Tele tervekkel

Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár üzemeltetésében működő, mai hivatalos nevén 4. számú Kiképzési, Oktatási és Regeneráló Központ (KORK) azonban számomra – s talán sok itt pihent vendég számára is – nemcsak egy üdülő a sok közül, hanem az „öreg hölgy". Rajta, ha alaposan megszemléljük, ugyan meglátszanak az évtizedek nyomai, de egy kis smink, az éltes korban is utánozhatatlan bája és képessége a megújulásra, feledteti velünk éveinek számát.

Az intézményt 2013 óta vezető Füzér László őrnaggyal, központparancsnokkal, folytatott beszélgetésünkből kiderül számomra, hogy ő is valahogy így tekint az „üdülőre", ám mivel a realitások talaján áll, „visszarángat" a valóságba mielőtt túl költői lennék.

Az aktív kikapcsolódást a KORK területén belül és a közvetlen környezetében – a már említett kondicionáló terem, szauna, és szolárium mellett – rekortán borítású teniszpálya, asztalitenisz, műfüves focipálya, darts, léghoki és „csocsó" is szolgálja, de rendelkezésünkre áll kerékpár- és szánkóbérlési, valamint kirándulási lehetőség is. A gyerekeket játszótér, trambulin, a főidényben pedig moderátorok által vezetett foglalkozások is várják, aki pedig csak egyszerűen „lazulni" szeretne, az sószoba, bográcsozási és szalonnasütési lehetőség közül választhat, de akár a borozó is rendelkezésére áll. Ami még nincs, az a wifi-elérhetőség, de dolgoznak annak biztosításán.

Eme „száraz", de roppant fontos információk után azt is megtudom Füzér őrnagytól, hogy mindezen szolgáltatásokat hatvankét fős állandó állománnyal, valamint a főidényben megbízási szerződéssel felvett munkatársakkal biztosítják. S ha már munkatársak, a központparancsnok kiemeli: összeszokott, nagy tapasztalattal rendelkező, a munkát nem csak a pénzért végző kollégái vannak. Legtöbben sok éve – de akadnak, akik már harminc esztendeje – dolgoznak itt. Az érvényben lévő pénzügyi, munkaadói/munkavállalói szabályzók miatt, a balatoni vendéglátáshoz hasonlóan, itt sem tudnak versenyképes fizetést biztosítani, de még ebben (a köztudatban tévesen hátrányosnak számító) régióban sem mennek el a munkatársak máshová.

– Hátrányos régió? – teszi fel a kérdést Füzér László. Ahol sorban nyitnak újra a mátrai szállodák és nagyságrendekkel nagyobb bért tudnak adni, mint mi? Köszönet illeti munkatársaimat, hogy ilyen körülmények mellett sem hagynak itt minket.

A beszélgetést aztán már „futtában" folytatjuk, ugyanis a központparancsnok mindent személyesen akar bemutatni, s közben kendőzetlenül beszél gondjaikról, mindennapjaikról, terveikről, amelyekről időrendi és fontossági sorrend nélkül számolok be, ahogyan én kaptam az információkat körsétánk során. A legnagyobb gond az „üdülő" kora, az átfogó felújítás hiánya. A bútorzat nagy része az 1970-es évekből származik, csakúgy, mint a „gépészet". Régi, fűtésszabályozás nélküli vasradiátorok, nyikorgó ágyak, feltöredezett mozaikpadlók keserítik az életüket.

– A dandárnak és a honvédelmi tárcának köszönhetően azért, ha kis lépésekkel is, de haladunk előre – mondja Füzér őrnagy. Idén például előreláthatólag hét szoba teljes bútorzatcseréjére lesz lehetőségünk. Persze minden pénzkérdés, a teljes rehabilitáció éveket fog igénybe venni, de a szándék minden fél részéről megvan.

Ma PB-gázzal fűtenek, amely a legdrágább mód – a Mátrában nincs vezetékes földgáz, de van már elképzelés egy faapríték-kazán beépítésére, amely nagyságrendekkel csökkentheti a költségeiket. Ami pedig a további terveket illeti, a központparancsnok kész válaszokat ad. Az anyagi lehetőségek függvényében szeretnének kiépíteni egy erdei akadálypályát, íjászpályát, mezítlábas sétányt, megteremteni a saját sípálya lehetőségét, illetve a szaunájuk felújításával egy időben kialakítani egy infraszaunát és később talán egy jakuzzit is.

Az „üdülő" az év nagy részében a KORK funkciót tölti be, vagyis „kiképez és oktat", csakhogy jelenleg e feladat ellátására csupán egy harminc fő befogadására alkalmas – kivetítővel, laptoppal, flip-chart táblával ellátott – helyiség áll rendelkezésükre. Ha valamelyik alakulat ennél nagyobb létszámmal érkezne, akkor a presszóépületükben tudnának csak helyet biztosítani nekik, addig azonban az üdülővendégek nem használhatnák azt. Erre a problémára is van megoldási javaslatuk: a volt mozi épületét lehetne átalakítani konferenciateremmé. Ezen elképzelésük is találkozott a fenntartó/üzemeltető terveivel, s amint meglesz a pénz rá, indulhat a beruházás.

– A Szurmay-dandár már ma is mindent biztosít számunkra anyagi lehetőségei függvényében, így módunk van új nyársaló építésére, kaptunk kültéri bútorokat, és fedett pavilonokat is – mondja Füzér őrnagy, majd rátér a felújítási terveire is. A főépület szigetelés nélkül épült annak idején, így a szobák dupla ajtóval rendelkeznek. Egy belső szigetelés után ezek lecserélhetők lennének, megnövelve a szobák alapterületét, és jelentős fűtésköltséget is megtakaríthatnának. Padlószőnyegcserére és átfogó belső festésre is szükség lenne. Amikor ugyanis először belépett az épületbe az őrnagy, úgy érezte magát, mint egy kórházban. Mindenhol csak fehérre festett falakat talált. Saját erőből ezt már elkezdték megváltoztatni, egy kis „színdinamikával" el is érték, hogy egy emeleten már kellemes benyomás éri a vendégeket a folyosón is.

Visszatérve az itt dolgozókra, a vendéglátásról alkotott véleményükre és gyakorlatukra: a központi közbeszerzés keretei között is csak friss termékekkel dolgoznak a konyhán. Náluk nincs fagyasztott zöldség, a friss árut a munkatársak készítik elő a főzésre. Nincs „porciózás", a vendég a savanyúságos pultból annyit és olyat vesz el, amilyet szeretne. Nincs turnusos étkeztetés sem, a meghatározott időkeretek között mindenki akkor étkezik, amikor szeretne. A vendégek kétféle menüből választhatnak minden étkezéskor, s ezeket variálhatják is. (Például az A menüből a levest, a B menüből pedig a főételt választják.) Jelenleg speciális étrend biztosítására csak korlátozottan van lehetőség, de már vannak elképzelések ennek megváltoztatására is. A desszerteket is helyben készítik, a gyümölcsrizstől kezdve a palacsintákig, lángosokig.

Körsétánk során Füzér László őrnagy mindig és mindenhol hozzáfűz valamit a látottakhoz. A főépület hatalmas üvegablakáról például elmeséli, hogy az egykor Haranghy Jenő művész által készített festett üvegablakból jelenleg csak a körbefutó motívumok maradtak meg, a középső, Vak Bottyánt ábrázoló kép megsemmisült a második világháborúban. Most azt tervezi, hogy e képet újraalkotják a megmaradt motívumok színei és régi fotók alapján.

A főépület hátsó teraszán két hatalmas üvegajtó a „levegőben lóg"; valaha biztos, hogy nem a „vakvilágba" tervezték, ezért Füzér őrnagy visszaállítaná a régi állapotot, vagyis szeretne ismét lépcsőt építtetni a teraszra, egy újabb szabadtéri vendégteret teremtve a pihenők számára. Folytathatnánk még a sort a tervekkel, de a központparancsnok megint visszaránt a jelenbe, és azt kéri, hogy mindenképpen írjak arról is: a katonai kiképzési-oktatási rendezvények, a repülőhajózók, búvárok és ejtőernyősök kondicionáló kiképzése, a missziókból, a határvédelmi feladatokból hazatértek regeneráló pihentetése mellett helyet biztosítanak hétvégi, hétközi és heti pihentetésre is. Természetesen ez utóbbi lehetőségeket a nyugállományú katonák, közalkalmazottak, munkavállalók mellett a szerződéses katonák (akár a rendfokozat nélküli honvédek) is igénybe vehetik.

Forrás: Magyar Honvéd 2017. augusztus