honvedelem.hu
Tíz kard, egy csattanás
Jó vezényszavakkal jól megy a kardforgatás
„Kardot váll-hoz!” „Kardot rejts!” „Vissza-kozz!” Többek között ezek a vezényszavak harsantak fel naponta több százszor a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégium udvarán május 12. és 16. között.

Nem olyan egyszerű tíz percen keresztül kivont karddal őrséget állni


A Honvéd Koronaőrség négy katonája végtelen türelemmel, odafigyeléssel és rengeteg humorral fűszerezve tartott ötnapos foglalkozássorozatot a debreceni honvéd középiskola növendékeinek és katonaoktatóinak. A közel háromkilós szablya forgatása és tartása nem okozott gondot, hiszen a jó fizikum és állóképesség alapkövetelmény a tanulók és az oktatók számára.

Mégis, egyöntetű véleményként fogalmazódott meg : nem olyan egyszerű tíz percen keresztül kivont karddal különböző pozíciókban őrséget állni. Állás közben ugyanis minden fogásnak, tartásnak megvan a maga rendje, minden ujjnak a pontos helye, a kard élének, a hüvely tartásának meghatározott iránya, szöge. Ezekre mind együtt kell figyelni. Ha ez nem jön össze, borul az egész, elég egy elvétett mozdulat, és megtörik a tökéletes összhatás. Arról nem is beszélve, hogy az „állás” a legnagyobb kihívás. Nincs tüsszentés, vakarózás, mocorgás, egymásra nézés vagy a Parlamentbe látogató turisták viccelődésén való nevetgélés. Persze a kar- vagy lábzsibbadás, esetleg fáradtság természetes velejárója a feladatnak, így a koronaőrök öt-tíz percenként változtatják helyüket, helyzetüket, tartásukat.


A közel háromkilós szablya forgatása és tartása nem okozott gondot, hiszen a jó fizikum és állóképesség alapkövetelmény a tanulók és az oktatók számára


„Hosszú hónapok, évek gyakorlása során válik a katonából jó koronaőr és díszelgő. A kardforgatók mindennapjaiból most csak ízelítőt adtunk a fiataloknak, akik rendkívüli önfegyelemmel és lelkesedéssel igyekeztek elsajátítani az alapokat. Vannak köztük nagyon tehetségesek, akikből jó díszelgő vagy koronaőr lehet, s vannak olyanok, akik kevésbé rátermettek, ám hihetetlen akaraterővel és kitartással rendelkeznek. Látható, érezhető a honvédelmi nevelés hatása: gyakorlás közben koncentrálnak, nem beszélgetnek, még akkor sem szólnak, ha már remeg a kezük, szomjasak vagy elfáradtak. Öt nap alatt egyik csoportra sem kellett rászólni, nem kellett fegyelmezni, csak a feladatokat határoztuk meg, a diákok pedig tették a dolgukat. Persze az összehangolt, látványos végrehajtáshoz kollégáim jó vezényszavai és kiváló oktatási módszerei is kellettek. Csak akkor lépünk tovább, ha egy-egy mozdulatsort már egyszerre tudunk megcsinálni: tíz kardot rejtünk a hüvelybe, mégis egy csattanást hallunk” − összegezte a tapasztalatokat Ozsváth Sándor főhadnagy, az oktatócsoport parancsnoka.

Az oktatók – Talla István zászlós, Jónás Zsolt törzsőrmester és Nagy István őrmester – egyhetes, reggeltől késő délutánig tartó munkája eredményeként az utolsó napon a tíz legügyesebb növendék egyenruhában jelképes vizsgát tett az iskola udvarán.

A közös fotózás előtt Berkecz Gábor, a honvéd középiskola igazgatója értékelte a hallgatók teljesítményét. „Bízom benne, hogy egy új lehetőséget tártak önök elé a koronaőrök, s a katonai hivatás egy önök számára eddig kevésbé ismert oldalát tapasztalhatták meg. Hiszem, hogy egy lehetséges életpályát sikerült felvázolnunk azok számára, akik a katonai felsőoktatás felé orientálódnak, s érzik: a Szent Korona őrzőihez csatlakozni felemelő és megtisztelő feladat. Büszke vagyok arra, hogy 70 év után első ízben a mi honvéd középiskolánkban oktattak kardforgatást, s hogy néhány nap alatt ilyen összehangolt és látványos eredményt értünk el” − mondta.


Közös fotó a koronaőrökkel



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat