Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Biztonságot szolgáltatunk

Interjú Baráth Ernő dandártábonokkal, az MH Katonai Rendészeti Központ parancsnokával

Szöveg: Révész Béla | Fotó: Kismartoni Mátyás |  2021. július 6. 7:18

Baráth Ernő dandártábornokot nevezték ki az MH Katonai Rendészeti Központ (MH KRK) parancsnokának. A tábornok előző beosztásában hat éven át vezette az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárt. A váltásról, az elmúlt évek tapasztalatairól, valamint a jövő terveiről beszélgettünk vele.

Baráth_Ernő_Interjú (1)

Családi tradíció a katonáskodás?

Most már igen. Mindkét nagyapámat sokat hallgattam a hosszú téli estéken, amint világháborús élményeikről meséltek, ez nagy hatással volt rám, bár akkoriban még csak érzelmi alapon akartam katona lenni. Az idő azonban tudatosította bennem, mennyire jól döntöttem, hogy ezt a pályát választottam. Az egyik testvérem és a nagyobbik fiam is egyenruhát öltött magára, a kisebbik még csak 14 éves, de úgy tűnik, ő is követi majd a példánkat. Büszke vagyok rájuk.

Milyen előzmények után jutott el a rendészeti központig?

1986-ban kezdtem a tanulmányaimat az akkori Szovjetunióban, egy parancsnoki főiskolán. A tényleges szolgálatot Cegléden kezdtem meg a Puskás Tivadar Híradó Zászlóaljnál, később az MH Főhírközpontnál folytattam különböző beosztásokban, majd jött a Híradó és Informatikai Parancsnokság, végül a Szurmay-dandár, ahol aztán hat évig a parancsnoki tisztséget is betöltöttem. Nem lehet mondani, hogy nem jártam végig a lépcsőfokokat.

Hat év hosszú időnek számít egyetlen alakulatnál parancsnokként...

Nagyon szép időszaka volt az életemnek, rengeteg feladattal és kihívással, s még több kiváló kollégával és bajtárssal, akikkel mindent közösen oldottunk meg. Bízom benne, hogy mind az elöljárók, mind a beosztottak elégedettek voltak a több mint fél évtizeddel. A Szurmay-dandár nélkülözhetetlen eleme a Magyar Honvédségnek, szép múlttal és szép jövővel.

Visszagondolva, mi volt a legnehezebb feladata a hat év alatt?

Nem tudok ilyet kiemelni. Mindig az adott feladat a legnehezebb és a legfontosabb. De úgy vélem, minden parancsnoki beosztásban az egység megteremtésében és fenntartásában rejlik a legtöbb kihívás. Úgy kell megtalálni a feladatokban rejlő koherenciát, úgy kell megteremteni az együttműködést a különböző elemek és emberek között, hogy a megoldás, a végrehajtás a lehető legmagasabb szinten valósuljon meg, az emberek pedig sikerként éljék meg azt. Hogy érezzék, tudják: részei voltak a megoldásnak. Ha ezt el tudja érni egy parancsnok, már félig nyert ügye van.

Hogyan tudja elérni?

Az összekovácsolással, ami furcsa csengése ellenére is tömören zseniális kifejezés. Dinamikus folyamat, amelynek során a parancsnoknak folyamatosan nyitottnak, inspirálónak és empatikusnak kell lennie. Tudatosítani kell mindenkiben, hogy a feladat megoldását közösen keressük. Azt, hogy sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha összeadjuk azt a sok szakmai tudást, ami mindenkiben ott van. A döntéselőkészítés időszakában bűn lenne a tehetséget mellőzni. A polihisztorok kora lejárt, egyetlen parancsnok sem birtokolja a bölcsek kövét, támaszkodnia kell tehát a kollégákra, a végrehajtó állományra. Ha így történik, magukénak fogják érezni a feladatot és a sikert is. Azt hiszem, ez minden alakulatnál kiemelten fontos. Tény, hogy minél nagyobb egy egység, a feladatok annál bonyolultabbak, de az egység szilárdsága mindegyiknél ugyanolyan prioritást élvez.

Baráth_Ernő_Interjú (3)

Milyen érzésekkel búcsúzott a BHD-tól?

Csak pozitív érzéseim vannak. A katonalét már csak ilyen, oda küldenek, ahol szükség van ránk. Kellenek a friss gondolatok, ötletek. A dandár és a KRK esetében is igaz ez. Az alaprendeltetésű feladatok esetében nincs persze változás, de a feladatok megközelítése tekintetében nagyon is van. Számomra például a mostani alakulatom nem idegen, hiszen a rendészeti zászlóalj régebben a dandár részét képezte, de a KRK óriási fejlődésen ment keresztül, amióta önállóvá vált, így vezetése számomra is egy új kihívás. Egy parancsnokváltásból szerencsés esetben mindenki profitál, a beosztottak is. Öröm és megtiszteltetés, hogy itt lehetek.

A KRK állománya az, akiket folyamatosan lehet látni a közterületeken, gyakorlatilag kirakatban vannak. A járványhelyzetben ez fokozottan igaz volt. Milyen a katonák viszonya a civilekkel?

Mindenhol pozitívan fogadják őket, a civilek érzik, tudják, hogy segíteni vagyunk ott, azért, hogy ők biztonságban érezhessék magukat. Már önmagában az, hogy megjelenik valahol egy katonai rendészeti járőr, biztonságérzetet kelt. A biztonság pedig mindennek az alapja. Büszke vagyok rájuk, nem egyszer fordult elő, hogy közterületen elkövetett bűncselekmények elkövetőit fogták el és adták át a rendőröknek. A legjobb példája annak, hogy különleges jogrend idején a katonai járőrök a közrend és a biztonság érdekében voltak jelen.

Negatív visszajelzés? Sokan még mindig nem értik, mit keresnek a katonák fegyverrel az utcán.

De nem ez a jellemző. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy mi nem azért vagyunk kint az utcákon, hogy bárkit is vegzáljunk, éppen ellenkezőleg: segítséget nyújtunk. Hiszem, hogy ezzel mindenki tisztában van.

A járványügyi intézkedések közül miben vett részt konkrét feladattal a központ?

Az azóta már megszűnt forgalmi korridor biztosításában, de ott voltunk a jelenlétfokozó járőrökben, különböző, kiemelt jelentőségű objektumok őrzés-védelmében és természetesen a kórházakban az oltási kampány során.

A járvány mennyire érintette a KRK-t?

Érintette, de soha nem annyira, hogy ne tudtuk volna maradéktalanul végrehajtani a feladatainkat. Voltak könnyebb, voltak nehezebb időszakok, de a ránk bízott munkát zökkenőmentesen végeztük el.

Van elegendő katonája a központnak?

Az állomány megtartása és az utánpótlás biztosítása a honvédségnél és a civil szektorban egyaránt kihívás. A KRK jelenleg megfelelő feltöltöttséggel rendelkezik, az elöljáró által meghatározott és az alaprendeltetésű feladatok sikeres és maradéktalan végrehajtására. Hátra persze mi sem dőlhetünk, olyan parancsnok pedig nincs, aki azt mondaná, nem tud több emberrel mit kezdeni.

Baráth_Ernő_Interjú (4)

Az elkövetkezendő időszaknak mik a kiemelt feladatai?

Az állomány megtartása elsődleges, ez független a pandémiás helyzettől. Egyébként visszatérünk az alaprendeltetésünkből adódó, prioritást élvező feladatokhoz. Elődöm, Mergancz tábornok nagyon jó úton indította el a KRK-t, de a járványhelyzet miatt kicsit a háttérbe szorultak a kiképzési tervek fejlesztései. Ezt a munkát folytatom, a meglévő képességeket kell megerősíteni és újakkal kiegészíteni, olyanokkal, amelyek a magasfokú szakmaiságot erősítik. Kiemelt cél például, hogy a missziós területeken katonai rendőri képességeket építsünk ki.

Lát olyan területet a központ működésében, amiben változtatni fog?

Szakmailag nem, Mergancz tábornok azt nagyon jól kialakította. A toborzás, a pályára irányítás tekintetében még erősödni kell. A fluktuációt lehet ad hoc módszerekkel is kezelni, de sokkal biztosabb, ha mi magunk teszünk az utánpótlásért. Ha ez megvan, az magában is fél siker. Fizikailag, mentálisan felkészült fiatal kollégákat szeretnék itt látni, a megtartás pedig sokkal könnyebb akkor, ha megfelelő felkészülési fázis előzi meg a pályára kerülést.

Mire lenne a legbüszkébb, mivel lenne a legelégedettebb?

Az eddig elért eredmények megtartásával, az új képességek kialakításával, a katonai rendőrség felé mozdulással, jól feltöltött, szakmailag felkészült, önbizalmában teljes állománnyal. Ha ezek megvalósulnak, a munkámat elvégeztem. Minden szükséges feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy a katonai rendészet még magasabb szintre emelkedjen, és mindenki úgy értékelje: ez az az alakulat, amelyik segít, amelyikre mindig számíthatnak. Mert mi mindenhol ott leszünk, és tesszük a dolgunkat. Az pedig bonyolultságában is egyszerű: biztonságot szolgáltatunk.

Baráth_Ernő_Interjú (5)