Guruló mesterlövész - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A hivatalos nevén M142 Nagy Mozgékonyságú Rakétatüzérségi Rendszer (M142 High Mobility Artillery Rocket System, röviden M142 HIMARS) alapja az amerikai hadsereg számára kifejlesztett, jelentős példányszámban gyártott FMTV terepjáró tehergépjármű-család háromtengelyes, M1140 jelzésű tagja, amelyre főként öttonnás teherbírása miatt esett a választás. Ugyanakkor a HIMARS kialakítását még egy lényeges szempont is meghatározta: el kellett férnie a C–130J Super Hercules rakterében. A mérnökök végül ezzel a kihívással is megbirkóztak, igaz, némi „fazonigazítás” árán: a rakéta-sorozatvető csak a visszapillantó tükrök leszerelését és a keréknyomás minimalizálását (ez további értékes centiméterekkel csökkenti a magasságát) követően képes begurulni a szállító repülőgép gyomrába.

A rendszer „ökle” a hidegháború idején kifejlesztett, 1983-ban hadrendbe állított M270-es rakéta-sorozatvető M269 típusjelzésű tároló- és indítóegysége. Pontosabban annak csupán a fele, hiszen a jóval nagyobb (a lánctalpas Bradley gyalogsági harcjárművön alapuló) M270-es kettős tubusából 12 darab 227 milliméter űrméretű M30-as vagy M31-es rakéta indítható – a kisebb, egykonténeres HIMARS-ból pedig csak hat. A tapasztalatok szerint azonban ez is bőven elegendő a megsemmisítő csapásokhoz. A hatékonysága nem a rakéták mindent felülmúló pusztító erejében rejlik – az M31-es például alig 23 kilogrammnyi nagy feszítőerejű PBX–109 robbanóanyagot tartalmaz –, hanem a pontosságában. Ehhez persze megfelelő vezérlés szükséges: a rakétákat az eredetileg beépített inerciális navigációs rendszer mellett már műholdas helyzetmeghatározó eszköz is segíti.

További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 12-én megjelent számában!