Bánhida vagy Pozsony?

A magyar honfoglalástörténet iránt érdeklődők előtt ismert a kérdés – hiszen a tudósok is évtizedek óta vitatkoznak rajta –, hogy Bánhida vagy Pozsony volt annak a csatának a helyszíne, amely kiemelt szerepet játszott a honfoglalás folyamatának lezárásában. „Mi van akkor, ha a bánhidai és a pozsonyi csata egy és ugyanaz?” – tette fel a 19. század vége óta feszegetett kérdést tatabányai előadásának elején Sudár Balázs. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa hangsúlyozta: a kérdésre nem könnyű válaszolni. A középkori magyar történetírók közül Kézai Simon ugyanis bánhidai csatáról beszél, míg a nyugati források egyértelműen a brezalauspurci, azaz pozsonyi csatát említik, ám egyik sem ír a másikról.

A magyar források közül csak Kézai Simon Magyar Krónikája említi név szerint a települést. „Miután pedig Ethele fiai a krimhildi csatában csak hogy nem mind elvesztek, Pannonia tiz esztendeig király nélkűl vala, csak jövevény szlávok, görögök, németek, morvák és oláhok maradván benne, kik Ethele életében neki köznépi szolgálattal szolgálnak vala. Támada végre egy fejedelem Lengyelországban, Szvatoplug Marót fia, ki Braktát meghódítván a bolgárok-on és morvák-on uralkodik vala, ki a húnok kiveszte után Pannoniában is hasonlóan kezde uralkodni. Ezt a Szvatoplugot a magyarok az Ung vize mellől különféle ajándékokkal édesgetvén és követeikkel kikémleltetvén, miután katonaságát erőtlennek tapasztalták, hirtelen megtámadván a Rákos vizéhez közel Bánhida mellett egy városban, mellynek romjai maig is látszanak, egész katonaságával elvesztették. S igy Pannonia föntebb említett népein kezdének uralkodni. Némelyek ugy beszélik, hogy a magyarok második bejövetelökkor Marótot, nem Szvatoplugot találták Pannoniában fejedelműl. Ez onnan ered, hogy atyja Marót nagyobb hirű vala, de mint elaggott öreg azon várban nyugszik vala, mellyet Veszprém-nek hívnak s meghallván a szerencsétlenséget melly fián esett, fájdalmában rögtön halállal végezte életét, fia pedig az uralkodásban uj ember vala.” Az 1285-ben elkészült krónika volt az alapja az 1358-as Képes Krónikának, amely bár nem említi Bánhidát, az események leírása hasonlít Kézai történetéhez. A másfél évszázaddal korábban, 1200 körül Anonymus által megírt Gesta pedig csak azt említi, hogy volt egy csata a Kárpát-medence északnyugati részében, Nyitra környékén.

Peter Johann Nepomuk Geiger: A pozsonyi csata (1850)

Ezzel szemben a nyugati forrásokban a pozsonyi csata jól dokumentált – emelte ki Sudár Balázs. Világosan kiderül, hogy 907. július 4-7. között a bajorok nagy vereséget szenvedtek Brezalauspurc közelében, ami a történészek szerint a mai Pozsony lehet. „A bajor elit jelentős része ott maradt a csatamezőn. E vereség után 120 évig nem jött ide senki csatázni” – mondta a történész, hozzátéve: ez a csata a bajorok történelmének fontos része.

Történészi körökben az 1880-as évek óta közmegegyezés, hogy a honfoglalás folyamata 895-ben kezdődött. A magyarok valószínűleg a Kárpátok északkeleti hágóin keresztül érkeztek meg a Kárpát-medencébe. Elsőként a Tisza és a Bodrog közötti területet foglalták el, ezt követte a Tiszántúl, majd 900-ban a Dunántúl. Moráviát az újabb kutatások szerint 906-ra sikerült meghódítaniuk, így a honfoglalás valójában 895 és 906 között zajlott le. A törzsek nemcsak az „ezeréves határig” mentek, hanem az egész bécsi medence is magyar kézre került, és majd 50 évig ott is maradt.

Feszty Árpád: A bánhidai csata (1896)

„A bánhidai csata kapcsán elmesélt történet egy hódítás története, beleillesztve a honfoglalás folyamatába. A legnagyobb hódítás. A morvák legyőzése. A pozsonyi csata pedig egy, a bajorok főszereplésével zajlott, védelmi jellegű csata volt” – emelte ki a történész, hangsúlyozva: ezek a tények annyira ütik egymást, hogy véleménye szerint nem lehet ugyanarról a csatáról beszélni. Az egyik magának a honfoglalásnak a része, a másik pedig a meghódított területek megvédéséről szólt. „Azt gondolom, két csatáról kell beszélnünk. Mind a kettő fontos volt, de más miatt. Bár a magyar történetírásban a pozsonyi nincsen benne, ez talán annak köszönhető, hogy időben túl közel voltak egymáshoz és összemosódtak az eseményeket évszázadokkal később alkotó történetírók szemében” – mondta Sudár Balázs, aláhúzva azt is, hogy bár a bánhidai csata pontos ideje nem ismert, a forrásokat elemezve úgy véli, 906-ban történhetett. A csatatérkutatás során – ami egy rendkívül fiatal tudományág – nagyon nehéz megtalálni egy adott csatához köthető leleteket, főleg, ha az a csata több mint ezer évvel ezelőtt zajlott le, ezért ismereteink szerint a bánhidai csatához sem köthetőek régészeti leletek.

* * *

A bánhidai csata a tatabányaiak számára kiemelt jelentőséggel bír. Az okleveles forrásokban először 1288-ban említett település 1947 óta Tatabánya része. A csatának állít emléket a települést határoló Kő-hegy egyik kiugró sziklaperemről a város fölé magasodó Turul-madár, amely a világ legnagyobb madárszobra, és Közép-Európa legnagyobb bronzból készült emlékműve. A tizennégy méteres szárnyfesztávolságú szobrot – amely Donáth Gyula szobrászművész alkotása – a Millennium évében, 1896-ban avatták fel. Mégpedig a magyar győzelemmel véget ért bánhidai csata emlékére. A neves magyar festő, Feszty Árpád 1896-ban készített, Bánhidai csata című festménye – amely eredetileg a vármegyeháza nagytermét díszítette – a mai napig a komáromi Duna-menti Múzeum állandó képkiállításának legbecsesebb darabja.