A román biztonság- és védelempolitika alapjai

Mint fogalmazott, regionális szinten szomszédunk egyértelműen vezető államnak számít területét, lakosságát, illetve elhelyezkedését tekintve. Ehhez hozzájárul, hogy geopolitikailag meglehetősen kedvező helyzetben van, olyan természetföldrajzi adottságoknak köszönhetően, mint a Kárpátok adta védelem, a Duna, illetve a Fekete-tengeri kijárata. Bár a román belpolitikai helyzet évek óta rendkívül instabil, az ország nagystratégiai és külpolitikai céljai az 1990-es évek óta nem változnak jelentősen, hisz - a politikai pártok mellett - a társadalom részéről is nagyfokú támogatottság övezi ezeket.

Mára a legfőbb célkitűzéseinek egyike, hogy a régióban aktív politikai, diplomáciai, katonai és gazdasági vezető szerepre tegyen szert, illetve hozzájáruljon a regionális biztonság erősítéséhez, például a B9-ek által. Az ország kül- és biztonságpolitikájának keretét alapvetően a NATO, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió hármasa adja, de kulcselemének tekinthető a Fekete-tenger, mint stratégiai pont, az ország Moldovával való kapcsolata, illetve az Oroszországgal való viszony is. Utóbbit alapjaiban határozta meg a Krím 2014-es annexiója, amely megnövelte Romániában a fenyegetettség érzetet. Kozma Klementina azonban felhívta rá a figyelmet, hogy ez nem új keletű jelenség, a gyökerei egészen a 19. századig nyúlnak vissza.

„A román néplélekbe ekkor beivódott egyfajta rosszallás, és mindent meg is tettek annak érdekében, hogy a lehető legminimálisabb szintre redukálják az oroszokkal való kapcsolatot” – utalt az 1853 és 1856 közötti krími háború időszakára. Ez az ellenérzés a következő évtizedek alatt csak egyre erősebbé vált, mígnem a 2010-es évekre közvetlen környezetükben mindenhol orosz befolyást véltek felfedezni.

A Szovjetunió felbomlása után Románia is válaszút elé érkezett, el kellett dönteni, hogy hová szeretne tartozni. Az ország hamar az euroatlanti integráció mellett voksolt, már 1992-ben született egy gazdasági együttműködés Románia és az Amerikai Egyesült Államok között. 1994-ben, a keleti országok közül elsőként csatlakozott a NATO Partnerség a Békéért programjába, 2004-es tagsága óta pedig nagyban kiveszi részét a szervezet kezdeményezéseiből, különös tekintettel a missziós szerepvállalásra.

Az Amerikai Egyesült Államok és Románia között elmélyült stratégiai partnerségről beszélhetünk. „Románia fontos Amerika számára” - hangzott el Bill Clinton amerikai elnök 1997-es romániai látogatása során mondott Egyetem téri beszédében, amely a két ország közötti szoros kapcsolat első jelentős lépésének tekinthető. A partnerség visszatükröződik szomszédunk stratégiai dokumentumaiban is: „az Egyesült Államok elsőbbsége a világpolitikai színtéren Románia számára kulcsfontosságú nemzeti érdek” – fogalmaz az ország 2020-as Nemzeti Védelmi Stratégiája.

A szoros kapcsolat megnyilvánul Románia haderejének modernizációjában is, a jelenleg futó, megközelíthetőleg 50 haditechnikai beszerzési program túlnyomórészt amerikai eszközökre irányul. Bár az Európai Unió is szerepet játszik az ország biztonságának garantálásában, a NATO-hoz, illetve az Amerikai Egyesült Államokhoz képest másodlagos szerepet kap, mondhatni háttérbe szorul. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az unió közös kül-és biztonságpolitikája puha hatalmi eszközökre (soft power) épül. Ehhez hozzájárul még, hogy az ország - biztonságának garantálása érdekében - elengedhetetlennek érzi az amerikai erők jelentette védelmi ernyőt.