Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Karácsonyi történet Ciprusról

Szöveg: honvedelem.hu |  2007. december 18. 12:20

Kisgyermek koromból, egyetlen karácsony emléke maradt meg bennem, ami úgy előttem van, mintha ma történne. Amikor kishúgommal beléphettünk a szobába, még nem látszott a karácsonyfa, de éreztük, hogy valami különleges dolognak kell történnie. A lámpák lekapcsolva, mégis mindent barátságos fény ölelt körül, a fenyő varázslatos illata pedig megfűszerezte a levegőt. 

Aztán megláttuk a fát. Csillogva, sziporkázva magasodott fölénk, anyu
és apu a hátunk mögül figyeltek minket. Soha nem hittem volna, hogy
valami ilyen csodálatosan szép lehet.
Bár felnőttem, de az a karácsony, azok a fények, illatok a mai napig
meghatározzák a karácsonyi érzéseimet, hiszen ott együtt volt a család.

Aki még nem próbálta, nem is tudja igazán megérteni a szeretteink nélkül eltöltött karácsony magányosságát. Mindenkinél máshogy érkezik ez az érzés, de akarva-akaratlanul megjelenik. Talán, amikor az első gyertyát meggyújtják, esetleg a lámpák eloltásakor, amikor a karácsonyfa végre teljes pompájában ragyoghat, vagy akkor, amikor az egymás megajándékozására szánt apróságok átadásra kerülnek. Különbözőek vagyunk, de egyben mindenki megegyezik, a karácsony a családról szól, arról a családról, akik távol vannak, és akik otthon, a fenyő köré gyűlve, gondolatban kilométerek ezreit teszek meg azért, hogy egy pillanatra mindannyian együtt lehessenek, akiket szeretnek.

Cipruson is szépek a fények, díszesek az utcák, és a karácsonyi sürgés-forgás itt is betölti a levegőt. Persze minden kicsit más, mint otthon. Nincsenek nagykabátok, buszon, villamoson, vagy vonaton tolongó, csomagjaikat cipelő, a közlekedési dugókban reménytelenül várakozók, vagy a boltok előtt elkeseredetten parkolóhelyet kereső emberek, akik fázósan dörzsölik össze a kezüket, és szorosabbra fogják a sálat a nyakuk körül védekezve a mindenhová beférkőző hideg véget nem érő támadásai ellen.
Ami nekünk van, az 20 fok, szélben ringatózó, karácsonyi lámpafüzérekkel ékesített pálmafák, békésen morajló tenger, műfenyő és műhó, néha mindez némi esővel tarkítva. Nem hiszem, hogy egy is lenne közöttünk, aki valamikor már elképzelt magának ilyen karácsonyt. Talán a körülmények, talán az ünnep, esetleg mindkettő együttes következménye, de érezzük, hogy most sokkal jobban kell egymásra figyelnünk.

Ezen a karácsonyon mi ünnepelünk együtt. Mi leszünk a család, nekünk kell pótolni mindazt, ami otthon maradt. Gyermeket, feleséget, férjet, szülőt és barátot egyaránt.
Ezért tervez, szervez és dolgozik most együtt mindenki, tiszt és tiszthelyettes, magyar és külföldi, hogy szebbé és meghittebbé tudjuk tenni egymásnak ezt a gyönyörű ünnepet.

Boldog, békés Karácsonyt és a várakozásokat valóra váltó Új Esztendőt kíván
minden kedves hozzátartozónak, barátnak és kollégának
az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió Magyar Kontingensének minden tagja!

(Cseh Tamás őrnagy,
Ciprus / Famagusta)