”. Az alakulatot hivatalosan január 15-e óta vezető főtiszt valóban úgy gondolja, hogy hazaérkezett. Hiszen annak idején itt járt általános iskolába, majd katonai pályafutását fiatal hadnagyként, szakaszparancsnokként is itt kezdte.

01.jpg

„1992. augusztus 20-án avattak hivatásos tisztnek a Kossuth téren, majd szeptember 1-jén volt az első munkanapom a tatai alakulatnál, amit akkor még 25. Klapka György Harckocsidandárnak hívtak. Az első etapban kilenc évet szolgáltam a Vizek Városában: 2001-ig végigjártam az összes alegységparancsnoki beosztást - voltam szakasz- és századparancsnok -, majd a dandártörzsbe kerültem. Közben nyolc hónapot eltöltöttem az Amerikai Egyesült Államokban, ahol elvégeztem a páncélos törzstiszti tanfolyamot” – mondja Lőrincz Gábor ezredes, hozzátéve: „az első tatai időszak után” ismét az USA-ba utazott, hiszen 2001-ben a vezérkari törzstiszti akadémiára iskolázták be. Ennek sikeres teljesítése után két évet szolgált Székesfehérváron, az akkori Szárazföldi Parancsnokságon, feladata pedig többek között az volt, hogy kidolgozza egy önálló harckocsizászlóalj feladatrendszerét és szervezetét. Ez annyira jól sikerült neki, hogy a 2004-ben Tatán létrehozott 11. Hunyadi Mátyás Harckocsizászlóalj parancsnokhelyettesévé nevezték ki.

Másodszor is Tatán

„Tatai szolgálatom második szakasza sajnos csak három évig tartott, hiszen az önálló, azaz közvetlenül a Szárazföldi Parancsnokság alárendeltségébe tartozó harckocsizászlóaljat 2007-ben már fel is kellett számolnunk. E rövid idő viszont elég volt arra, hogy ismét felvirágoztassuk az egykoron szebb napokat is látott páncélos fegyvernemi kultúrát” – meséli az ezredes, majd kitér arra is, hogy ebben az időszakban „képezték át” sikeresen rendfenntartóvá a harckocsizók egy részét, azaz az alakulat azon katonáit, akik a bosznia-hercegovinai EUFOR békefenntartó misszióba utazhattak ki fél éves külszolgálatra az MH Katonai Rendfenntartó Kontingens 7. váltásának tagjaként. Magyar harckocsizó katonák ekkor először láttak el rendfenntartói feladatokat, a kontingens parancsnoka Lőrincz Gábor volt.

04.jpg

A Hunyadi Mátyás Harckocsizászlóalj felszámolása után Lőrincz ezredes ismét az Egyesült Államokba utazott, ahol NATO beosztást látott el, négy éven keresztül. Mint megjegyzi: innen utazott ki először Afganisztánba, hogy részt vegyen az ott zajló műveletben. A tengerentúlon és Afganisztánban is az improvizált robbanóeszközök elleni védelemmel (C-IED), illetve a képesség megteremtésével foglalkozott.

A tengerentúlról hazatérve Szentendrére került, az MH Altiszti Akadémián parancsnokhelyettesként kapott beosztást. Innen pedig a Honvéd Vezérkarhoz helyezték át, a Hadműveleti Csoportfőnökségen látott el különféle beosztásokat. S ez idő alatt teljesítette második afganisztáni külszolgálatát is.

07.jpg

„Hadműveleti csoportfőnök-helyettesként a tavalyi év második felében hallottam először arról: az elöljárók gondolkodnak azon, hogy engem kérnek fel a tatai dandár parancsnoki pozíciójának ellátására. Megmondom őszintén, nagyon örültem neki, hiszen akkor már tudni lehetett, hogy a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban Tatának kiemelt szerepet szánnak, konkrétan a láncos, nehéz kultúra visszaállítását. Akik ismernek, azok tudják, hogy nekem ez a szívügyem, és igencsak fájt, hogy ezt a képességet az elmúlt években hibernáltuk” – mondja a parancsnok, hozzátéve: az elöljáróktól tájékoztatták arról, hogy Tatán komoly fejlesztések kezdődnek a közeljövőben, mind a személyi állomány, mind pedig az infrastruktúra tekintetében. Azaz megpróbálják „visszacsábítani” az alakulathoz a helyőrséget korábban elhagyó harckocsizó, tüzér és páncéltörő tiszteket, altiszteket. Emellett megkezdődik a laktanya ikonikus épülete, a Kupola felújítása, illetve a technikai kiszolgáló létesítmények renoválása. Ezt követően pedig hamarosan megjelennek az első német szakemberek az alakulatnál, akik a Leopard-2 típusú nehéz harckocsik tárolásához, üzemeltetéséhez és üzemben tartásához szükséges logisztikai követelmények kialakításában segítenek majd a magyar katonáknak.

08.jpg

Folyamatosan érkeznek az új haditechnikai eszközök

A tervek szerint ugyanis az első kiképző harckocsi század haditechnikai eszközei már 2020–ban megérkeznek Tatára. A tüzér eszközök egy évvel később, majd ezeket követik a páncéltörő rakéta komplexumok. „Az első kiképző harckocsi század olyan alegység lesz, ahol már meg lehet kezdeni a katonák felkészítését és kiképzését. Ezzel párhuzamosan pedig kialakítjuk azokat a szimulációs központokat és trenazsőröket, amelyek használatával a katonákat fel lehet készíteni arra, hogy megkezdjék a kiképzést a valós eszközökön is először egyénileg, illetve kezelőszemélyzet szinten, majd kötelékben” – emeli ki Lőrincz Gábor ezredes.

A parancsnok szerint az egész folyamat legnagyobb kihívása az lesz, hogy az alakulathoz érkező 21. századi haditechnikai eszközpark rövid idő alatt ötven éves technológiai ugrást jelent majd a jelenlegi állapotokhoz képest. „Mindez meghatározza az alakulat középtávú terveit, hiszen a dandár feladatrendszere az elkövetkező években az új technikai eszközökkel kapcsolatos teendők köré csoportosul majd. Természetesen mindemellett menni fognak a missziók is, az alakulat katonáira – elsősorban a lövészekre - épül majd a KFOR-kontingens következő váltása. Illetve több alapkiképzést is meg kell szerveznie és le kell vezetnie a dandárnak a jövőben” – hangsúlyozza a parancsnok, hozzátéve, hogy mindezek mellett a napi feladatokról sem szabad elfelejtkezniük, mint ahogy arról sem, hogy a már előre eltervezett gyakorlatokon is ott kell lenniük a tatai katonáknak (ilyen például a Németországban hamarosan megrendezendő Dynamic Front elnevezésű gyakorlat, amelyen a tüzérosztály katonái közül több mint 80-an vesznek részt), s mindemellett az előírt készenléti szolgálatokat is el kell látniuk.

03.jpg

Kép a falon, harckocsik mindenhol

Miközben beszélgetünk, van idő egy kicsit körbenézni a parancsnok irodájában is. A falakon a máshol is szokásos, a katonai pályafutásra jellemző oklevelek, diplomák és kitüntetések mellett egy aranyozott keretbe rakott fekete-fehér fénykép is található. A fotó Lőrincz Gábor ezredes édesapját, Lőrincz Kálmán nyugállományú vezérezredest ábrázolja, aki még ma is az ország egyik „legismertebb katonája” és a rendszerváltás utáni Magyar Honvédség első parancsnoka volt. Korábban pedig – egészen pontosan 1979 és 1985 között -, még vezérőrnagyként a tatai székhelyű 11. Harckocsi Hadosztály parancsnokaként szolgált; s éppen abból az irodából irányította az akkori Magyar Néphadsereg egyik híres magasabbegységét, amelyik ma a fiáé…

„Tudom, hogy nehéz elhinni, de édesapám igazából nem akarta, hogy katona legyek. Sőt, én sem készültem annak. Kevesen tudják rólam, hogy művészettörténész szerettem volna lenni, ám sajnos nem sikerült a felvételim a pécsi Janus Pannonius Egyetemre. Édesapám ekkor azt mondta nekem, hogy két választásom van, vagy bevonulok katonának vagy pedig elmegyek dolgozni. Az előbbit választottam, s mivel a katonai főiskola beleszámított a sorkatonai szolgálatba, oda jelentkeztem” – eleveníti fel a pályaválasztásával kapcsolatos emlékeket az ezredes. Megtudjuk: mivel édesapja is harckocsizó, s gyerekkorában nagyon sok történetet mesélt a lánctalpasokról, nem is volt kérdés, hogy ő is páncélos szakra jelentkezik.

05.jpg

„Amikor bevonultam a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára még nem gondoltam, hogy milyen hamar meg fogom szeretni ezt a fegyelmezett, katonás, férfias életmódot. Aztán mégis így történt… És az is nagyon jó érzés volt, hogy 1992-ben édesapám előtt tettem tiszti esküt a Kossuth téren és ő írta alá a hivatásos állományba vételi parancsomat. Sőt, mivel azok közé tartoztam, akik kiválóként végeztek, a parlamentben édesapám személyesen gratulált mindannyiunknak. Szerintem ez egy nagyon jó korosztály: az 1992-1995 között működő 1. harckocsizászlóalj tiszti állományából mára szinte mindenki ezredes, illetve tábornok lett; valamit igen jól csinálhattunk a kezdetekkor” – meséli az ezredes, aki szerint édesapja nagyon büszke volt rá, amikor kiderült, hogy ő lesz a tatai dandár parancsnoka.

„Most, hogy megkaptam ezt a beosztást, hihetetlen mennyiségű telefont, e-mailt, gratulációt kapok. Jóval többet, mint bármikor, az életem során. Azt gondolom, az emberek úgy érzik, hogy nekem itt helyem és szerepem van. Remélem, hogy meg fogok felelni a várakozásoknak és nemcsak az elöljáróimnak, hanem a közvetlen beosztottjaimnak és a katonáimnak is” – fogalmaz Lőrincz Gábor ezredes.

06.jpg

Fotó: a szerző felvétele és archív



Kapcsolódó tartalom
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat