honvedelem.hu
„Engem az érdekel, hogy miként lehet valamit a legjobban csinálni”
Beszélgetés Ruszin Romulusz dandártábornokkal

Nekem megadatott, hogy ha egyenruhában sétáltam Debrecen főterén, akkor a gyerekek és felnőttek megállítottak, hogy szelfit csináljanak velem – mondta Ruszin Romulusz dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár korábbi parancsnoka, aki a város érdekében kifejtett jelentős tevékenysége elismeréseként, Debrecen Város Napja alkalmából – az április 11-ei ünnepi közgyűlésen – Pro Urbe-díjat vehetett át Papp László polgármestertől.

A Pro Urbe-díj – a debreceni önkormányzat egyik legrangosabb elismerése – „olyan természetes és jogi személynek, közösségnek adományozható, aki, illetve amely éveken keresztül munkálkodott a helyi társadalom javára az emberi tevékenység bármely területén”. Az 1997 óta adományozott debreceni elismerést korábban még nem ítélték oda egyetlen katonának sem.

A magyar emberekért, az országért szolgálnak

Ruszin Romulusz dandártábornok – aki 2016 augusztusától két és fél éven át volt az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka – úgy fogalmazott, hogy ez a rangos elismerés nemcsak neki, hanem minden debreceni katonának és annak az évtizedes munkának szól, amit az alakulat és a Magyar Honvédség Debrecenben, Hajdú-Bihar megyében, illetve az országban végzett.

01.jpg

„Talán mondani sem kell, hogy óriási megtiszteltetés volt átvenni ezt a díjat, hiszen olyan emberek kapják, akik évtizedek óta nagyon sokat tesznek a városért. Nekem kicsit több, mint két év jutott abból, hogy Debrecenben szolgálhassak. De úgy tűnik, hogy az emberek és a város látták, mit és miért teszünk. Érezték, hogy a katonák értük vannak, értük dolgoznak. Látták, hogy amit teszünk, azt nem egy zárt gyakorlótéren vagy a misszióban végezzük, hanem a nyilvánosság előtt. Látták, hogy a magyar emberekért és az országért szolgálunk. Az elmúlt időszakban már nem volt olyan városi rendezvény, amelyen valamilyen szerepkörben ne jelentek volna meg a katonák. Nekem pedig meggyőződésem, hogy így közvetíteni tudtuk azokat az értékeket, amelyek fontosak a Magyar Honvédségnek. Sikerült bekapcsolódnunk a város életébe. Tudom, hogy ez más helyőrségekben is így volt, de Debrecenben kifejezetten jól sikerült” – mondta Ruszin tábornok, aki büszke arra is, hogy dandárparancsnokként nagyon jó kapcsolatot épített ki a város és a megye vezetőivel.

Mint mondta, ennek ellenére váratlanul és meglepetésként érte, amikor Komolay Szabolcs, a város alpolgármestere felhívta telefonon és arra kérte, hogy tegye magát szabaddá, „mert fontos lenne, hogy részt tudjon venni a város napja alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésen”.

Szeretik és elismerik a katonákat

A tábornok szerint nem lehet rangsorolni azokat a kitüntetéseket és elismeréseket, amelyeket az elmúlt években átvehetett. Hiszen a katonai kitüntetések a szakmai tevékenységet értékelik, a civil elismeréseket pedig szélesebb figyelem övezi. „Ezeket, a civil a kitüntetéseket nem tudjuk kitenni a zubbonyunkra, a mellünkre, a helyük ugyanis a szívünkben és a lelkünkben van” – fogalmazott Ruszin Romulusz.

A dandártábornok elmondta: a mai katonák pályafutásuk során nagyon sok hatással szembesülnek, a rendszerváltozás óta a Magyar Honvédség elismerése óriási változáson és fejlődésen ment keresztül. „Sajnos mindenki emlékszik még arra az időszakra, amikor azt javasoltuk a bajtársainknak, hogy ha nem feltétlenül muszáj, akkor egyenruhában ne menjenek ki a laktanyából. Szerencsére ennek az időszaknak már vége. Nekem megadatott, hogy ha egyenruhában sétáltam Debrecen főterén, akkor a gyerekek és a felnőttek megállítottak, hogy szelfit csináljanak velem. Szerencsére ehhez hasonlót már Szolnokon és Nyíregyházán is tapasztaltam, ahol ugyancsak szeretik és elismerik a katonákat. Korábban azonban csak külföldről tudtam ilyenre példát hozni” – mondta Ruszin Romulusz.

04.jpg

Amikor kinevezték debreceni parancsnoknak, azt kérte a dandár katonáitól, hogy „ők legyenek a jó példa mindenki számára” – idézte fel a dandártábornok, aki elégedetten állapította meg, hogy – szerencsére – ezt nagyon sokan megfogadták. „Parancsnoki időm alatt számos olyan eset volt, amikor a katonák megálltak és elsőként segítettek egy-egy balesetnél. Akadt köztük olyan is, aki amikor meglátta, hogy egy idős bácsi portáján ég a garázs, gondolkodás nélkül berohant az épületbe és kihozott onnan egy gázpalackot, miközben az öreget nem engedte bemenni a házba. Máskor pedig, amikor egy súlyos közlekedési balesethez mentőhelikoptert kellett hívni, a katonák voltak azok, akik szabályszerűen leszállították a helyszínen a forgószárnyast. Ugyanis őket erre is kiképezték. És én erre nagyon büszke vagyok” – hangsúlyozta a tábornok, aki szerint a példamutatás kifizetődő volt, és Debrecen ezt meg is hálálta.

Mindent lehet mindig egy kicsivel jobban csinálni

A Pro Urbe-díj átadására készített, Ruszin Romulusz dandártábornokról szóló kisfilmben megszólalt Gyurosovics József rendőr dandártábornok, Hajdú-Bihar megye rendőrfőkapitánya is. Ő úgy fogalmazott, hogy az alakulat korábbi parancsnokának sikerült új dimenzióba helyeznie a város és a dandár között meglévő kapcsolati rendszert. „Mert benne volt egy »Ruszinos plusz«, ami arra sarkalta, hogy mindent lehet mindig egy kicsivel jobban csinálni. Számomra ő testesíti meg a szó legnemesebb értelmében a katonát” – emelte ki a filmben a rendőrfőkapitány.

 „Aki ismer engem, az pontosan tudja, hogy ha nekem azt mondják, hogy »így szoktuk«, az nem elég! Az, hogy hogyan szoktuk, engem nem érdekel. Engem az érdekel, hogy miként lehet valamit a legjobban csinálni. Természetesen a jót és a hagyományokat meg kell tartani, de ha tudjuk jobban csinálni, akár a magunk számára, akár a társadalomnak, akkor meg kell próbálnunk. Én mindenhez úgy állok hozzá, hogy a feladatra és a célra koncentrálok. Természetesen meghallgatom a kollégák javaslatait, aztán eldöntjük, hogy pontosan mit és hogyan. De az nekem soha nem elég, hogy »tavaly így volt«” – mondta Ruszin Romulusz, akinek meggyőződése, hogy fontos a megújulás, főleg a 21. században, az információs társadalomban, amikor az embereknek szükségük van a változásra, a jobbra. Ezért parancsnoki ideje alatt nagyon ritkán volt két egyforma katonai rendezvény Debrecenben, még a nemzeti ünnepeken megrendezett zászlófelvonásba is mindig belecsempésztek valami újat – természetesen mindig a katonai szabályok betartásával –, hogy a nézők ne tudják előre a pontos forgatókönyvet. „Mert akkor mindig el fognak jönni és érezni fogják, hogy őket akarjuk kiszolgálni” – mondta a tábornok.

Mindenhol rengeteget tanult

Ruszin Romulusz dandártábornok az egri Lenkey János Honvéd Középiskola és Kollégiumban érettségizett, majd Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán végzett földmérő és tüzér szakon. Katonai szolgálatát Tapolcán, a Csobánc sorozatvető-ezrednél kezdte meg, majd a pécsi tüzérdandár sorozatvető-osztályához került. Az egyetem elvégzése után Székesfehérváron, az akkori Szárazföldi Parancsnokságon hadműveleti főtisztként folytatta pályafutását. Innen Tatára került megbízott hadműveleti főnöknek.

02.jpg

„Különösen büszke vagyok arra, hogy ebben az időszakban részt vettem azon a gyakorlaton, amelyen a két lövészdandárnak és az akkori vezérkarnak bizonyítania kellett, hogy a NATO-csatlakozásunk után képesek vagyunk a szövetség elvei alapján tervezni. A tatai dandár törzsét én vezettem, a debreceniét pedig az a Takács Attila, akitől később átvettem a Bocskai-dandár parancsnoki beosztását” – mondta a tábornok, aki Tata után Szolnokra került, ahol előbb a különleges műveleti zászlóalj törzsfőnöke, parancsnokhelyettese, megbízott parancsnoka, majd a 88-as könnyű vegyes zászlóalj parancsnoka lett. Az amerikai War College elvégzése és a PhD-fokozat megszerzése után a Honvéd Vezérkarnál folytatta szolgálatát, ahol megbízott hadműveleti csoportfőnök is volt. Innen vezetett az útja Debrecenbe, majd a Honvédelmi Minisztériumba, ahol jelenleg a miniszteri titkárság vezetője. Időközben két missziót is teljesített, Afganisztánban és Irakban.

„Minden helyőrségben, minden alakulatnál rengeteget tanultam a kollégáktól, legyen az altiszt, tiszt vagy éppen legénységi állományú katona. De, nem tagadom, Debrecenben, az ország legnagyobb alakulatának parancsnokaként olyan hatások értek, amelyek csodálatosak voltak. Mindez azzal járt – ahogy azt a Pro Urbe-díj átadásakor is elmondtam –, hogy katonai pályafutásom ideje alatt eddig több mint tízszer kellett költöznöm, de most először éreztem úgy, hogy nincs kedvem hozzá, hiszen annyira megfogott, megérintett a város, hogy legszívesebben debreceni lakos maradtam volna” – fogalmazott beszélgetésünk végén Ruszin Romulusz dandártábornok.

05.jpg

Fotó: Ruzsa István



Kapcsolódó tartalom
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat