Születésnapi jókívánság

A közelmúltban ünnepelte 80. születésnapját Hadarits Imre nyugállományú ezredes. A jeles nap alkalmából, a volt Bács-Kiskun megyei kiegészítő parancsnokság 1997-ben nyugállományba vonult parancsnokának – egykori irodájában - Hári László alezredes, a szegedi Hadkiegészítő és Toborzó Központ parancsnoka adta át a honvédelmi miniszter és a Magyar Honvédség parancsnoka jókívánságait. Gáldonyi Sándor őrnagy, a megyei toborzó iroda vezetője pedig Durgó Tamás alezredes, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság megbízott parancsnoka nevében is gratulált az ünnepeltnek. A születésnapi megemlékezésre Hadarits ezredest a barátja, Mészáros János nyugállományú alezredes, az egykori 64. Rádiótechnikai Ezred 2. Légiirányító Központ volt parancsnoka is elkísérte.

Hadarits Imre 1942. május 18-án született Veszprémben. Családjának sokat kellett költöznie, kisdiákként az első nyolc osztályt hét általános iskolában járta ki. A második világháborúban katonatisztként szolgált, édesapja 1945 után ugyanis nagyon nehezen tudott munkát találni magának. Az apai múlt pedig a fia továbbtanulási lehetőségeit is erősen behatárolta: az iskolákban akkor érvényben lévő besorolás alapján „E” kategóriás gyerekként a győri Rejtő Sándor Fonó- és Szövőipari Technikumba is csak unokabátyja segítségével tudott bejutni. A sikeres záróvizsgák után a tiszti főiskolán szeretett volna továbbtanulni, a jelentkezését azonban elutasították. Miután a pápai tanítóképzőbe és a budapesti Vasútgépészeti Főiskolára sem sikerült bekerülnie, textilipari technikusként a Dunántúli Lenipari Vállalat Győri Szövőgyárának textilüzemében helyezkedett el.

Sorozáson 1962-ben kellett megjelennie: a bizottság parancsnokának nagyon ismerősnek tűnt a Hadarits név. Gyorsan kiderült: az őrnagy a fiatalember édesapjának a beosztottja volt a háború alatt. Amikor pedig magtudta, hogy egykori parancsnokának a fia két évvel ezelőtt eredménytelenül próbálkozott a tiszti pályával, megígérte, hogy még a sorozás évében behívják az Egyesített Tiszti Iskola előtti egyéves kötelező sorkatonai szolgálatra Hatvanba. Hadarits Imre első katonai rendfokozata növendék őrmester volt, majd a következő három év alatt egy-egy csillaggal lett több a váll-lapján. Lövész hadnagyként avatták 1966-ban, első tiszti beosztását Nagyatádon kapta: az akkori 63. Gépesített Lövész Ezrednél lett szakaszparancsnok. Három év múlva századparancsnoknak nevezték ki, 1972-ben pedig már az ezred hadműveleti tisztjeként kezdte meg tanulmányait a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián.

Az akadémia után Nagykanizsán hadműveleti főtisztként, később ezredparancsnok-helyettesként szolgált, majd a Szonyecsnogorszkban elvégzett felsőfokú hadműveleti parancsnoki tanfolyam után a 7. Gépesített Lövész Hadosztály hadműveleti alosztályának lett a vezetője. A kiskunfélegyházi magasabb egység felszámolását követően három évig az akkori Tartalékképző Alakulatok Parancsnokságán szolgált hadműveleti osztályvezetőként. A szervezet megszűnését követően áthelyezték Kecskemétre. A Bács-Kiskun megyei kiegészítő parancsnokság létszáma akkor 127 fő volt. Pár hónapig nem tudtak részére konkrét beosztást biztosítani, ezért szabadságra küldték. Parancsnoknak csak azt követően nevezték ki, hogy elődjét, Horváth László ezredest Budapestre helyezték át.

Hadarits Imre ezredesnek - ötvenötödik születésnapjára kapott „ajándékként” - ebből a beosztásból kellett nyugállományba vonulnia. Annak ellenére, hogy a megyei közgyűlés elnöke levélben jelezte a honvédelmi miniszternek: pár évig még szeretne együtt dolgozni a parancsnokkal. Az akkor érvényben lévő rendelkezés szerint azonban erre nem volt lehetőség, ugyanis ötvenöt év volt az a maximális életkor, ameddig egy hivatásos katona szolgálhatott.

Pályafutása során Hadarits Imre a főhadnagyi és az őrnagyi csillagokat soron kívül érdemelte ki, ezredesnek 1995. augusztus 20-án nevezték ki. Negyedszázada vonult nyugállományba, kiváló egészségnek örvend. Aktívan érdeklődik a politika iránt, rengeteget olvas és amikor csak teheti az unokáival tölti az idejét.