honvedelem.hu
Amerika egyre óvatosabb, Kína egyre keményebb Észak-Koreával
Furcsa fordulatot vett a nagyhatalmak és Észak-Korea viszonya az utóbbi hetekben: míg a régi szövetséges, és szinte az egyedüli támogató Kína mind keményebb, az ősellenségnek számító Egyesült Államok egyre konstruktívabb hangot üt meg a rezsimmel szemben. Csoma Mózes, az ELTE koreai tanszékének vezetője szinte példa nélkülinek nevezte azt a helyzetet, ami Kína és Észak-Korea viszonyában végbement az elmúlt hetek során.
Az Egyesült Államok – élén Donald Trump elnökkel – az utóbbi hónapokban igen keményen bírálta az észak-koreai rakétakísérleteket és atomrobbantásokat, világossá téve, hogy elfogyott az országgal szemben tanúsított „stratégiai türelem”. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsa ülésén reális a veszélynek nevezte, hogy Észak-Korea atomtámadást indít Szöul vagy Tokió ellen. Észak-Korea 2006 óta öt kísérleti atomrobbantást hajtott végre, közülük kettőt tavaly. Nemrégiben pedig ismét megszegte az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát egy újabb ballisztikusrakéta-kísérlettel. A fenyegetésre válaszul hadrendbe állították Dél-Koreában a THAAD amerikai rakétavédelmi rendszert, amely így készen áll arra, hogy elhárítson egy esetleges észak-koreai rakétatámadást. Az Egyesült Államok további intézkedéseket is tett, például a Japán-tengerre vezényelték a Carl Vinson atommeghajtású repülőgép-hordozót és a Michigan, valamint a Cheyenne atommeghajtású tengeralattjárókat.

A fentiek tükrében meglepő, hogy az elmúlt három hétben fordult a kocka, és sokkal óvatosabban fogalmaznak az amerikai diplomaták az észak-koreai rezsimmel kapcsolatban – mondta az ELTE Koreai tanszékének vezetője. Trump elnök egymást követő Twitter üzeneteiből kitűnik, hogy mind jobban közeledik a korábbi kínai állásponthoz, és egyre nagyobb hangsúlyt kap a diplomáciai megoldás.



Ez legalábbis meglepő annak fényében, hogy nemrégiben még kölcsönösen atomháborúval fenyegette meg egymást az USA és Észak-Korea; Tump például kijelentette, hogy ha Kína nem segít, az Egyesült Államok egyedül is képes (fegyverrel) térdre kényszeríteni a rezsimet. Beszédes az is, hogy miközben Rex Tillerson keményhangú kijelentést tett az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén, hozzátette azt is, az USA kész a közvetlen párbeszédre (direct talk) a rezsimmel. Trump később emelte a tétet, azt írta, hogy akár találkozna is az észak-koreai diktátorral, Kim Dzsongunnal, és ezt megtiszteltetésnek venné. Erre – Csoma Mózes szerint – korábban nem volt példa, a Trump-adminisztráció először adta jelét, hogy a tárgyalásra is hajlandó.



Ezzel párhuzamosan mind keményebb a kínai hozzáállás a koreai helyzethez, és bizonyos jelek arra utalnak, hogy az ország hangsúlyosabb nyomásgyakorlásba kezdett. A márciusi ENSZ-adatok szerint csökkent például a szén exportja Észak-Koreából, ami azt mutatja, hogy Kína valóban kezdi betartani büntetőintézkedéseit. Ez azért is fontos, mert Kínával bonyolódik le az észak-koreai külkereskedelem 90 százaléka, ezért Peking szerepe rendkívül fontos a lehetséges gazdasági szankciók terén. A két ország közötti egyre hűvösebb viszony legfontosabb jele pedig az, hogy Észak-Koreában – eddig példa nélküli módon - az állami média Kínát konkrétan megnevezve adott ki egy közleményt, amiben nagyon erős kritikát fogalmaz meg szomszédjával szemben. Ugyan kritikus hangok az elmúlt két hónapban is voltak, de Pekingre eddig mindig csak úgy utaltak, mint egy szomszédos ország – mondta a szakértő.



Csoma Mózes hangsúlyozta, továbbra sem képzelhető el egy fegyveres konfliktus a Koreai-félszigeten, azért sem, mert az eddigi legerősebb szövetségesének elhidegülése miatt Észak-Koreának nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a diplomáciai rendezésre, végső soron a külkapcsolatokra. „Senkinek nem érdeke, hogy káosz alakuljon ki” – mondta, azzal együtt, a nagyhatalmak például többször hangsúlyozták, nem rezsimváltást akarnak elérni, hanem az észak-koreai atomfenyegetés korlátok közé szorítását, ami egyértelmű jele annak, hogy a diplomáciai rendezést tartják célravezetőnek. Ez azért is fontos, mert a rezsim egyik legsebezhetőbb pontja az élelmiszertermelés, ugyanis az ország domborzati viszonyai miatt, csak kevés termőfölddel rendelkezik. A hidegháborús időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a rezsim inkább Oroszország felé sodródik majd (a hidegháború alatt Észak-Korea mesterien manőverezett a két nagyhatalomi patrónus – Kína és a Szovjetunió – között, és ez később is megfigyelhető volt).



A tanszékvezető valószínűnek tartja azt is, hogy a dél-koreai választásokat követően, illetve annak eredményétől függően Észak-Korea megpróbálja javítani viszonyát – legalábbis gazdasági téren – déli szomszédjával. Ugyanakkor azzal érdemes tisztában lenni, hogy egy ennyire túlmilitarizált övezetben, ahol katonák százezrei néznek farkasszemet és annyi hadianyagot halmoztak fel, amivel többször is el lehetne pusztítani a teljes félszigetet, nagy hangsúlyt kap a véletlen. Erre utalt António Guterres ENSZ-főtitkár, amikor a már többször emlegetett ülésen felhívta a figyelmet arra, hogy „nyugtalanító a katonai összecsapás veszélye a térségben, ami bekövetkezhet a téves kalkuláció vagy félreértés miatt is”.

Fotó: internet



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat