Család és tradíció

Most azonban egy apáról és egy fiúról írunk. Ismerjék meg az MH Hadkiegészítő és Nyilvántartó Parancsnokság állományában szolgálatot teljesítő második generációs altisztet és édesapját. Ők a Siku család!

Dr. Siku László nyugállományú alezredes az első generáció. Siku alezredes 1977-ben végzett a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, mint útépítő mérnök műszaki tiszt, hadnagy rendfokozatban. Pályafutása mozgalmas és igen érdekes, hiszen szakasz- és századparancsnoktól önálló zászlóaljparancsnok-helyettesig terjedően különböző csapattiszti beosztásokban is szolgált. A ’90-es években a budapesti Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola Általános Katonai Tanszékén  főiskolai adjunktusként oktatott. Majd az MH Magyar Műszaki Kontingensben (SFOR, Okučani) szolgált a kontingens mérnökcsoportjának parancsnokaként. 2003-ban „Summa cum laude" minősítéssel megvédte doktori disszertációját és a hadtudomány doktorává (PhD) avatták. Szolgálati nyugállományba helyezéséig az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokságon (MH ÖLTP) teljesített szolgálatot különböző vezetői beosztásokban.

Siku László zászlós a második generáció tagja, aki feltétel nélkül büszke arra, hogy katonaként szolgálhatja hazáját. Mint fiú, a mai napig felnéz édesapjára, de nemcsak mint apára, hanem a katonára is, aki akarva-akaratlanul befolyásolta pályaválasztását és meghatározója, jellemformálója volt egész életének.

„Miért is lettem katona? A kérdésre a manapság oly divatos szóhasználattal válaszolnék: erre a hivatásra szocializálódtam. Családomban már születésem óta fontos szerepet töltött be a hadsereg. Mint szüleim elmondták, csecsemőként hallottam életemben először a Rákóczi-indulót az édesapám tiszti eskütételén, 1977 augusztusában a Kossuth téren. Idővel a család ötfősre bővült, és a hadsereggel való kapcsolat folyamatosan erősen jelen volt. Szüleink katonás fegyelemmel, ugyanakkor mégis meghitt, családias légkörben és példamutató magatartással neveltek engem és két öcsémet. Édesapánk folyamatosan motivált bennünket, és bemutatta nekünk az élethosszig tartó tanulás jelentőségét. Ma már nyugállományú katonaként segíti, támogatja családjaink életét. A mércét mindhármunknak magasra állította kitartásból, tisztességből és becsületből. Komoly és szilárd értékrendet teremtett édesanyánkkal egyetértésben. Ők folyamatosan biztosították számunkra az otthont, a kiegyensúlyozott családi hátteret céljaink eléréséhez. Úgy gondolom, hogy mindhárman megálljuk a helyünket a mai magyar társadalomban jelentkező új kihívások közepette is, szüleink nagy büszkeségére."

„Katonagyerekként éltük mindennapi életünket, több helyőrségben laktunk, ahová a szolgálat szólította a családot. Szinte bejártuk az országot. Az általános iskolát Szentesen kezdtem, majd Pápán folytattam és Veszprémben fejeztem be. Gyermekkorom jó részét töltöttem a számomra kedves dunántúli város falai között. A legjobb barátommal is itt ismerkedtem meg. Szakmát és érettségit már Budapesten szereztem. Feleségemmel is a fővárosban találkoztam, a sors fintoraként egy nyári katonai táborban."

„Mindig reálisan próbáltam gondolkodni, így egyenes út vezetett a Szentendrei Katonai Szakképző Iskola falai közé. Harckocsizó szakon végeztem, ahol több nagyszerű katona tanított minket a szakmára és próbált felkészíteni az eljövendő hivatásunkra. Döntésemet nem bántam meg. Két kemény év volt, de tanáraimnak köszönhetően a bevonult fiúkból céltudatos férfiakká értünk. Büszkén tettem le 1999-ben a Hősök terén a hivatásos tiszthelyettesi esküt, szeretteim nagy örömére. Magánéletemben is fordulóponthoz érkeztem. Megnősültem! Hiszen már biztos egzisztenciával rendelkeztem, megkezdhettük feleségemmel önálló életünk felépítését, és így hamarosan megszülethetett gyermekünk, Enikő is.

„A lehetőségeimhez mérten megpróbáltam tudatosan alakítani katonai pályafutásomat, így szakmai tudásomat széleskörűen felhasználva vállaltam el a számomra felkínált beosztásokat. Sajnos néha a sorsszerűség is közbeszólt. Az MH Budapesti Katonai Szakképző Iskola és Kollégium (MH BKSZIK) megszűnéséig kiképzői és szakoktatói beosztást töltöttem be. Nagyon élveztem a munkámat, sokoldalú és nagy tudású embereket ismertem meg itt. Szerettem a hallgatókkal foglalkozni és bevezetni őket a katonai életbe. Az iskola után az MH Támogató Dandárnál (MH TD) kaptam rajparancsnoki beosztást. Itt merőben más volt a munkám, főleg gépjárművet vezettem és különböző feladatokat láttam el az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokságon (MH ÖLTP). Sokat tanultam és tapasztaltam, egy magasabb szintű katonai szervezet tagja voltam. Azt gondolom, hogy ez az állomás az életemben fontos és szükségszerű volt."

Az MH ÖLTP megszűnését követően sikeres „ARMA" katonai szakmai nyelvvizsgát tettem angol nyelvből. Ezek után pedig átkerültem a katonai egészségügy területére, ahol logisztikai feladatokat láttam el. Talán eddigi pályafutásom során itt kaptam a legtöbb figyelmet és szabadságot a munka terén. Itt nemcsak egy altiszt, hanem már kolléga is voltam. A szervezet szállítási részlege komolyan támaszkodott a munkámra, amit sikerként könyvelhettem el. Gépjárműves vonalon, főtörzsőrmesterként komoly szakmai kihívást jelentett, hogy ismét beosztottakkal kellett foglalkoznom. De a szervezeti átalakítások során beosztásom megszűnt, és így 2012-ben átkerültem az MH HKNYP állományába. Ma már két éve dolgozom itt a törzsben beosztott altisztként."

„Tavaly májusban duplán ünnepelhettem, hiszen a születésnapomon léphettem elő a hőn áhított zászlósi rendfokozatba. Nagyon büszke és meghatódott voltam. Az MH HKNYP komoly, fontos és szerteágazó munkát végez a honvédség érdekében, az ország mind a 19 megyéjében. Reményeim szerint itt, a parancsnokságon altisztként újra kihívásokkal és sikerekkel teli lehetőségek állnak még előttem. Úgy érzem, hazajöttem!"