honvedelem.hu
Krétai kör
Az első nemzetközi békemisszió

A legtöbben a nemzetközi békemissziót a modern kor vívmányának tartják, ám annak kezdetei több mint 100 évre nyúlnak vissza – ráadásul magyar találmánynak számít.

b1.jpg
Az osztrák–magyar konzulátus Caneában.

A 19. század végén „tűzoltási hadműveletnek” nevezték azt, amit ma békefenntartásnak és béketeremtésnek mondunk; e kettő akkoriban még nem vált szét egyértelműen. Az első négy misszió még az első világháború előtt zajlott. A hat európai nagyhatalom, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia együtt „teremtett rendet”, majd igyekezett azt fenntartani. E missziók kapcsán derült ki, ami napjainkban jól ismert: a katonák jobban megértik egymást, mint a politikusok. A már egymás ellen fegyverkező országok katonái bajtársi szellemben tettek meg mindent a békéért.

b2.jpg
A hat európai hatalom konzulátusai egy képeslapon.

A kezdetek

b3.jpg1896 májusában etnikai és vallási konfliktus alakult ki az Oszmán Birodalomhoz tartozó Kréta szigetén a lakosság és a török hatalmi szervek, illetve a keresztények és a mohamedánok között. 1897. február 4-én Canea városában felkelés tört ki. Három nap múlva a görög flotta egy köteléke befutott a Caneai-öbölbe, 14-én pedig megtörtént a partraszállás: az 1800 fős tengerészgyalogos egységhez 30 000 felkelő csatlakozott. Velük a 10 800 fős török helyőrség vette fel a harcot.

Miután Caneában osztrák–magyar konzulátus működött, a Monarchia közös hadügyminisztériumának haditengerészeti szekciója odairányította a Pireuszban tartózkodó KAISERIN UND KÖNIGIN MARIA THERESIA cirkálót és a SEBENICO torpedórombolót. A két hajó Gustav Ritter von Brosch sorhajókapitány, a MARIA THERESIA kapitányának parancsnoksága alatt február 4-én befutott Caneába, s a konzulátus védelmére – Heinrich Neugebauer sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt – partra tett 30 matrózt. A szakaszt Pintér Gyula magyar állampolgárságú osztrák–magyar konzul önhatalmúan kordonszolgálatra rendelte, hogy elválassza Canea török és görög negyedét. A géppuskákkal felfegyverzett osztrák–magyar tengerészgyalogosokkal sem a törökök, sem a görögök nem akartak tengelyt akasztani; Caneában elültek a harcok. A SEBENICO február 5-én áthajózott Rhetymóba, 25-én Candiába.

A jelenségre más hatalmak is felfigyeltek, s hadihajókat vezényeltek Kréta partjaihoz. Február 12-én Kréta török kormányzója, Berovics pasa Caneában a török mellé felhúzatta a hat európai nagyhatalom zászlaját, s felkérte azokat a béketeremtésre. Kezdetét vette a modern történelem első nemzetközi békefenntartó missziója – amely ebben az értelemben nevezhető magyar találmánynak.

b4.jpg
A krétai békemisszió fontosabb osztrák–magyar szereplői, köztük Johann Edler von Hinke altengernagy (x), Guzek Leó ezredes, ezredparancsnok (xx), Pintér Gyula főkonzul (xxx), dr. Remi Kwiatkowski alkonzul (xxxx) és dr. Karl Pavlečka főhadnagy (xxxxx).

Hathatalmi együttműködés

Február végére a további öt európai hatalom 100-100 fős tengerészgyalogos századot tett partra Caneában (az osztrák–magyar kontingens egyelőre 30 fős maradt). Mivel a görögök nem állították le támadásukat, hathatalmi flottademonstráció kezdődött az Akrotiri-félsziget előtt. Miután a görögök bevették Agia erődjét, a nemzetközi hajóhad osztrák–magyar, német, brit és orosz egységei – az olasz Conte Canevaro altengernagy parancsnoksága alatt – 1897. február 21-én szétlőtték az erősséget, a francia és az olasz hadihajók pedig elállták a görög flotta útját. Az athéni kormány erre leállította csapatait.

Márciusra a hathatalmi flotta 68 hadihajóra bővült; ebből huszonhárom volt olasz, tizenkilenc brit, kilenc orosz, hét francia és egy német. A kilenc úszóegységből álló osztrák–magyar kötelék vezetését Johann Edler von Hinke altengernagy vette át, aki 100 főre egészítette ki a parti különítményt. A brit köteléket Harris ellentengernagy, a franciát Pottier ellentengernagy, az oroszt Szkridlov ellentengernagy, a németet Koellner sorhajókapitány vezette. A flotta parancsnoka a rangidős olasz tengernagy maradt. A nemzetközi erők főhadiszállását az Izzeddin erődben rendezték be; az erőd parancsnokává az osztrák–magyar Theodor Skerl Edler von Schmidtheim sorhajóhadnagyot nevezték ki.

b5.jpg
Az osztrák–magyar hadilobogó ünnepélyes levonása a békemisszió végén, 1898. április 12-én, Caneában.

1897. március elsején hathatalmi proklamációt adtak ki a sziget közigazgatásának átvételéről, s annak vezetésével Pintért bízták meg. A következő napon felszólították a görög kormányt csapataik és hadiflottájuk visszavonására. A török kormánynak továbbított jegyzékben pedig az állt, hogy a Porta akkor kapja vissza a hat hatalomtól a Kréta feletti fennhatóságot, ha a sziget autonómiához jut. Március 8-án mindkét kormány pozitív választ adott, mivel azonban a görög csapatok kivonása 19-ig nem indult meg, az athéni kormány 48 órás ultimátumot kapott. Ennek lejártával, 21-én nemzetközi blokád lépett életbe Kréta körül.

A fegyverszünetet csak a török és a görög reguláris haderő tartotta be, a lakosság nem. Március 7-től újabb 570 fős nemzetközi tengerészgyalogos különítményt (220 brit, 100-100 oszták–magyar, orosz és francia, továbbá 50 olasz matrózt) tettek partra, amely az osztrák–magyar Martinák Ferenc sorhajóhadnagy vezetésével megkezdte a sziget átfésülését, s nem egyszer fegyverrel teremtett békét. Március 25-én például csak a MARIA THERESIA cirkáló 15 centiméteres ágyúinak támogatásával tudta szétválasztani a harcoló feleket Malaxánál.

Áprilistól visszavonták a tengerészgyalogságot, s 2400 fős szárazföldi erőt (melyben a hat európai hatalom egyenlő arányban képviseltette magát) vezényeltek a szigetre, amit hat szektorra osztottak. Az olasz katonai és osztrák–magyar polgári főparancsnokság Caneába települt. Az osztrák–magyar szektor központja Kissamo, a németé a Suda-sziget, az olaszé Hierapetra, a brité Candia, a franciáé Sitia, az oroszé Rhetymo volt. A Monarchia szektora, egyben a Kissamóban létesített állomásparancsnokság vezetésével Leodogar Kneissler von Maixdorf sorhajókapitányt bízták meg.

b6.jpg
Küldetése befejezésével elvonul az osztrák–magyar cs. és kir. 87. gyalogezred III. zászlóaljának 7. százada (1898. április 12., Canea).

Határozott fellépés

Maixdorf rendelkezésére (a szárazföldi erők megérkezéséig) egy 360 fős tengerészgyalogos századot bocsátottak. Szárazföldi kontingensként a cs. és kir. 87. gyalogezred trieszti II. zászlóalját jelölték ki, amely Guzek Leó ezredes parancsnoksága alatt, 18 tiszttel, 656 fős legénységgel és egy tábori egészségügyi osztaggal 1897. március 29-én érkezett meg Krétára, s 30-án kezdte meg feladatát. Guzeket és Maixdorfot ezzel egy időben Hinke altengernagynak rendelték alá.

A 87/II. zászlóalj két százada, továbbá két olasz század és egy-egy brit, illetve francia tengerészgyalogos szakasz április 5-én lefegyverezte a Suda erőd török helyőrségét. Az osztrák–magyar kontingens 15-ére kiépítette állásait és ellenőrző-áteresztő pontjait. Guzek ezredes másfél osztrák–magyar századból, 70-70 német és orosz, továbbá 50-50 brit, francia és olasz katonából felállított egy gyorsreagálású osztagot; így tehát újabb magyar találmánnyal gazdagodott a nemzetközi hadművészet és hadtudomány.

b7.jpg
Kréta, Canea, 1897: az osztrák–magyar cs. és kir. 87. gyalogezred III. zászlóaljának 7. százada a főhadiszállás előtt (parancsnok: Jedina Árpád százados).

Április 16-án a török csapatok Thesszáliában átlépték a görög határt. A nemzetközi erők jelenléte Krétán megakadályozta, hogy a sziget is hadszíntérré váljon. A gyorsreagálású osztag április 17-étől járőrözött a török és a görög csapatokat elválasztó, körülbelül egy kilométeres sávban. Április 26-tól május 16-ig a nemzetközi flotta blokád alá vette Szalonikit. Augusztus 3-án a török flotta kifutott a Dardanellákból Kréta irányába. A brit Harris ellentengernagy vezetésével nemzetközi kötelék indult eléjük, melynek hatására 5-én a török hajók visszafordultak.

Rögös út a békéig

Május 20-án Törökország és Görögország fegyverszünetet, december 16-án békét kötött. Május 18–26. között elszállították a görög csapatokat Krétáról, a felkelők azonban maradtak. Nikeforosz görög érsek kiadta az „Annexió vagy halál” jelszavát. A hathatalmi kontingens megkezdte a sziget görög hadsereg által kiürített részének megszállását. Guzek ezredes osztaga végezte a görög felkelőktől és a török szabadcsapatoktól a fegyverek begyűjtését, ami gyakran csak határozott fellépéssel volt lehetséges. A krétai török haderőt visszavonták a laktanyákba.

b8.jpg
Hathatalmi gyorsreagálású béketeremtő század a krétai Canea városában, 1897-ben.

1897 júniusában malária tört ki a szigeten. A nemzetközi erők állományának közel fele megbetegedett, a járvány leküzdésében a dr. Karl Pavlečka ezredorvos vezette osztrák–magyar tábori egészségügyi állomás jelentős szerepet játszott.

Augusztus 12-én Caneában nemzetközi bíróság alakult a francia Froissard-Broissia őrnagy elnökletével. Alárendeltségében katonai rendőrséget szerveztek. Az osztrák–magyar részleg két katonai rendőri bizottságot (commission militaire de police) állított fel: Kissamóban Alfons Wilfan sorhajózászlós, Apokornóban Ernst Bäumel főhadnagy vezetésével.

1987 őszétől a helyzet konszolidálódott Krétán. A nemzetközi flotta hajóit fokozatosan kivonták. 1898. március 27-én Hinke altengernagy parancsot kapott Kréta elhagyására. b9.jpgÁprilis 4-én levonták a cs. és kir. lobogót az Izzeddin erődben, s a 12-i díszszemlét követően behajózták a gyalogságot. Az újonnan kinevezett török kormányzó, Dzsevad pasa visszavette Kréta polgári közigazgatásának vezetését Pintér Gyulától. Április 12-én a másik öt hatalom is elhagyta Krétát; ezzel az első, modern értelemben vett nemzetközi békefenntartó misszió befejeződött. A második nemzetközi békemisszió 1900-tól 1914-ig Kínában, a harmadik és a negyedik pedig a Balkánon zajlott 1903–1909 között, illetve 1913–1914-ben.

Emléktábla a misszió tiszteletére

Az első nemzetközi békefenntartó műveletben főszerepet játszó Pintér Gyula egykori osztrák–magyar konzul tiszteletére emléktáblát avatott a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) delegációja, 2019. május 18-án, Görögországban, Krétán. Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia konzulátusának épületénél tartott megemlékezésen részt vett Haupt Erik, hazánk athéni nagykövete, Kállay Gabriella konzul, Kiss László ezredes, véderő- és katonai attasé, a görög haderő képviselői, valamint a HM HIM delegációja, dr. Kovács Vilmos ezredes vezetésével.

Fotó: a HM HIM archívuma



Forrás: Magyar Honvéd 2019. június (honvedelem.hu)
magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat