Portrék - 29. oldal
„A hangulat a lényeg, nem a konkrétum”
2013. november 11. 9:37
Osgyán László zászlós az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis meteorológiai asszisztense, aki hivatása mellett kitűnő „autodidakta” festő. Lászlóval idén nyáron, a bujáki katonai művésztáborban ismerkedtem meg; amelyen negyedik alkalommal vett részt. Most a festményeiről, a festészet iránti szeretetéről beszélgettünk.
A százados
2013. november 10. 16:44
Kellemesen hűvös az idő, a napsugarak fénye megtörik a hömpölygő Tiszán, majd a vízről a fák leveleire ugrik. Szanyi János nyugállományú százados özvegyénél, Rózsika néninél jártunk, emlékeket, régi történeteket kerestünk. Voltak már fotóink, cikkeink, de ezek „csak” papírok. „Hús-vér” emlékeket akartunk és kitől is tudhattunk volna meg többet, mint attól az embertől, aki egy életen át a társa volt.
„A férjem mindig is szívvel-lélekkel repülőtiszt volt”
2013. november 9. 17:51
A közelmúltban özv. Szenteleky Gézáné Kresz Lilivel beszélgettünk, aki Kanadából látogatott Budapestre, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, hogy férje nevében átvegye a 70 éves jubileumi díszoklevelet. Szenteleky Géza repülőtiszt volt, idén töltötte volna be a 91. életévét, sosem felejtette el repülőtiszti múltját, a nevelést, amit otthonában és a tiszti iskolában kapott. A becsületesség, a felelősségteljes magatartás, a megbízhatóság, a pontosság és a bajtársak iránti tisztelet élete végéig elkísérték. Kresz Lili – túlélve a budapesti ostrom napjait – Svájcban szerzett diplomát, korcsolyabajnok volt, a sors pedig úgy hozta, hogy Kanadában lelt új otthonra, ahol megismerte férjét
Akinek két kívánsága is teljesült
2013. november 4. 7:19
„Gyermekkori álmom volt, hogy katona lehessek. Azt szerettem volna, hogy a családom és a barátaim büszkék lehessenek rám. Azzal, hogy 2012-ben bevonultam a francia idegenlégióba, mindkét kívánságom teljesült” – árulta el a honvedelem.hu-nak egy húszéves magyar fiatalember, aki a légióban szolgál.
A dzsúdós katona
2013. szeptember 26. 7:31
Krizsán Szabolcs kétszeres U23-as Európa-bajnoki ezüstérmes sportoló szeptember 10-én kezdte meg Szentendrén a katonai végzettséggel nem rendelkező tiszteknek szóló tizennégy hetes harcászati alaptanfolyamot, azaz az alapkiképzését. A rijekai Grand Prix-győztes dzsúdóssal az MH Altiszti Akadémián beszélgettünk.
Próbálok sportemberként példaként szolgálni a katonáim előtt
2013. szeptember 25. 7:30
Szabó Szilvia százados az MH 43. Nagy Sándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred testnevelő tisztje. Az egydanos dzsúdó mester sikeresen védte meg dzsúdzsucu földharc bajnoki címét a 2013-as TEK Budo- és Küzdősport Gálán szeptember 14-én.
A „tankmániás”…
2013. szeptember 20. 7:21
Saját magát „tankmániásnak” hívja, azaz – ahogy mondja – megszállottan érdeklődik a harckocsik iránt. A színpadon azonban nem mesél „tankos viccet”. Hogy miért? Egyebek mellett ezt is megtudtuk Aranyosi Péter humoristától, amikor legkisebb fia kíséretében megszemléltük vele a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik épülete előtt kiállított T–72-est…
Az ég katonái (4. rész)
2013. augusztus 16. 13:20
Napóleon minden katona előtt megcsillantja a lehetőséget, hogy ott van a tarisznyájában a marsallbot, csak meg kell találni. A kiskunfélegyházi füves repülőtérről indult katonai repülőgép-vezető életútja során nemcsak megkereste a tábornokok jelképét, de botkormányként is szorgalmasan használta. Pintér Zoltán nyugállományú vezérőrnagy nemcsak a ranglétrát járta végig, de eljutott külföldön és idehaza is a legmagasabb beosztásba, ahova vadászpilóta kerülhetett.
Anita (2.)
2013. augusztus 11. 9:34
Amikor először hívom fel telefonon, így szól bele: Anita. Nem tudhatta, ki hívja, mert noha korábban közel másfél órát beszélgettünk, a készülék számára ismeretlen számjegyeket ír ki. Ennyit mond mégis: Anita. Mindez persze porszemnél is kisebb apróság, ahhoz képest, ami az eltelt több mint tizenöt éve alatt történt vele – és aztán azokkal az emberekkel, akikkel ezen idő alatt kapcsolatba került. Ezeket sem tudta előre.
Anita (1.)
2013. augusztus 10. 9:28
Amikor először hívom fel telefonon, így szól bele: Anita. Nem tudhatta, ki hívja, mert noha korábban közel másfél órát beszélgettünk, a készülék számára ismeretlen számjegyeket ír ki. Ennyit mond mégis: Anita. Mindez persze porszemnél is kisebb apróság ahhoz képest, ami az eltelt több mint tizenöt éve alatt történt vele – és aztán azokkal az emberekkel, akikkel ezen idő alatt kapcsolatba került. Ezeket sem tudta előre.