Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Mindenre gondolni – és mindezt nagyon gyorsan

Interjú Sándor Tamás vezérőrnaggyal - 3. rész

Szöveg: Trautmann Balázs | Fotó: Rácz Tünde és archív |  2021. július 27. 7:27

Egy jó csapatban a legügyesebb társ húzza magával a többieket is – vagy éppen inspirálja. Ma már a Magyar Honvédségben ismerik és értik a Különleges Rendeltetésű Dandár feladatait, képességeit és bizony a sokszor ma még „különlegesnek” számító gondolkodását is. Pedig ma már a sebesség számít: akár a műveletek megtervezésében és végrehajtásában, akár a felmerült helyzetek megoldásában. S ha a sebességről beszélünk, akkor az sem árt, ha van egy igen gyors és igen okos vízijármű, ami az operátorok munkáját segíti. Sándor Tamás vezérőrnaggyal, a Magyar Honvédség Parancsnoksága különleges műveleti szemlélőjével beszélgettünk. Interjúsorozatunk harmadik, befejező része.

20210726-Sandor-Tamas-vorgy (1)

Azaz nem csak országok közötti, de hazai összefogás is kellett a sikerhez…

Úgy érzem, olyan, mintha időnként a „különlegesek” húznának magukkal dolgokat. Ahogy mi megyünk előre, más szakterületek is csatlakoznak hozzánk. Mint látható, itt is volt egy probléma, amit mindenképp meg kellett oldani. Jött a magyar elme, hazai szakemberek dugták össze a fejüket és a közös gondolkodásnak, munkának az lett a végeredménye, hogy a Magyar Honvédségnek van egy olyan minősített kommunikációs rendszere, ami „NATO SECRET” szintig működik. Ehhez azonban, még egyszer hangsúlyozom, 4-5 szervezet szakembereire volt szükség. A gyakorlaton részt vett a NATO alárendeltségében működő Nemzeti Telepíthető Híradó és Informatikai Század (DCM-E), amellyel azt próbáltuk ki, hogyan lehet őket „lehívni” a saját műveleti támogatásra. És a katonákon kívül meg kell említenünk a civileket is, akik rendkívül önzetlen módon minden segítséget és támogatást megadtak a gyakorlat sikere érdekében.

Volt-e olyan esemény vagy mozzanat, amire azt lehet mondani: „na, erre nem számítottunk”?

Ilyen volt az az eset, amikor egy városban a csoport „lebukott”, mert a szállásadójuk beszélt róluk. Ez az információ visszajutott a parancsnokságra is: rendben, a csoport kompromittálódott, állást kell váltani, akkor is, ha ez egyáltalán nem szerepelt a gyakorlat forgatókönyvében. A valóságban is előfordulhat ilyen, és mint már említettem, a szabad lefolyású gyakorlat „bája”, hogy az, ami megtörténik – az megtörtént. Vannak persze lehetőségek a befolyásolásra: olyan felderítő információkat adok, amik visszaterelik a dolgokat a megfelelő irányba, vagy éppen olyan műveleteket fognak ellenük végrehajtani, amelyek eredményeként visszatereljük őket a forgatókönyvhöz. Olyan azonban nincs, hogy na, most megállunk, ezt átugorjuk, ezzel nem foglalkozunk. Ennek megfelelően a gyakorlatvezetőségnek okozott komoly fejfájást, hogy honnan szerez egy másik biztonságos házat a csoportnak, nagyjából az előző környékén. Végül alig 24 óra alatt sikerült ezt is megoldani. Az ilyen mozzanatok miatt is gondolom azt: jó volt látni, hogy tényleg mindenki egy irányba dolgozott. Attól a pillanattól kezdve, hogy eldördült a startpisztoly, egészen a gyakorlat lefújásáig, minden zökkenőmentesen működött…

20210726-Sandor-Tamas-vorgy (4)

Ha már szóba kerültek a honvédség többi fegyvernemei is: ők már tudják, miért jó nekik is a különleges rendeltetésű dandár?

Úgy gondolom, hogy akinek meg kell értenie a különleges műveleti képességeket, az meg is érti ezt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyszerű velünk az élet. Mint egyszer egy beszélgetésen őszintén bevallottam dr. Benkő Tibor vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar akkori főnökének: hát, én nem lennék a saját főnököm, az egészen biztos…

Nekünk mindig nagy tempót kell diktálnunk, magunkkal és másokkal szemben is. 2008-tól kezdve az afganisztáni hadszíntér megkövetelte, hogy a hazai képzéseken, gyakorlatokon is olyan sebességgel történjenek események, ami ahhoz kellett, hogy nyugodtan tudjuk kiküldeni a katonáinkat. Ők a hadszíntéren olyan feladatokat hajtottak végre, amelyeket a filmekben látunk – vagy még ott sem. Veszteség nélkül tértünk haza, és ez csak a katonáinkon múlott, semmi máson. Én nem hiszek a szerencsében. Én a felkészítésben hiszek, abban, hogy tudnak improvizálni, hogy látják, mi történik és nyugodtan, úgy tudnak reagálni, ami ahhoz kell, hogy mindenki hazajöjjön. Ehhez kellett nekünk olyan tempót diktálni itthon, hogy a katonáinkat megfelelően fel tudjuk készíteni. Ne felejtsük el, hogy a szerepvállalásunk alatt négyhavonta érkezett egy új csoport a hadszíntérre. Van olyan különleges műveleti katonánk, aki hat - nyolc váltást teljesített. Úgy gondolom, hogy erről a ránk jellemző sebességről nem is tudunk lelassítani.

Már említettük 2024-et, első félévében az osztagok SOFEVAL-jával, majd a második félévben az összhaderőnemi JOINTEVAL-lal…

Most 2021 van. Az idei év második felén kívül összesen két évünk van arra, hogy mindent összecsiszoljunk, a nemzetközi törzset felkészítsük, kijussunk Nápolyba vagy Brunssumba, egyeztessünk az elvárásokkal kapcsolatban. 2022-ben lesz egy újabb Black Swan nemzetközi különleges műveleti gyakorlat, 2023-ban Jackal Cave. Így jutunk el végül, hogy ez az elit képesség a NATO rendszerében szolgálatot teljesítsen és régiós vezető szerepet töltsön be. Azt, hogy ez a képesség mennyire elit nem nekem kell meghatározni, de azt látni kell, hogy a Magyar Honvédségben minden fegyvernemből egy van – a nap végén mindenki a maga módján elit kell, hogy legyen, vagy arra kell, hogy törekedjen. A tatai harckocsi-zászlóalj katonája a Magyar Honvédség elit harckocsizója, a tüzérosztály az elit tüzére. A hódmezővásárhelyi vagy bárhol máshol szolgáló, hamarosan Lynx-szel felszerelt lövésze – elit lövészkatonája. Véleményem szerint a Magyar Honvédségnek a régiós, a NATO összehasonlítást kell tekinteni alapnak, amire a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program most megfelelő platformot biztosít. Mi egy speciális szegmens vagyunk a honvédségen belül, mi ebben próbálunk elit lenni.

20210726-Sandor-Tamas-vorgy (6)

Speciális szegmensnek speciális hajók is járnak… Miért kell a dandárnak, ahogyan egy Facebook-os hozzászólásban olvastam, „Minigun-os rocsó”?

A jó hír az, hogy a „Minugun-os rocsó” az valóban egy „kicsit” több annál, mint egy felfegyverzett rohamcsónak. A SOC-R egy kijuttatási, kiemelési platform, olyan kommunikációs eszközökkel, tűzerővel, ami ahhoz szükséges, hogy a katonákat a műveletek helyszínére biztonságosan eljuttassuk, majd onnan kivonjuk. Ha magára az egész hajóra tekintünk, akkor képességeket láthatunk: nagy sebesség, manőverezőképesség, 20 centiméteres merülés mélység, a vízbe belógó, sérülékeny hajócsavarok és kormánylapátok helyett vízsugár-hajtómű… Ezért van szükségünk ezekre a speciális vízijárművekre, nem a Minigun miatt! Jelenleg vízi szállítási feladatokra különböző méretű Zodiac motorcsónakokat használunk. A legnagyobb, félmerev testű PRO 850-esekkel 12 katonát lehet szállítani, nagy sebességgel. Azonban itt is gondot jelent a nagy teljesítményű, de a vízbe belógva sérülékeny motor jelentette alkalmazási korlát. Ezek a hajók igazából „szállító” eszközök, amelyek a műveleti feladatok támogatása mellett kiválóan alkalmasak katasztrófavédelmi feladatokra is, vagy egy válsághelyzet esetén dunai vagy tiszai járőrhajóként működjenek.

A SOC-R egy teljesen más képességcsomagot jelent. A fedélzetéről RQ-7 Raven távolról irányítható felderítőgép indítható. Olyan kommunikációs és navigációs berendezések vannak rajta, melyek segítségével éjjel-nappal képes támogatni a műveleteinket. Gyors, óránként 75 kilométerre képes, valamint megerősített testével képes gyakorlatilag mindenhol partot fogni. A háromtengelyes, tehergépkocsihoz csatolható, gyári utánfutóval bárhova elszállítható, így nincs az a röghöz kötöttség, mint az AM naszádoknál tapasztalható. Emellett nem zavarja majd az árvizeknél jelentkező bőséges uszadék, a jeges árvizek jégtörmeléke, így adott esetben a katasztrófavédelemi feladatokba is besegíthet. Összegezve: a SOC-R elsősorban a különleges műveleti csoportok kijuttatására –kiemelésére és támogatására alkalmas platform, míg a Zodiac-ok fő terepe a szállítás.

A hajókhoz kiképzés is jár majd?

Így van. A Black Swan 2021 gyakorlatra a hajókkal együtt Magyarországra érkeztek az ezeket egyedüli haditengerészeti egységként üzemeltető Special Boat Team-22 katonái is, akik a Mississippi állambeli NAVSCIATTS iskolában oktatják az SOC-R üzemeltetésével, javításával, taktikai alkalmazásával kapcsolatos ismereteket. Azok a magyar katonák, akiket eleve a tervezetten október – november hónapban érkező három hajó üzemeltetésére szántunk, gyakorlatilag egy négy hetes előzetes felkészítést kaptak itt a Dunán. Így nem kell tartani attól, hogy amikor ősszel megérkeznek a magyar hajók, akkor nem tudjuk majd azokat megfelelően használni. Nyilván a hajóparancsnokokat, illetve a technikus állományt továbbra is az Egyesült Államokban képezzük majd ki. A NAVSCIATTS üzemeltetői tanfolyamán már voltak kint magyar katonák, de a legtöbb tapasztalat mindig abból származik, ha közösen dolgozunk. Talán nem látszott a felvételeken, de az utolsó műveleteknél már a magyar katonák vezették a hajót és végezték a fegyverek kiszolgálását. Az amerikaiak részéről ez egy nagyfokú bizalmat jelentett, hiszen az ő hajóikat használtuk és ők ítélték úgy, hogy a katonáink felkészültek egy ilyen feladat végrehajtására.

20210726-Sandor-Tamas-vorgy (2)

A NAVSCIATTS azonban nem csak ezekről a hajókról szól…

Így igaz. Ez az iskola hagyományosan nagyon jó a kisalegységek vagy éppen a kezelőszemélyzet képzésében. Ők nem csak a SOC-R-ral foglalkoznak, hanem minden folyami vagy partközeli tengeri képességgel, amit a haditengerészet, illetve a partnerországok hasonló egysége használ. Ezeken a taktikai szintű képzéseken kívül az iskola pár éve indította a stratégiai vezető képzését, amelyet alapvetően regionális fókusszal indít, így van Európai, vagy a csendes-óceáni régióra fókuszáló képzés.

Váczi Norbert alezredes úrral közösen a NAVSCIATTS stratégiai szintű tanfolyamán vehettünk részt. Érdekesség, hogy abban az évben az európai tematikájú tanfolyam már lezajlott, így mi a csendes-óceáni térséggel foglalkozó, négy hetes kurzusra kerültünk be. Így elég széles spektrumban sikerült kitekinteni az ottani konfliktusokra és kihívásokra. Az egy hónap alatt tanultakból elsősorban azt tudtuk hazahozni, hogy milyen irányokba indult el a különleges művelet – stratégiai szinten. Itt a design thinking és a design planning módszertanokra gondolok, melyek a művetek tervezése területén hódítanak egyre inkább teret. A tanfolyamon ezeknek a nagyon gyors döntéshozatalra „kihegyezett” módszertanoknak a technikáját is tanították nekünk, s ezeket itthon is alkalmazni lehet majd a saját képességfejlesztésünk során.

Az egész tanfolyam legfontosabb mondanivalója az volt: ha nem tudom megverni az ellenfelet gondolkodási, döntési sebességben, akkor nincs is értelme nekikezdeni a harcnak, az összecsapás eldőlt. Azt azonban látni kell, hogy a design thinking és a design planning a jelenlegi katonai döntéshozatali folyamatokhoz képest egy teljesen más metódust követ, cserében gyorsabb. Sokkal, de sokkal gyorsabb. Számos szűrő kimarad vagy máshova kerül, így hihetetlen sebességgel lehet dolgozni.

Sikerült, hiszen 2019-ben önnek ítélték oda a NAVSCIATTS legjobb hallgatójának járó Distinguished Alumni-díjat.

Ez nem rólam és nem is magáról a tanfolyamtól szól. Ugyan az én nevem szerepel rajta, de ez a díj a Magyar Honvédségről, a különleges műveleti, rohamlövész, harctámogató, vagy kiszolgáló katonákról szól, akik nap, mint nap száz százalékot adva dolgoznak. Keményen és gyorsan – muszáj nekik...

20210726-Sandor-Tamas-vorgy (5)

Hogyan lehet errefelé lépni a különleges műveleti képességek fejlesztésénél úgy, hogy elkerülhető legyen az ismételt „szigetfejlődés”? Hogyan értethető meg a Magyar Honvédség más részeivel is a gyorsítás szükségessége – minden területen?

Én úgy gondolom, hogy ez a folyamat már elkezdődött a Magyar Honvédség más területein is. Hiszen a honvédségen belül is elkezdődött már a gondolkodás a küldetés alapú vezetésről (Mission Command), melynek célja ennek a vezetési filozófiának a megszilárdításra a szervezeten belül. Ennek elemei egyébként eddig is megvoltak, de a honvédség vezetésének ma már az egyik célkitűzése éppen ennek szélesebb körű alkalmazása.

A másik fontos lépés a megosztott műveletek koncepciója. Ennek értelmében a honvédség méreteit, lehetőségeit figyelembe véve, az erőközpontokra támaszkodva, gyors manőverelemekkel próbáljuk az ellenséget lassítani vagy megállítani. Ez a két, jelenleg is kidolgozás alatt álló koncepciót már alkalmaztuk hadijátékban, ahol ezeket próbáltuk a stratégiai gondolkodás szintjén „összerakni” és a lejátszás során a működésükről tapasztalatokat szerezni.

A megosztott műveletek meghonosítása fog minket „rákényszeríteni” arra, hogy a fent említett módszerek az előtérbe kerüljenek. Ugyanis ekkor arról van szó, hogy sebességben akarom megverni az ellenséges erőket, az erőközpontok közötti réseket nagy sebességű manőverrel kitöltve. A nagy sebességű manőver alapja azonban a nagy sebességű döntés. Én azt gondolom, hogy valamilyen szinten rá leszünk kényszerítve arra, hogy ez a sebességnövekedés globálisan, a Magyar Honvédség egészének szintjén is megjelenjen, ne csak a különleges műveletnél.

Váczi alezredessel mi ebből láttunk ízelítőt. Volt egy olyan nap a tanfolyam során, amely csak a design thinking-gel foglalkozott és utána minden stratégiai szintű feladatot ezzel a módszerrel kellett feldolgoznunk. Látványosan gyorsabb volt így a hagyományos módszertanok alkalmazásához képest.

Ez az amúgy a civil gazdasági életből érkező tudás Magyarországon is elérhető, itt is dolgoznak már a területet ismerő szakemberek. A NAVSCIATTS tanfolyamán is egy civil tanár tartott előadást erről a módszertantól. A négyhetes tanfolyam arra is nagyon jó volt, hogy ebbe a folyamatba belelássunk, s persze arra is, hogy kizökkenjünk az európai hadszíntérből, becsöppenve a Csendes-óceán térségébe. Az Egyesült Államok számára ma már egyértelműen ez az elsődleges hadszíntér, de mi, szárazföldhöz szokott magyarok, sokszor csak álltunk és néztünk nagyokat, hogy milyen kihívásokkal kell szembesülni az ott dolgozó különleges műveleti kollégáknak.

Ez azért magyar szemmel nézve erősen „Out of the box”- gondolkodás.

Így van! Ez megint egy olyan dolog, aminek a különleges műveletekre kell jellemzőnek lennie. Erős túlzással: mi azért tudjuk, hogy hol vannak a határok, hogy tudjuk, hol kell átlépni őket. Nem feltétlenül kell beszorítani magunkat egyetlen perspektívába és csak abban gondolkodni, hanem időnként el kell szakadni ettől és a saját árnyékunkat is átlépve kell megtalálni azokat a módszereket, amelyek sokkal hatékonyabbak. Kénytelenek leszünk, a kihívás itt van…

(Vége!)

20210726-Sandor-Tamas-vorgy (3)
Kapcsolódó cikkek
RT1_3969

Közös útkeresés

2021. július 21. 7:19