Hősi halottaink megérdemlik a gondoskodást

„A hadisírgondozás nagyon komplex feladat” – szögezte Maruzs Roland alezredes arra a kérdésre, hogy mit is takar maga a kifejezés. Mint részletezte, minden más tevékenységet megelőz a szellemi része, vagyis a kutatómunka. „Aki hivatásszerűen foglalkozik ezzel, annak ismernie kell a vonatkozó szakirodalmat és a levéltári iratanyagokat, valamint rendelkeznie kell alapvető hadtörténeti ismerettel is, hiszen ezeket megismerve lehet következtetéseket levonni, és utána indulhatunk ki a terepre” – mondta.

Ott aztán – mint Maruzs alezredes fogalmaz – az azonosító feltárásoknak is több fajtája létezik. Van, amikor azért tárnak fel hadisírokat, mert fejfa és sírjel hiányában meg akarják tudni, hogy ki nyugszik ott. Először is meg kell állapítani, hogy milyen nemzetiségű katona nyugszik az adott sírhelyen. Ezt példázva hozzáfűzte, hogy sokszor kapnak olyan bejelentést, miszerint magyar katona nyugszik valahol, aztán az exhumáláskor kiderül, hogy más nemzet hősi halottját temették oda. Ha külföldi katonát találnak, az ő földi maradványait átadják a szóban forgó állam képviselőinek.

A kérdésre, miszerint hány katonasírról is kell a hadisírgondozóknak gondoskodnia, Maruzs Roland elmondta, hogy több tízezres nagyságrendről kell beszélni. „Az első világháború folyamán a hadikórházakban elhunyt katonákat temették el Magyarország területén. Ez mintegy 23 ezer különböző nemzetiségű katonát jelent” – foglalta össze, jelezve, hogy a második világháborúval viszont már hazánkba is elérkezett a front, komoly hadműveletek folytak az ország területén. „És bizony nagyon sok olyan magyar katona van még ma is különböző területeken, külterületeken is, akiknek nem tudták megadni a végtisztességet, őket a mai napig kutatjuk. Sokan bár temetőkben lettek eltemetve, de 1990-ig gyakorlatilag nem lehetett a sírjukat gondozni, így az ő földi maradványaikat is kutatjuk, keressük” – fogalmazott.

A beszélgetés során felmerült, hogy a szakemberek vajon miként szereznek tudomást a különböző feltárásra váró hadisírokról. Erre a HM HIM parancsnokhelyettese azt válaszolta, hogy állampolgári bejelentés alapján is kaphatnak jelzést. Például egy idős ember visszaemlékezése alapján valaki jelzi, hogy úgy tudja: a kert végében temettek el katonákat, de olyan is előfordulhat, hogy például építkezések alkalmával emberi földi maradványok kerülnek elő. Ilyenkor a szakemberek kivonulnak a helyszínre és elsőként megállapítják, hogy katonáról van-e szó. Ezt olyan sírmellékletek alapján teszik, mint egy bakancs-, vagy egyenruhamaradvány, illetve felszerelés darabok. Ezek mind igazolhatják, hogy katonát találtak-e. A parancsnokhelyettes hozzátette, hogyha az azonossági jegytok – köznyelvben dögcédula – is előkerül, ráadásul jó állapotban, az segíthet azonosítani is a hősi halottat. „Ha nem, akkor arra törekszünk, hogy legalább a nemzetiségét megállapítsuk, ez szintén az egyenruházatból, illetve a felszerelési tárgyakból következtethető ki” – mondta Maruzs Roland alezredes.

Ha magyar katonáról van szó, akkor a hazai hadisírgondozó szakemberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy azonosítani tudják, legalább az életkorát megállapíthassák, s végül gondoskodnak az újratemetésükről. E folyamat során ugyancsak törekszenek arra is, hogy felkutassák értesítsék a hősi halott leszármazottjait. Mint Maruzs Roland fogalmazott, ez nem mindig sikerül, de azért vannak említésre méltó eredmények, mondta, felidézve az Esztike 1942 feliratú jegygyűrű történetét.

Elhangzott, hogy a bejelentések mellett a szakemberek kutatómunkája is eredményezhet feltárást, a levéltári iratanyag alapján. „Legutóbb például Balatonszabadin végeztünk ilyen munkát, ott a temető végében voltak magyar katonák eltemetve. Volt arra utalás, hogy hány főről lesz szó, de a gyakorlat korántsem igazolta a leírásokat Negyvenegynéhány katonáról tudtunk a korabeli dokumentumok alapján, végül 87 katona került elő. Mind magyar katonák voltak. Visszatemettük őket és az önkormányzattal egy sírkert létrehozásáról állapodtunk meg, hogy méltó körülmények között nyughassanak”.

A beszélgetés során Maruzs Roland alezredes szólt még a hadisírgondozás technikai eszközeinek, lehetőségeinek fejlődéséről is, amelyek nem csak megkönnyítik a szakemberek munkáját, de számos új lehetőséget is jelentenek a kutatásban. Kitért a hazai katonatemetőkre is – köztük a budaörsi békeparkra is, ahol 13 ezer német és 800 magyar katona talált végső nyughelyre. Szolgálatuk kapcsán kijelentette, hogy nagyon fontos dolognak tartják a megemlékezést és a hadisírgondozást, „hiszen az a katona, aki az életét adta a hazáért, az megérdemli azt a gondoskodást, hogy legalább a sírjáról gondoskodjanak, ha már fiatalon fel kellett áldozni az életét.”