honvedelem.hu
A gallér és az ötágú csillag
Rangjelzések és rendfokozatok a Magyar Honvédség szárazföldi haderejénél
„A rendfokozat a fegyveres erők és rendészeti szervek tagjainak rangját kifejező cím, illetve az egyenruha meghatározott helyén viselt jelzés” - írja a Hadtudományi Lexikon. A hadtudomány kandidátusa, Dr. Varga József nyugállományú ezredes azt is hozzáteszi: az azonosságtudatot, a közösséghez való tartozást is erősíti.

Csillagok, csillagok

A katonai rendfokozatok a 15-16. században, az állandó hadseregek kifejlődésével együtt jelentek meg az európai országokban. Hivatalos magyar elnevezéseiket először 1849-ben rögzítették, majd a honvédségre vonatkozóan 1868-ban határozták meg. Eszerint a következők szerepeltek a rendfokozatok listáján: legénységi rendfokozat a közkatona, az őrvezető, a tizedes (azaz a káplár), a szakaszvezető, az őrmester, törzsőrmester és a zászlós. Tiszti rendfokozat a hadnagy, a főhadnagy és a százados, törzstiszti rendfokozat az őrnagy, az alezredes és az ezredes, tábornoki rendfokozat pedig a vezérőrnagy, az altábornagy, a vezérezredes és a tábornagy.

A tizennyolcadik század legkisebb katonai közössége az úgynevezett pajtásság volt, amely összesen három katonából állt. Három pajtásság (tehát kilenc katona) alkotta a tizedalját, hat-tíz tizedalja pedig a századot, azaz kompániát. Két vagy több századból tevődött össze a gyalogzászlóalj és a lovasság. Az ezredek összevonásával megszületett a brigádia (azaz dandár), amelyek sokaságából keletkezett a hadoszlop vagy tábor. A pajtásság elnevezést már jóval megelőzte az őrvezető kifejezés, a tizedalja élén álló katonát pedig tizedesnek nevezték.

A félszázad szakasszá változott, amelynek élén a strázsamester állt, a későbbi őrmester. Ebből alakult ki aztán a törzsőrmester, a főtörzsőrmester kifejezés, a parancsnoksági főtörzsőrmester, valamint a későbbi hadsereg főtörzsőrmester elnevezés is. A hadsereg növekedésével később a törzszászlós és a főtörzszászlós rendfokozatok is megjelentek.

A századoknál a kiképzés a kapitány mellé beosztott hadnagy feladata volt, a gyalog-és lovas kompánia élén pedig a kapitány állt. A magyar százados későbbi elnevezés.

Az őrnagy kifejezés szintén a 18. századtól él, előtte főstrázsamesternek nevezték. Az ezredeknél megjelent a vezénylő ezredes, amely később alezredes ranggá fejlődött, az ezredes pedig a Rákóczi szabadságharc után ezredeskapitány lett, majd a német Obrister szóból fakadóan óbesternek nevezték.

Brigadérosnak hívták azt a hadvezért, aki aztán a század végére megkapta a vezérőrnagy nevet (később a Magyar Néphadseregben a vezérőrnagy volt az 1 csillagos tábornok, majd megjelent a mai dandártábornoki rendfokozat, ez lett az 1 csillagos tábornok).

 A 19. században a magyar hadvezéreket generálisnak nevezték. Az Osztrák-Magyar Monarchiában (1867-1918) a maihoz hasonlatos elnevezések kezdtek kialakulni: A honvéd rangjelzés nélküli rendfokozat volt. A tisztesek között találjuk ekkor az őrvezetőt, a tizedest és a szakaszvezetőt. A tiszthelyettesek között az őrmestert és a törzsőrmestert, majd 1915 után a főtörzsőrmestert. A Hadapród-tiszthelyettesek, majd a Hadapródok voltak a Kadétok, 1908 után létrejött a zászlós rendfokozat. A tisztek közül ekkor a hadnagy, a főhadnagy és a százados létezett, ez utóbbi csak lovassági alakulatoknál. Az őrnagy, az alezredes, valamint az ezredes voltak a főtisztek, a tábornokok között pedig meghatározták a vezérőrnagyot, az altábornagyot, a gyalogsági tábornokot, a lovassági tábornokot, a táborszernagyot, a vezérezredest és a tábornagyot.

A Magyar Néphadsereg (1951-1990) rendfokozatai már más képet mutattak: a tisztesek között találjuk az őrvezetőt (aki ekkor fehér műanyag csillagot viselt), a tizedest (kettő fehér csillagot viselt), valamint a szakaszvezetőt (jelvénye három fehér csillag háromszögben elhelyezkedve). A tisztesek barna alapon látható jelvényei vállszalagukra voltak erősítve. A tiszthelyetteseknél szintén a megfelelő számú csillag mutatta a rendet: az őrmester barna alapon ezüst keresztágat viselt, a törzsőrmester és a főtörzsőrmester vállszalagát ezüstzsinór szegélyezte.

Amíg a zászlósoknak barna alapon keskeny ezüst sáv fedte vállukat, amelyen arany csillag és arany segélyzsinór volt, addig a törzszászlósnak két arany csillag díszítette jelvényét. A tiszteknek (alhadnagy, hadnagy, főhadnagy, százados) a megfelelő számú arany csillag barna alapon ékeskedett - kivéve az alhadnagyét, akinek hosszirányú arany sávon helyezkedett el az ezüst csillag. A hadnagy jelzése egy nagy, a századosnak már három arany csillag, míg az őrnagynak egy nagy ezüst csillag volt, az ezredes vállán pedig három nagy ezüst csillag volt látható.

 A tábornokok (vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes, hadseregtábornok) jelzése ekkor egy nagy ezüst csillag volt, amely teljes arany mezőben pompázott - természetesen rangjuknak megfelelően nőtt a csillagok mennyisége is. A tábornok sapkáján is volt megkülönböztető jelvény.

 

A gallér és az ötágú csillag

„1990-ben a Honvédelmi Minisztérium arról döntött, hogy a rendszerváltást követően, a politikai és társadalmi változásokat le kell képezni a honvédség szintjére”, mondta a honvédelem.hu-nak Dr. Varga József, nyá. ezredes, aki a katonai szimbólumok témájában szerezte meg a hadtudomány kandidátusa fokozatot. „ A Magyar Néphadseregből Magyar Honvédség lett, így mindazok a vizuális arculati elemek, jelképek, amik a néphadseregnél rendszerré álltak össze, meglehetősen határozott ideológiai tartalommal is bírtak. Ezeket igazítani kellett a változásokhoz”, mondja Dr. Varga József. „Vannak az ún. alap szimbólumok- ide sorolható a csapatzászló, a Magyar Honvédség ünnepei, a karjelzések, a katonai szervezetek elnevezései, a csapattörténeti emlékszobák, sőt, még a katonai zenekultúra és a kürtjel is”, tette hozzá.

A nyugállományú ezredes elmondta, a döntéshozók elképzelése az volt, hogy azok a szimbólumok, amelyek a magyar honvédséghez kerülnek - vagy visszakerülnek, hiszen korábbi honvédségi hagyományokból keletkezett szimbólumokról is szó van -, legyenek szaktudományosan megalapozottak és legyenek a társadalom által elfogadhatóak és befogadhatóak.

 „Egyes katonai szervezeteknél megfigyelhető volt, hogy spontán hatásra gyártották maguknak a szimbólumaikat, amiket aztán kitűztek magukra, az okmányokra, ajándéktárgyakra, stb. Ezeket be kellett valahogy csatornázni a köztudatba, ami közepesen sikeresen valósult meg; nem határozták meg a Magyar Honvédség egységes logoját, emblémáját, amelyhez csatlakoztathatták volna a szervezetek jelvényeit. Nem ebből vezették le a szimbólumokat, ellentétben például a németekkel, vagy Amerika egyes szervezeteivel. Magyarországon úgy alakult, hogy lehetséges volt egyes katonai szervezetek számára, hogy megalkossák saját jelvényeiket, amelyet később egy katonai bizottság megvizsgált és elbírált”, mondta az ezredes.

„A Magyar Honvédség ruházati szervei önállóan döntötték el, mi tartozik a ruházat alapelemei közé - hogy milyen gomb legyen a ruhán, a rendfokozati jelzést hol viseljék, és milyen legyen maga a rendfokozati jelzés. A kilencvenes évek elején döntöttek arról is, hogy kibővítik a katonák ruházatát az ún. kis társasági öltönnyel és megszületett a határozat, miszerint a rendfokozati jelzés a korábbiaktól eltérően nem a vállon helyezkedik el, hanem a zubbony gallérján. A korábbi -1949-1990 között terjedő- időszakban használatos ötágú csillagok helyett a rendfokozatot hatágú csillagok jelezték, ez visszatérés volt a második világháborút megelőző időszak magyar katonai vívmányaihoz”, tette hozzá.

1993-ban az Országgyűlés az alábbi állománycsoportokat és rendfokozatokat határozta meg: rendfokozat nélküliek közé tartozik a honvéd (matróz és határőr), a tisztesek közé az őrvezető, a tizedes, a szakaszvezető, a tiszthelyettes az őrmester (csak a Magyar Honvédségnél alkalmaznak őrmester rendfokozatban hivatásos állományt) és a törzsőrmester, főtörzsőrmester. A zászlósok közé soroljuk a zászlóst, a törzszászlóst és a főtörzszászlóst, a tisztek közé pedig a hadnagyot, a főhadnagyot és a századost. A főtisztek között találjuk az őrnagyot, az alezredest, az ezredest, a tábornokok között pedig a dandártábornok, a vezérőrnagy, az altábornagy és vezérezredes található.

Napjainkban a rendfokozati jelzéseknek öt típusát különböztetjük meg: a váll-lapot, a vállszalagra varrott jelzést (tiszteseknél), a Parolit, a sapkajelzést, valamint a kar rendfokozati jelzést.

Hazánk NATO-csatlakozásakor (1999. március 12.) történt néhány kisebb-nagyobb változás: az alapszín a zöld lett, minden rendfokozatban hímzett szegély és hímzett hatágú csillag látható a jelvényen.

Hazánkban nemcsak a fegyveres erők tagjai, hanem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem katonai hallgatói is büszkélkedhetnek rendfokozati jelzéssel: jelvényük mintája zöld, amelyen egy arany pötty helyezkedik el, rajta pedig évfolyamnak megfelelő számú gerenda.

A jelképeknek megvan tehát a maga funkciója. „Azonosításra szolgál, valamilyen tárgy vagy eszmény helyett jelenik meg, valamint az azonosságtudatot, közösséghez való tartozást is erősíti”, fejtette ki Dr. Varga József, aki azt mondta: „A jelképek váltása éppen ezért történt, ezért változtatták meg a demokratikus társadalom haderejének megfelelő szisztémára.”

A jelenlegi rendfokozatokat itt lehet megtekintheti.

 



magyar honvéd
honvédségi szemle
Altiszti folyóirat