honvedelem.hu
Áthidaló megoldás
Száraz lábbal a túlpartra

A harcjárművek tömegének növekedésével a hídvető járműveknek is lépést kell tartaniuk. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege és tengerészgyalogsága – ha minden jó megy – hamarosan egy vadonatúj hadihíd-hordozó lánctalpassal gazdagodik.

h1.jpgM1074 JAB: új eszköz, kiváló teherbírással.

A harckocsik és a gyalogsági harcjárművek lánctalpas futóművei – típustól és mérettől függően – eleve aránylag jelentős árokáthidalási képességet biztosítanak. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor ez már kevés: ilyenkor nyújtanak segítséget a műszaki alakulatok hadihíd-elemeket hordozó járművei. Ezek már a második világháború óta ismertek: a brit hadsereg például háromféle hídhordozó lánctalpast is kifejlesztett. A legelső, Covenanter harckocsira alapozott változat 24, később 30 tonnás teherbírással és 10 méteres áthidalási képességgel rendelkezett. A Churchill nehéz gyalogsági harckocsira szerkesztett változat már a mai szemmel is tekintélyes, 60 tonnás terhelést bírt el.

h2.jpgA Churchill harckocsi alapjain megépített brit hídvető.

Az amerikai hadsereg szintén számos olyan térségben hajtott végre műveleteket, ahol komoly terepakadályokat kellett leküzdeni. A második világháború után Korea, majd Vietnam jelentett kihívásokat: éppen ez utóbbi országban vívott háború miatt fejlesztették ki az M60A1 Patton közepes harckocsira alapozott páncélozott hídvetőt (Armoured Vehicle Launched Bridge – AVLB). Az 1963-ban megjelent, 125 példányban gyártott, komoly exportsikert elért (Izrael, Pakisztán, Spanyolország és Szingapúr is alkalmazza), a korábbi M48 AVLB-ket felváltó járművek a mai napig hadrendben állnak a hadseregnél és a tengerészgyalogságnál. A lefektetve 18,3 méteres, 13 tonnás saját tömegű hídelemmel legfeljebb 70 tonnás lánctalpasokat lehet kiszolgálni. A két M58 aknamentesítő robbantórendszer segítségével 100 méter hosszú és 8 méter széles ösvény nyitható a jármű előtt a nyomásra érzékeny robbanószerkezetekből épített aknamezőn.

h3.jpgA sokat látott M60A1 AVLB.

Az M1 Abrams nehézharckocsi-család 1980 óta jelenti az amerikai páncéloserők gerincét. A gázturbinás, kiváló védelemmel rendelkező lánctalpasok igen hamar kiszorították a hadrendből az M60A3-as család sok mindent túlélő tagjait, melyek 1991-ben elköszöntek a harci bevetésektől, a Sivatagi Vihar-hadműveletben is már csak a tengerészgyalogosok Pattonjai vettek részt. A váltás a műszaki vonalon is bekövetkezett: nem csupán az akadályok, erődítmények rombolására specializált M1150 műszaki harcjármű, de új hídvető rendszer is megjelent a hadseregnél. Ez volt az M104 Wolverine, melynek alapja az M1A2 SEP. A fejlesztésben a General Dynamics Land Systems mérnökei jártak az élen, de fontos szerepet kaptak a német MAN Mobile Bridges (2005 után Krauss-Maffei Wegmann) szakemberei is. A prototípus 1996-ban készült el, s a hadsereg 2003-ban vehette át az első példányt. Az M104 tudja tartani a lépést a sík terepen akár 70 km/h-s tempóra is képes Abrams-ekkel és Bradley-kkel, ami egy hadművelet végrehajtása esetén nem utolsó szempont. Ráadásul amíg az M60A1 AVLB-k hídjain az M1-esek csak kis sebességgel, szinte lépésben kelhettek át, addig ez a probléma a Wolverine német eredetű LEGUAN hadihídja esetében megszűnt. A modern alapjárművel megoldódott az alkatrészellátás gondja is (hiszen az M60A3-asok már régen nyugdíjba mentek) és a logisztikai-karbantartási folyamatok szintén egyszerűsödtek. Mindezeken túl, az erősebb páncélzat nagyobb védelmet jelent az M104-es vezetőjének és a hídrendszer kezelőrendszerét működtető specialistának egyaránt. A hídelem lerakásához és felszedéséhez természetesen nem kell kiszállni a járműből, s a művelet sem vesz igénybe sok időt: az elhelyezéshez öt, annak visszavételéhez csupán tíz perc szükséges.

h4.jpgAz M1 Abrams harckocsi szolgált az M104-es alapjárműveként.

Az olasz Leonardo tulajdonában lévő, de az amerikai Leonardo DRS fejlesztette ki a legújabb, 2019 áprilisa óta csapatpróbán bizonyító lánctalpas, páncélozott hídvető rendszert, az M1074 Joint Assault Bridge (JAB) nevet kapott monstrumot. A fejlesztés egyik legfontosabb célja a költséghatékonyság volt: az M104 Wolverine-ek széles körű elterjedését éppen a rendkívül magas áruk akadályozta meg. A legyártott 44 példány kevésnek bizonyult ahhoz, hogy minden öreg AVLB-t leváltsanak. További problémát jelent az, hogy a modernizált M1A2 SEP v3 és a leendő v5, illetve a már tervezés alatt álló M2A4/A5 Bradley tömege meg fogja haladni a régi hidak teherbíró képességét.

Ezért – ismét Abrams-alapokon – még egyszer nekifutottak a mérnökök a tervezésnek. Méghozzá két csapat, hiszen a Leonardo DRS mellett a General Dynamics Land Systems sem szeretett volna kimaradni a jelentősnek ígérkező üzletből, a hadseregnek és a tengerészgyalogságnak szánt lánctalpasok megépítéséből és értékesítéséből. 2012 májusában mindkét vállalat 26 millió dollárt nyert el a prototípusok megtervezéséhez és legyártásához. 2014-re el is készültek a járművek, melyek alapos nyúzását követően a hadsereg 2016 augusztusában a Leonardo DRS ajánlatát választotta, M1074 jelzéssel. Augusztus 23-án 168 példányt rendeltek meg a hadsereg, míg huszonkilencet a tengerészgyalogság számára, 400 millió dollár értékben. Az új rendszer nem csak az olasz szerepvállalás miatt tekinthető nemzetközinek. A harckocsitestet az amerikai hadsereg Anniston műszaki raktárbázisán alakítják át, míg a hídkészlet és az azt mozgató, irányító rendszerek tervezését az Israel Military Industries (IMI) szakembereit bevonva végezték el.

h5.jpgA JAB-ok lassú ütemű sorozatgyártása már a 2016-os pénzügyi évben elkezdődött, ekkor 10 darab készült el. 2017-ben 14, 2018-ban újabb 27 példány került a katonákhoz. A texasi Fort Bliss-ben az 1. páncéloshadosztály 2. páncélozott harci dandára 40. műszaki zászlóaljának részét képező Alpha és Bravo, azaz első és második század mérnökei és operátorai jelenleg is tesztelik a gépeket, hogy kiderítsék: van-e valamilyen változtatásra szükség, mielőtt a lánctalpasokat átszállítanák a kijelölt alakulatokhoz. A hangsúlyt persze a hidraulikus, elődjénél gyorsabban (az ígéretek szerint alig három perc alatt) telepíthető, 11 méter távolságot áthidaló, 95 tonnás teherbírású hídelem, továbbá a hidraulikus emelő- és irányítórendszer működése, megbízhatósága kapja. A tervezés során elsődleges szempont volt a kezelőszervek egyszerűsítése: ha az operátor tudja, hogy pontosan hova kell telepíteni a hidat, s a művelet végrehajtásához a talaj is megfelelő, akkor csak a „lerakás” gombot kell megnyomnia, a többit már a számítógép intézi magától.

A régebbi M1A1 alapjármű már sokszor bizonyított, itt inkább az átépítés előtti nagyjavítás és modernizálás (reaktív pótpáncélzat, hátramenetet segítő kamerarendszer, a test külső részére elhelyezett „telefonok”) eredményét kell ellenőrizni. A katonák ehhez a szóba jöhető hadszínterekhez lehető legjobban hasonlító, szimulált harci műveleteket is alkalmazó teszteléseket folytatnak. Ha minden simán alakul, 2020-tól a hadsereg és a tengerészgyalogság műszaki zászlóaljai átvehetik az első M1074-eseket, melyek a tervek szerint egy évtizeden belül teljesen felváltják a két régebbi hídrendszert.

h6.jpgAz M1074 az elődjénél nagyobb teherbírású, s a hídelemei is gyorsabban telepíthetők.

Fotó: internet



Forrás: Magyar Honvéd 2019. május (honvedelem.hu)
Aktuális videók
2019. július 18. 21:41
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat