A britanniai flotta működésére szolgálhat bizonyítékul a most talált horgony

A horgony körülbelül 1600–2000 éves lehet, tehát valószínűleg a római korszakból, vagy esetleg a késői vaskorból származik.

Több tulajdonságában is hasonlít a Római Birodalom korából származó hajókon használt horgonyokra. A legvalószínűbb, hogy egy nagy római kereskedőhajóról származik, és a korabeli hajózási és kereskedelmi gyakorlatok bizonyítékául szolgál. A több mint két méter hosszú, 100 kilogramm körüli súlyú horgony egy 5–600 tonnás hajóhoz tartozhatott. Britannia provinciát a Brit-szigetek első haditengerészete, a római Classis Britannica (Britanniai Flotta) szolgálta ki. Bár igen kevés tárgyi bizonyíték maradt fenn, működése az időszámításunk szerinti első és harmadik század közé tehető.

A flotta szerepe a szárazföldi alakulatok part menti támogatása volt, például Gnaeus Julius Agricola skóciai hadjárata során, amikor a flotta a partvonal felderítésével és utánpótlás szállításával segítette az észak felé nyomuló légiókat.

A Britannia fölötti római uralom utolsó éveiben a flottát szinte kizárólag a frank kalózok támadásainak elhárítására és a litus Saxonicum-ot, vagyis a szász partot fosztogatók elleni védelemre használták.

A most kiemelt horgonyt először 2018-ban fedezték fel, a Scottish Power szélerőműfarmjának telepítési munkálatait megelőző tengermélyi felmérések során, mintegy 40 kilométerre Suffolk partjaitól.

Jelenleg a horgony elemzése zajlik, részletes képalkotási eljárásokkal egybekötve, amely remélhetőleg korának és eredetének pontos meghatározásához vezet. Ennek lezárultával rövid ideig kiállítják az Ipswich Museumban, mielőtt visszatérne a laboratóriumba. Az elemzési és konzerválási munkák végeztével a horgony állandó kiállítási tárgyként fog szerepelni.