A szomáliai misszió jogi szemmel

A tanácsi döntés szabja meg a misszió jellegét, céljait, feladatait, és egyebek között a politikai és katonai alárendeltségét is tisztázza az EU szervezetrendszerén belül. A misszió mandátumát a Tanács az eredeti döntés módosításával többször meghosszabbította, így a misszió jelenleg a 2015. április 1-én kezdődött és 2016. december 31-én véget érő 4. mandátumát tölti. Előkészítés alatt áll a mandátum további meghosszabbítása 2018 végéig. Az egyes mandátumokban némileg változtak a feladatok, a prioritások és a szervezet, de a misszió meghatározó jellege, azaz hogy kiképző-tanácsadó, és nem operatív vagy végrehajtó jellegű megbízatásról van szó, nem változott. A misszió az országban nem rendelkezik katonai vagy rendészeti kikényszerítő hatáskörrel, így közvetlenül nem résztvevője a szomáliai konfliktusnak.

A misszió kezdetben az ugandai Bihangában működött, majd a megfelelő biztonsági és logisztikai feltételek megteremtését követően 2013 utolsó napjaiban települt jelenlegi helyére, a mogadishui repülőtér közelébe. A Szomáliába való település szükségessé tette a misszió itteni működéséhez a politikai és a jogi feltételek megteremtését is. Ez alapvetően az EU külügyi főképviselője és a szomáli miniszterelnök közötti levélváltás formájában valósult meg. Szomália ennek keretében elfogadta az EU az erő alkalmazásának lehetséges feltételeire, illetve a misszió szomáliai jogállására vonatkozó javaslatait. Lényeges, hogy mivel a misszió mandátuma alapvetően a szomáli haderő kiképzésére és tanácsadásra szól, a misszió részéről erő alkalmazására (fegyverhasználatra) – az előzőekkel összhangban – csak kivételesen, támadás vagy annak közvetlen veszélye esetén, önvédelemből kerülhet sor a misszióhoz tartozó személyek, bizonyos korlátok között a misszió javai, illetve más személyek védelme céljából, de az utóbbi esetben csak akkor, ha őket a misszió tagjainak jelenlétében támadják meg. Bár a fenti szabályozás egyszerűen érthetőnek tűnik, a mindenkori jogtanácsos mandátumokon átívelő feladatának bizonyult az erő alkalmazásának lehetőségeivel és korlátaival kapcsolatos kérdések tisztázása. Ebben a folyamatban jelentett fontos lépést a misszió új, de továbbra is önvédelmi karakterű művelet-végrehajtási szabályainak (Rules of Engagement) tavaly decemberi jóváhagyása.

Az önvédelemhez elvben nem is szükségesek művelet-végrehajtási szabályok, mert az önvédelem joga ettől függetlenül is mindenkit megillet. Azért hasznos mégis az ilyen szabályok léte, mert egyrészt az önvédelmet eltérően értelmezhetik a missziót alkotó egyes nemzetek, ezért jó, ha van erre közös szabályozás, másrészt az egyes helyzetekre, részletkérdésekre kiterjedő cizellált szabályrendszer segíti a gyakorlatban adódó helyzetek megfelelő megoldását, illetve az azokra való felkészülést. A missziónak kezdetben nem volt Rules of Engagementje. Az elsőt 2013-ban még az ugandai időszakban hagyták jóva, ez azonban a szomáliai áttelepülést követően részben elavulttá vált. Egy későbbi sikertelen kísérletet követően legutóbb a jelenlegi jogtanácsos által kidolgozott tervezet került felterjesztésre és minimális módosítással jóváhagyásra. Az említett levélváltás másik lényeges eleme a kiképző misszió szomáliai jogállásának rendezése volt.

A misszióra külön jogállási egyezményt (SOFA/SOMA) nem kötöttek, hanem az EU javaslatára a már itt működő EUNAVFOR Atalanta misszió egyezményének hatályát terjesztették ki rá. Ez az egyezmény tartalmazza azokat a tárgyköröket, különösen a missziót és a tagjait Szomáliában megillető kiváltságokat és mentességeket, amelyek a nemzetközi gyakorlatban általánosnak mondhatók a haderők külföldi települése esetén (mentesség a fogadó állam büntető és polgári joghatósága alól, mentesség a rendőri intézkedések alól, mentesség az adók, vámok és hasonló díjak alól, mentesség a vízumrendelkezések és az idegenrendészeti szabályok alól, fegyver- és egyenruha-viselési jog stb). Ide tartozik, hogy bár Szomália az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozata alapján teljes fegyverembargó alatt áll, a határozat ez alól nevesítve mentesíti a kiképző missziót, így annak tagjai az utazási rendelvényükben feltüntetett fegyvereket és lőszereket behozhatják az országba, és ki is vihetik azokat. Bár az egyezmény alkalmazásának a legtöbb területen kialakult a gyakorlata, időnként felmerülnek jogi értelmezést és állásfoglalást igénylő kérdések, illetve gyakorlati nehézségek. (Egyes helyi közegek például az egyértelmű előírások ellenére néha megpróbálnak a misszió kereskedelmi géppel utazó tagjaitól, illetve az ilyen úton ide érkező szállítmányok után illegálisan vízumdíjat vagy egyéb díjakat és adókat beszedni.)

A jogtanácsosi munka jelentős részét képezi a misszió a térségben működő, az EU-hoz tartozó, illetve más partnerszervezeteivel (EUCAP Nestor, EU Delegáció, EUNAVFOR, UNSOS, AMISOM stb.) kötendő együttműködési megállapodások és azok módosításainak kidolgozása, koordinálása, jóváhagyásuk előkészítése. A misszió számos szolgáltatást és anyagi eszközt (pl. szolgálati repülőjáratok, fogászati ellátás, járművek, harcjármű-vezetők) vesz igénybe ezektől a szervezetektől, illetve kisebb részben a misszió is nyújt másoknak támogatást, és ezek jogi hátterét a szóban forgó megállapodások képezik. A jogi tanácsadónak ezen kívül közre kell működnie a misszió napi ügymenete során felmerült, jogi állásfoglalást igénylő számos kérdésben, így különosen a belső rendelezések és egyes parancsnoki döntések tervezeteinek véleményezésében, valamint a misszió élelmezését, elhelyezését, az egészségügyi ellátását biztosító, és esetenként részére más szolgáltatásokat nyújtó civil cégekkel kötött szerződések kidolgozásában, és különösen vita esetén azok értelmezésében. Feladata még a misszión belüli jogi ismeretterjesztés, ami elsősorban az új érkezőknek szóló jogi oktatás formájában jelentkezik, de igény szerint egyéb esetekben is.