Honvéd Díszzászlóalj: a díszelgő szakma iskolája

A Honvéd Díszzászlóalj tárgyalójában beszélgetünk. A falat teljes felületén egy magyar zászló borítja. Ugyanekkora lobogót vonnak fel a Kossuth téren is?

Az Országház előtt még egy ennél is nagyobb, 28 négyzetméteres lobogó látható a zászlórúdon.

Ahogy a koronaőröknél, palotaőröknél a nevük elárulja a díszelgés helyszínét, a díszzászlóalj esetében első hallásra ez nem annyira egyértelmű. Hol láthatja garantáltan önöket az utca embere?

Magyarország lobogójának protokolláris díszőrsége a turisták szemében a legismertebb feladatunk a Kossuth téren az év 365 napján. A nemzeti ünnepeken a díszzászlóalj feladata a lobogó fel-, és levonása. Minden órában történik őrségváltás. Jellemzően egy óra díszőrséget három óra pihenőidő követ. Ez utóbbit természetesen már nem látja az utca embere.

Számon tartják, hány lobogófelvonáson vannak túl?

Már nem számoljuk…

A Kossuth térit leszámítva is vannak díszelgési helyszínek és feladatok?

A Magyar Honvédség halottjainak katonai tiszteletadással való búcsúztatása, a Hősök terén végrehajtott koszorúzások, valamint a magasabb rangú állami és katonai vezetők fogadása a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren ugyanúgy a feladataink közé tartozik, mint például az emléktábla avatások.

Apropó repülőtér, mi volt személy szerint a legemlékezetesebb díszelgése a Liszt Ferenc repülőtéren?

Angela Merkel, és Vladimir Putyin látogatásakor történő díszelgések szinte filmszerű élményt nyújtottak.

Ha nem protokolláris, hanem egyéb rendezvényekről van szó, akkor hogyan kell elképzelni a díszelgési kérelmek logisztikáját?

Befut egy kérelem a Magyar Honvédség Parancsnokságára, és ha úgy ítélik meg, hogy az esemény profiljába illeszkedik a Különleges Díszelgő Csoport tevékenysége - és ezt a feladatot az egyéb szolgálati tevékenységünk mellett el tudják látni -, akkor részt veszünk rajta. Hiszen lényeges szempont a társadalommal való kapcsolattartás, emellett pedig mi, „díszelgők” egyfajta „toborzó” funkciót is betöltünk.

Említette a Különleges Díszelgő Csoportot. Kik ők pontosan?

A csoport a zászlóalj katonáiból áll, akik különleges díszelgő feladatok ellátására is képesek, ugyanakkor természetesen ők is kiveszik a részüket minden protokolláris feladatból.

Tehát kis szerencsével velük és dinamikus fegyverforgató alaki bemutatójukkal találkozhatunk egy-egy rendezvényen…

Igen, egyik legnagyobb erényünk a rugalmasság és az alkalmazkodó képesség, mert feladataink dinamikusan változhatnak. Részben ezért is óvjuk a díszelgő ruhánkat a gyakorlatokon, mert évi közel ezer díszelgés szerepel a naptárunkban. A mostani gyakorlás ezért is különleges, mert díszegyenruhánkban gyakorlunk már itt a laktanyában a nemzeti ünnepre.

Maradva egy pillanatig a ruházatnál. Tudom, hogy mindhárom alegység ugyanolyan Tihany egyenruhát visel. A különbségeket - a messziről látható trikolor színeken túl - az apró ékítményeken kell keresni.

Az övcsatunkon a magyar címer babérkoszorúval látható, illetve a karjelzésünkön két griffmadár fogja közre a 32-es számot. A „fegyvernemi” színünk pedig a fehér.

A gombokon a fegyvernemi jelzés Mária Teréziától származik?

Valójában lövészalakulat vagyunk, a jogelődünk a Mária Terézia által alapított 32-es gyalogezred volt. Közvetlenül az osztrák örökösödési háború kitörése után, 1741-ben alapította az ezredet, hogy megvédje a Habsburg Birodalmat a Bécs felé tartó poroszoktól, akik nem akarták elfogadni a leányági öröklést.

A Honvéd Díszzászlóalj és Mária Terézia között több mint negyed évezred távlatából van még bárminemű kapcsolódási pont?

A magyar urak pozsonyi országgyűlésen tett ígéretét a 32-esek minden nemzedéke magáénak érezheti. Elődeink - akikről minden évben közösen emlékezünk meg a 32-esek napján - több alkalommal is bizonyították, hogy készek életüket és vérüket áldozni a koronáért és a hazáért, erre pedig a mai 32-esek is fel vannak készülve. Ahogy persze minden esküt tett katonatársunk is.

Az eddig elhangzottakból már sejthetjük, hogy a díszzászlóalj a legsokoldalúbban bevethető díszelgő alegység. Emeljenek ki mégis egy-egy felemelő pillanatot a hivatásából.

Természetesen a nemzet lobogójának felvonása magasztos élmény. Szintén felemelő érzés volt, amikor magas beosztású állami és katonai vezetők jöttek hozzánk, nyújtottak kezet, és mondták el, mennyire tetszett a munkánk. Nem csekély arányérzék kell ahhoz, hogy a katonák feszességét könnyed módon külhoni civilek felé prezentáljuk. Magyarországot így képviselni hihetetlen felelősség és élmény.

A mostani gyakorlásukon megragadta figyelmemet Ádám Barnabás ezredes záró gondolata: „öltöztessék ünneplőbe lelküket holnapra, és arcizmukkal, tekintetükkel mindig kövessék elöljárójukat!”

Minden testrészünkkel sugározni kell azt az energiát, amit belefektetünk a díszelgésbe. Más az arc karaktere, ha az ember megfeszíti, összeszorítja az álkapcsát, és ez a tekinteten is megnyilvánul. Ahogy haladunk az Országház előtt, mindig annak az elöljárónak a szemébe nézünk, aki előtt elhaladunk. Ez a tisztelet egyik legnagyobb jele.

A három díszelgő csoport bemutatásának kronológiája spontán alakult ki. Nincsen jelentősége miért koronaőr, palotaőr, díszzászlóalj sorrendet követtük az elmúlt hónapban, inkább külső szempontok döntötték el a sorrendet. De most a végén fordítsunk egyet, és képzeljük el, hogy elsőként önöket szólítom meg. Mi lenne az első üzenet, amivel egy mondatban pozícionálnák magukat a trikoloron belül?

Nagyon fontos, hogy a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység katonái általában nálunk, a Díszzászlóaljnál kezdik el katonai pályafutásukat. Nálunk válnak díszelgő katonává és tőlünk haladnak tovább a Honvéd Palotaőrséghez, vagy a Honvéd Koronaőrséghez, vagyis a Honvéd Díszzászlóalj a díszelgés iskolája.

* * *

Az interjú során természetesen nem lehetetett megkerülni a kérdést: mi volt az a szikra, ami miatt a díszzászlóalj tagjaivá váltak beszélgetőtársaim. Illetve, hogy kiből lehet jó díszelgő? A választ Deák Barna tizedes adta meg.

„Az én történetem ott kezdődött, hogy a televízióban láttam egy lobogófelvonást, ami számomra nagyon imponáló volt. Az a fegyelem, amit közvetített a díszzászlóalj – akkor még nem is tudtam, hogy így hívják őket - magával ragadott. Akkor határoztam el, hogy ha egyszer adódik egy lehetőség, tagja leszek ennek a csapatnak. Amikor eljött az idő, besétáltam az egyik toborzóirodába, ahol konkrétan erre a tevékenységre kérdeztem rá, és akkor tudtam meg, hogy ezt a munkát a díszzászlóalj végzi. Nagyon hamar meggyőzött a feladat. A zászlóaljnál mindenkinek egyéni felelőssége, hogy képezze magát, és ha megteszi, az elöljárók észre fogják venni, és egyre komplexebb feladatot bíznak rá. Vagyis a lobogófelvonásig sok-sok kisebb nagyobb motivációs lépcsőfok inspirál bennünket. A toborzóirodában már jól működik az előszűrés, látják azonnal az elszántság fokát a jelentkezőn. Akár kétórás állás után is délcegen, feszesen kell a díszelgést végrehajtani, hogy az tényleg jól nézzen ki. Ha ezt az elszántságot látják a jelentkezőben a toborzók, akkor hozzánk küldik.”