honvedelem.hu
Retro-mozi: Ellenállók
Edward Zwick elég rutinos rendezőnek számít a katonai filmek terén. Az 54. hadtest, A bátrak igazsága és Az utolsó szamuráj alkotója 2008-ban a második világháborúba tett látogatást, csak éppen nem a frontvonalra.


1941-ben járunk, amikor a nácik által elfoglalt belorusz területeken az SS tömegével deportálja vagy gyilkolja meg a zsidó lakosokat. Három testvér azonban megszökik a biztos halál elől, és a környékbeli hatalmas erdőségbe veti be magát. A történet akkor kezd bonyolulttá válni, amikor egyre többen csatlakoznak hozzájuk, menedéket, biztonságot, ételt és életet remélve. A két idősebb testvér, Tuvia (Daniel Craig) és Zus (Liev Schreiber) hamarosan azzal szembesül, hogy immár nemcsak a szűk család, hanem több száz másik ember túlélését is biztosítaniuk kell.



A konfliktusok a táboron kívül és belül egyaránt hamar felszínre kerülnek. Míg a testvérpár (de főleg Zus) bosszúhadjáratot folytat a vidéken, németekre és árulóvá vált honfitársaira vadászva, az élelemhiány, a kegyetlen tél és a nők jelenléte a menekültek között is előcsalogatja az addig szunnyadó agressziót és állati ösztönöket. A film szempontjából sokkal érdekesebbek az utóbbi, belső problémák, mint a külsők. A két testvér eltérő egyénisége, habitusa, viszonyulásuk a körülöttük tomboló pokoli világhoz újabb feszültséget rejt magában, amely egy dühödt verekedésbe torkollva (a Káin és Ábel történet szájbarágós megjelenítésével körítve) egészen a szakításig vezet. Zus maga a bosszú. Nem érdekli semmi és senki, csak gyilkolni akar kiirtott családjára gondolva. Vele szemben Tuvia, aki többször hangoztatja az állatok, emberek plusz gyilkolás közötti összefüggés kliséjét, s megpróbál (zömében eredménytelenül) értelmet és célt találni az értelmetlenségben és a céltalanságban.



Zwick alkotása időnként elveszik ugyan a forgatókönyv részleteinek sűrűjében, túl sok a felesleges mellékepizód (ezt a film hossza bosszulja meg), de arra vigyáz, hogy ne egy szimpla bosszútörténetet fogalmazzon meg. Munkája sterilen korrekt. Bár remekül ért a kapcsolatok finom ábrázolásához, és testvérekről szóló mozit sem először jegyez (Szenvedélyek viharában), valamilyen hiányt, bizonytalanságot végig érezni lehet alkotásában. Néhány karakter menet közben elsikkad, másoknak túlzott jelentőséget biztosít. Nem bont ki lényeges szálakat, lényegteleneknél azonban hosszú percekre képes elidőzni. Színészeit sem tudta teljesen kihasználni, élükön Daniel Craiggel, akinek alakítása persze meggyőző, de tudjuk, hogy ennél sokkal többre képes. Zwick is, éppen ezért állunk némileg értetlenül, s nézünk pazarul kidolgozott munka helyett egy inkább háromnegyedéig kész, negyedéig vázlat szintjén maradt mozit.



Zwick nem a holokausztról rendezett filmet, hanem a családi kötelékekről és a felelősségről. Éppen ezért első pillantásra kínosan igyekezett elkerülni, hogy a nagy elődök munkáit vegye bármilyen formában alapul. De csak elsőre. Minden holokauszt-filmek alapvetése, a Schindler listája ugyanis annyira erősen van jelen az Ellenállókban, hogy a néző néha belepirul. És nem csak hangulatában, hanem konkrét megoldásaiban és háttérmunkájában is túl egyértelműek a párhuzamok. Itt van mindjárt a nyitójelenet, ahol a falu lakosainak deportálása során direktben köszönnek vissza a Schindler gettóban játszódó képkockái. Vagy az erdőben tartott házasságkötés, amely az ábrázolást és a párhuzamos jelenetfuttatást egy az egyben a Schindler házasságkötési részéből vette. És akkor még nem beszéltünk a zenéről. Profi és kiváló, időnként giccsbe hajló munka James Newton Howard kottájából, ám nem lehet nem észrevenni, mennyit „kölcsönzött” John Williams Spielberg-filmre írt zenéjéből. Felépítésében, pozicionálásában kísértetiesen köszönnek vissza a Schindler motívumai, ezért is meghökkentő, hogy a zenét Golden Globe-ra, és Oscarra is jelölték 2009-ben.



A film nagy előnye, hogy nem szájbarágós ad választ a saját maga által feltett kérdésekre. Mikor, hogyan és meddig válik egy ember hőssé, életek megmentőjévé? Melyik módszer fogadható el? És legfőképpen: mi történik a külső ellenség ideiglenes hiányában? A zárt közösségben felbukkanó konfliktusok, azok kezelése vagy kezelhetetlensége, a testvérpár brutalitásig fajuló rivalizálása jól mutatja be az emberi természet egyik legfőbb tulajdonságát, az ellenségkeresést. Zwick volt annyira dörzsölt már akkor is, hogy mindezt nem klisékkel és közhelyekkel operálva jelenítette meg, hanem a tőle és színészeitől telhető legnagyobb természetességgel. Egy jobban meghúzott forgatókönyv még jobban segíthette volna munkáját, így néhol tévédráma színezetet kapott az alkotás. A megállapítás hatványozottan igaz az akciójelenetekre, amelyek technikai megoldásaiban és kivitelezésükben is árasztják a low budget-szagot, ráadásul még azoknak is nehezen hihető, akik csak filmekből ismerik a fegyverropogást.



Zwick írt és rendezett már az Ellenállóknál sokkal jobb filmeket is, mégsem intézhetjük el művét egy szimpla vállrándításnál. Munkája messze elmarad a Szenvedélyek viharában vagy a Véres gyémánt mesteri megkomponálásától, de így is erősen ajánlott mindenkinek, aki kedveli a háborús mikrokörnyezetet felvillantó műveket. Nem garantálható, hogy megtekintése után néhány évvel halvány foszlányokon kívül bármi is megmarad a néző emlékeiben róla, de élvezhető, helyenként egészen erős jelenetekkel és színészi játékkal megspékelt alkotás. Egy próbát feltétlenül megér.

Ellenállók (Defiance) - 2008

Gyártó: Paramount Vantage

Rendező: Edward Zwick

Forgatóköny: Edward Zwick, Clayton Frohman

Zeneszerző: James Newton Howard

Operatőr: Eduardo Serra

Vágó: Steven Rosenblum

Szereplők: Daniel Craig, Liev Schreiber, Jamie Bell, Alexa Davalos


(A Retro-mozi rovatunkban megjelent további filmkritikákat ide kattintva olvashatják!)

magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat