Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„Kard és toll”: Kiss Károly

Szöveg: Ördög Kovács Márton |  2020. szeptember 20. 14:39

Sorozatunkban olyan katonai életpályákat mutatunk be, amelyek bizonyítják, hogy a kiemelkedő harcászati, hadügyi ismeretek jól megférnek a különböző tudományágak iránti érdeklődéssel, és az ezekben szerzett tudás a honvédelem ügyének fejlődését szolgálja. A harmadik részben a honvédelem és a honvéd szavunk megalkotójának, Kiss Károly ezredesnek az életpályáját mutatjuk be a napóleoni háborúktól egészen a reformkori Magyarországig.

Kiss Károly 1793. augusztus 12-én született Budán, egy kisnemesi család gyermekeként. Édesapja a polgárosodó és az európai mértékben is dinamikusan fejlődő Buda egyik közkedvelt helyének, a Császár fürdőnek volt tulajdonosa, egészen 1814-ig, amikor is Szeged város polgármesterének választották. Ezt a tisztségét tíz éven keresztül töltötte be. Édesanyja Szerenka Julianna, római katolikus tanítások szerint nevelte fiát Algyőn, ahol Kiss gyermekkorának nagy részét töltötte. Iskoláit Budán és Szegeden végezte el: ebben az időszakban vált példaképévé a költő és hadvezér Zrínyi Miklós. Az ifjú Kiss Károlyt Zrínyi iránti tisztelete és a kor ifjúságát lázban tartó napóleoni háborúk hírei és eseményei indították el a katonai pályán.

A francia csapatok 1809. június 14-én, súlyos verséget mértek Győrnél a magyar nemesi felkelőkre, majd a július 5-6. között Wagramnál zajló ütközetben az osztrák erőkre. Ezeknek a híreknek a hatására a 16 éves Kiss tanulmányait megszakítva jelentkezett a seregbe és szeptember 1-én, a 37. magyar gyalogezred kadétja lett. Ezekben az időkben ismerkedett meg Kisfaludy Károly főhadnaggyal és Hirsch József alezredessel, akik az irodalom és a hadtudomány iránt érdeklődő fiatal kadétra nagy hatással voltak, ők bíztatták hadtudományi és szépirodalmi ismereteinek bővítésére is.

Kiss Károly 1812-ben vonult először hadszíntérre, amikor is az Oroszország ellen kitört háború miatt, ezredét a lengyel határra vezényelték. 1813-ban tizedessé léptették elő, majd a Monarchia hadseregének kötelékében vett részt a Napóleon elleni hadjáratban is. Kiss ott volt többek között a drezdai, a lipcsei valamint a köseni, hocheimi és a kulmi ütközetekben is, de részt vett a népek csatájának nevezett, Lipcse mellett vívott küzdelemben is. 1815-ben az Osztrák Császárság zászlós katonájaként vett részt az itáliai és dél-franciaországi hadjáratokban. A Napóleon és szövetségeseinek csapatai ellen vívott ütközetekben teljesített szolgálatáért hadnaggyá léptették elő. A háború lezárultával, Lengyelországban állomásozott ezredével, egészen 1824-ig, amikor főhadnagyi rendfokozatban a budai gránátoszászlóaljhoz került. Ezekben a békében telő években, a katonai hivatása mellett ideje jutott a szépirodalmi és hadtudományi ismeretinek bővítésére is. Ekkor kötött barátságot Szontagh Gusztáv alhadnaggyal, filozófussal, akivel írni és olvasni, számolni tanították bajtársaikat, valamint hadtudományi ismereteket oktattak nekik. Tanítványaik közül kerültek ki az ezred későbbi kiváló altisztjei.

Kiss_Károly

1831-ben, a nagyváradi katonai nevelőintézet igazgatójává nevezték ki, majd négy évvel később Lembergbe kerül, ahol már századosi rangban kezdte meg szolgálatát. Aktív levelezésben volt a kor magyar íróival – Fáy Andrással, Kisfaludy Károllyal, Vörösmarty Mihállyal - akik bátorítják az alkotásra. Ennek hatására Kiss verseket, elbeszéléseket, színdarabokat írt és megismerkedett a Magyarországra időközben megérkező reformeszmékkel. Egyre jobban beleveti magát a Kisfaludy köré csoportosuló szépirodalmi társaság által életben tartott kulturális és reformokat szorgalmazó értelmiségi mozgalomba, így 1837-ben nyugdíjazását kérte. Szépirodalmi és hadtörténeti munkásságának köszönhetően 1831-ben a Magyar Tudós Társaság levelező, majd 1840-ben már rendes tagjává választották. 1842-től teljes jogú tagként a Kisfaludy Társaság munkájában is részt vett.

A Pesten letelepedő Kiss ebben az időben minden idejét a kibontakozó hazai kulturális és tudományos életnek szentelte. Publikált a Tudományos Gyűjtemény, a Felsőmagyarországi minerva lapjaiba. Hadtudományi és hadtörténeti értekezései, irodalmi alkotásainak hatására ismeretséget köt Kossuth Lajossal, Deák Ferenccel, Eötvös Józseffel is.

A 1848. március 15-én kirobbanó forradalom hatására visszatért a katonai pályára: megbízták a nemzetőrség megszervezésével, így a több évtizeden át művelt hadtudományi és haderőfejlesztési értekezéseit a valóságban is megvalósíthatta. Eredményes, korszerű munkájának köszönhetően honvéd alezredesi rangba emelték és a haditanács ideiglenes elnöki tisztjét is betöltötte. Ebben az időszakban, a gyakorlatban is megvalósultak azok a gondolatati a Batthyány-kormány honvédelmi politikájában, melyeket a „Hadi ügyünk korszerű átalakulásáról” című akadémiai előadásában megírt. Hadtudományi értekezéseiben alkotta meg a honvéd és a honvédelem szavunkat, melynek hatására a szabadságharc idején megalakuló magyar haderő katonái kapták a nevüket. 1848 novemberében a belügyminisztérium nemzetőrségi osztályának vezetőjévé nevezték ki, majd 1849 májusában ezredessé léptették elő.

A szabadságharc leverése után, perbe fogták és tíz év börtönre ítélték. Az ekkor már 56 éves ezredes az amnesztiának köszönhetően, 1850-ben szabadult az aradi börtönből. A Pestre hazatérő, rangjától megfosztott Kiss 1856-ban megírta „A hadi történészet” című munkáját, valamint 1857-ben Hunyadi János 1454-es hadjáratát dolgozta fel. 1866-ban bekövetkezett halála után a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Kapcsolódó cikkek