„A csapatmunkában hiszek!”

Május 5-én nevezte ki Novák Katalin köztársasági elnök a Honvéd Vezérkar főnökévé. Hogy telt az első hónapja a beosztásban?

A vezérkarfőnöki kinevezés a legnagyobb megtiszteltetés, ami egy katonát érhet. Ilyen esetekben az ember mindig átgondolja, hogy mit szeretne, és hogy hova kellene eljutnia. Ezek a kérdések természetesen bennem is felmerültek. Miniszter úr feladatszabása egyértelmű volt: háború van, háborús időket élünk, ezért meg kell erősíteni az ország védelmét, ehhez erősebb honvédség kell, ezért kultúra- és gondolkodásmód-váltást, azaz „lépésváltást” szeretne látni a Magyar Honvédségben. A békekatonaságból, egyenruhás munkavállalók szociális intézményéből egy harcképes, elszánt, komoly hadsereget kell építeni. Az elmúlt egy hónapban egy olyan kultúra meghonosításán kezdtünk el dolgozni, ami azt a célt szolgálja, hogy a Magyar Honvédség harckészültsége, harci képességei minél magasabb szintre kerüljenek. Ennek több oka van, de a legfontosabb a határaink mentén dúló háború, amelynek katonai tapasztalatait mindenképpen vissza kell forgatnunk a Magyar Honvédség kiképzési rendszerében. Már a kinevezésem előtti parlamenti meghallgatásomra is ennek tükrében készültem. Büszke vagyok arra, hogy az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának tagjai ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással találtak alkalmasnak a feladatra.

Kinevezésem átvétele után fontosnak tartottam, hogy tiszta képet kapjak arról, milyen állapotban van a honvédség. Ezt a katonák a legjobban a gyakorlótéren tudják bemutatni, éppen ezért rendeltem el a „Kék Villám – 1” elnevezésű gyakorlatot. Az úgynevezett gyors lefolyású gyakorlat célja az volt, hogy – a szárazföldi alakulatok dandár- és zászlóaljtörzseit aktiválva, az összes alakulatot érintve – megnézzük: milyen szintű, illetve egységes és elfogadható-e a törzsmunka. Rendkívül rövid volt az az idő, ami a gyakorlat megszervezésére rendelkezésre állt, de a Honvéd Vezérkar a középszintű parancsnokságokkal együtt gyorsan reagált. A gyakorlatot több lépcsőben hajtottuk végre. Először Táborfalva térségében, majd – mivel a szimuláció szerint az ellenség az összes dunai átkelőhelyet lerombolta – egy vízi átkeléssel a csapataink kijutottak Várpalota térségébe. Itt kellett megvívni a szimulált ellenséggel szemben a védelmi harcot. Összességében több száz katonát vontunk be ebbe az intenzív gyakorlatba, amely a kiképzéstől a felderítésen át a logisztikáig számos további szakterületet is érintett.

Milyen tapasztalatokat sikerült leszűrni a gyakorlatból?

Ha a katonák elé értelmes célokat tűzünk ki, akkor látszik rajtuk, hogy igazán elkötelezettek és magas szinten hajtják végre feladataikat. Ugyanakkor jól láthatóak lettek a tudásbéli különbségek az egyes alakulatok tisztjei és altisztjei között, de így legalább van egy világos képünk arról, hogy hova szeretnénk eljutni, mit kell fejleszteni. Mi az, amit meg kell tartani, és mi az, amit esetleg el kell felejteni és nem szabad tovább vinnünk az új gondolkodásmódú Magyar Honvédségben. A törzsgyakorlás eredményeképpen már világosan látjuk, hogy még milyen haderőfejlesztési célokat kell a már meglévő képességeink mellé rendelni, amelyek által még ütőképesebbé válik a honvédség. Gondolok itt például a drónképesség-fejlesztésre vagy éppen a mélységi tűzcsapások jelentőségére. Ezek fontosságát egyébként az orosz-ukrán háború is bizonyítja.

A gyakorlaton nemcsak aktív állományú, hanem tartalékos katonák is részt vettek.

Valóban, a gyakorlat nagyon fontos mozzanata volt a tartalékos katonák képzése. Ennek részeként a mozgósított tartalékosokat – azonnali reagáló erőként – négy helyszínről, helikopterekkel szállítottunk át a „Nullpontra”, ahol védelmi harc megvívásába vetettük be őket. Motiváltságuk, elkötelezettségük és szakmai tudásuk meggyőző volt.

A „Kék Villám -1” gyakorlatot azonnal követte a „Kék Villám – 2”. Ez miben különbözött az előzőtől?

Ennek során azt néztük meg, hogy mire képes a légierő. A gyakorlat a magyar légierő összes alakulatát érintette, illetve valamennyi rendszeresített haditechnikai eszközt megpróbáltuk olyan szituációba állítani, amelyek során a kezelőik tanúbizonyságot tehettek felkészültségükről. Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon elkötelezett és fegyelmezett csapat hajtotta végre a gyakorlatot, de a szakmai képességek fejlesztése továbbra is kiemelt fontosságú.

A Honvéd Vezérkar főnökeként ugyancsak az egyik első intézkedése volt, hogy a katonáknak viselniük kellett a fegyvereiket a laktanyákban.

Kinevezésem utáni második fő célkitűzésem az volt, hogy minden katona legyen katona, és ennek a fegyver a legjobb kifejező eszköze. Az orvos sztetoszkópot, a tanár tankönyveket, a katona pedig fegyvert használ. Ezért döntöttem úgy, hogy munkaidőben minden katona köteles a fegyverét magánál tartani, emellett pedig gyakorolni annak szét- és összeszerelését. Elmondhatom, hogy mindenki kiemelkedő fegyelemmel hajtotta végre a parancsot, így mára képesek saját egyéni fegyvereiket még megbízhatóbban kezelni.

Összegezve az eddig elmondottakat: az elmúlt egy hónapban megtörtént a harckészültség felmérése, és a katonák fegyverbiztonsága is javult. Köszönöm minden katonának és minden parancsnoknak az elkötelezettséget és a helytállást. Ez adja azt a biztos alapot, amelyre építkezve végre lehet hajtani a gondolkodásmód- és kultúraváltást a Magyar Honvédségnél. Mindenki tudatában van annak, hogy hova szeretnénk eljutni. Én ebben nagyban számítok a személyi állomány fegyelmezettségére és a parancsnokok vezető szerepére. A csapatmunkában hiszek, a bizalomra épülő vezetésben hiszek, és abban, hogy közösen sikerülni fog! A Magyar Honvédség nagy közössége, az összetartozás, az a kötelék, ami az elmúlt évtizedekben kialakult közöttünk kellő garanciát és biztosítékot ad arra, hogy a kormányzat által kitűzött célokat teljesíteni tudjuk.

A gyakorlatok és az egyéb hazai történések mellett a nemzetközi események is adtak feladatot a magyar katonáknak. Gondolok itt a pünkösdhétfőn, Koszovóban lezajlott eseményekre.

A koszovói a Magyar Honvédség legnagyobb békefenntartó kontingense, a KFOR parancsnokhelyettese pedig magyar tábornok. A közelmúlt eseményei világosan megmutatták azt, amit Magyarország mindig is mondott: ebben a számunkra kiemelt jelentőségű térségben egy ideiglenes befagyott konfliktus van jelen, ami bármelyik pillanatban újraéledhet. A zvecani események során a magyar kontingens katonái magas szinten, kiemelkedő elkötelezettséggel hajtották végre feladataikat. Több békefenntartónk sérülést szenvedve is visszaállt a sorfalba és helytállásukkal biztosították a csapat magas színvonalú feladatvégrehajtását. Amit nagyon fontos kiemelni: a kontingens parancsnoka és vezetői állománya is végig a helyszínen volt a helyzet azonnali kezelése érdekében. Diplomáciából, a katonai erő alkalmazásából és a tömegdemonstrációk kezeléséből kiválóan vizsgázott a magyar kontingens. Sérültjeinkről a legmagasabb szinten gondoskodtunk, és többen már most jelezték, hogy felépülésük után szeretnének visszatérni a bajtársaikhoz.

A Magyar Honvédség 1999 óta részt vesz a koszovói békefenntartó misszióban, katonáink feladatai között a kezdetek óta ott van a tömegkezelés. Az elmúlt közel negyed évszázadban számos alkalommal voltak már villongások az albánok és a szerbek között, de talán a mostani volt a legnagyobb, amiben több ország katonái – köztük magyarok is – megsérültek. Az események tapasztalatait be lehet építeni a következő kontingensek felkészítésébe?

A KFOR-ban a magyar kontingens adja a harcászati tartalék zászlóaljat (a KFOR parancsnok közvetlen alárendeltségébe tartozó alegység), amelynek legfontosabb feladata a tömegkezelés. A magyarok által alkalmazott technikák jelentették az etalont ezen a téren az elmúlt években. Sajnos jól tudjuk, hogy egy tömegdemonstráció bármelyik pillanatban elfajulhat. Ennek megfelelően a kötelékben való mozgás, egymás védelme és az egészségügyi biztosítás kiemelkedően fontos. A korábban sokat kritizált magyar MEDEVAC (egészségügyi kiürítési) képesség pedig bebizonyította, hogy megfelelő színvonalú: katonáink délután sérültek meg, és este 9-kor már úton volt egy A319-es repülőgép orvosokkal, egészségügyi személyzettel a fedélzetén Koszovó felé.

Az elég intenzívre sikerült első hónap után mik a további feladatok?

Katonáink eddig maximálisan teljesítettek – elsősorban – a gyakorlótereken. Most, amikor mindenki szabadságra és a pihenésre készül, a katonák a honvédelmi táborokkal nyáron is segítő kezet nyújtanak: több ezer gyermek számára biztosítjuk a tartalmas időtöltést – szüleik nagy örömére. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a katonák is fel tudjanak töltődni, értékes időt tölteni a családjaikkal. Nagyon fontosnak tartom a családot! Jómagam is – a feleségemmel és három gyerekkel közösen – próbálom fenntartani a család és a hivatás közötti egyensúlyt. Biztonságos családi háttér nélkül senki nem tud jó munkát végezni. Augusztus végén újult erővel azon kell dolgoznunk, hogy a Magyar Honvédség egy új harckészültségi rendszerben, új kiképzési szemlélettel, egy megújult logisztikával és személyi rendszerrel vágjon neki a következő évek feladatainak.

Kik alkotják a Honvéd Vezérkar főnök közvetlen stábját, akikkel ezeket a feladatokat irányítani és vezetni fogja?

A Magyar Honvédség állományában több személyi változás is folyamatban van, a legfontosabbak azonban a vezetői kart érintő döntések.

Kajári Ferenc vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, a felderítő fegyvernem szakértője, hosszú évekig vezetője, 1996-tól folyamatosan bővülő nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik. Szolgált a Balkánon és Afganisztánban NATO missziókban, az Afrikai Unió darfúri kontingensében, 2021 októberétől egy éven át a NATO parancsnoksága alatt Koszovóban működő nemzetközi békefenntartó erő (KFOR) első magyar parancsnoka volt.

Takács Attila Géza vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese. Nevéhez fűződik a területvédelmi tartalékos rendszer 2016-ban történő kialakítása, a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként beindult szárazföldi haderőnem fejlesztése, illetve ő rakta le az alapjait a NATO-nak is felajánlott nehézdandár képességösszetevőknek. A NATO stratégiai parancsnokságán nemzeti képviselőként, jelen kinevezése előtt londoni katonai attaséként is szolgált.

A Honvéd Vezérkar főnökének gazdálkodási helyetteseként folytatja korábbi megbízatását Schmidt Zoltán vezérőrnagy. Somogyi Zoltán dandártábornok, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója (HVKF koordinációs helyettese) kiemelkedő érdemekkel bír a hazánkban települt Közép-európai Többnemzeti Hadosztály-parancsnokság megalakításában. Nemzetközi tapasztalatát balkáni és afganisztáni missziói mellett – többek között – a Német Hadsereg Műveleti Parancsnokságán szerezte, legutóbbi beosztásában az Európai Unió Bosznia-Hercegovinában települt EUFOR-ALTHEA művelet törzsfőnökeként szolgált.

Úgy gondolom, hogy a helyetteseim mindenre kiterjedő tapasztalata a garancia a Magyar Honvédség komplex és hosszútávú építkezésére.

Akkor szeptember 1-jével kezdődik a következő felvonás?

Természetesen folyamatos a szolgálatunk, de augusztus 20-án újabb tisztek kapják meg a hadnagyi rendfokozatot, majd bevonulnak a csapataikhoz és ezt követően megkezdődik a „Brave Warrior – 2” gyakorlat, ami az ugyancsak az elmúlt egy hónapban végrehajtott „Brave Warrior – 1” folytatása lesz. A májusi gyakorlat célja az volt, hogy a szövetség keleti szárnyának megerősítése miatt Magyarországon települő NATO Kiemelt Éberségi Tevékenységű Többnemzeti Harccsoport (eVA BG HUN) számot adjon felkészültségéből. A magyar katonák – olasz, horvát, illetve amerikai kollégákkal együtt – éjszakai lövészetet hajtottak végre, de a gyakorlat nagyon fontos eleme volt a logisztikai elemek gyakorlása is. A „Brave Warrior – 1” a NATO értékelése alapján sikeres volt, de nem állhatunk le. Ezért szeptemberben tovább folytatjuk az éberségi tevékenységből fakadó feladatokat. Gyakorlunk, kiképzünk és felkészülünk arra, hogy a Magyarország biztonságát – ha kell – önállóan, vagy a NATO kötelékében megvédjük. Azaz szeptemberben egy intenzívebb kiképzési időszak kezdődik, amelybe már az első félévben szerzett tapasztalatokat is beépítjük.