Pótolhatatlan veszteség

PRT-8
2010. FEBRUÁR−2010. AUGUSZTUS

A műveleti területen a legjobb felkészültség, fegyverzet és felszerelés, a folyamatosan kimagasló szolgálat ellenére is bármikor tragikus fordulatot vehetnek az események.

„Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport
nyolcadik váltása sajnos
szembesült ezzel a ténnyel; szolgálatunk
végén, valóban az utolsó percekben
halt hősi halált két katonánk:
Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy
és Kolozsvári György posztumusz
hadnagy" – mondja dr. Boldizsár Gábor
ezredes, a kontingens parancsnoka. A
Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi
és Honvédtisztképző Karának
dékánja akkoriban az MH Civil-katonai
Együttműködési és Lélektani
Műveleti Központ parancsnokaként kapta
a megbízást a nyolcadik váltás vezetésére.

Kontingensük roppant bonyolult politikai
és biztonsági körülmények közepette
kezdte meg szolgálatát. Kiérkezésük
után egy hónappal a kabuli kormányzat
leváltotta a tartományi kormányzót,
a biztonsági erők parancsnokát,
valamint a rendőrfőnököt, így a megelőző kontingensek által kialakított jó
kapcsolatokat szinte a nulláról kellett
ismét felépíteni. Ezt a kapcsolatépítést
azonban egyáltalán nem könnyítette meg
az új tartományi vezetők rivalizálása, ami egyébként jellemző volt a járásokban
is. Tovább nehezítette a helyzetet,
hogy ebben az időszakban vált egyre
fontosabbá az északi utánpótlási útvonal
mind az ellenállók, mind pedig az
ISAF számára, ugyanakkor a térségben
állomásozó nemzetközi erők, valamint
az afgán biztonsági, rendőri és katonai
erők létszáma nem tükrözte a veszély
fokozódását. Ennek ellenére a kontingens
mandátuma alatt állandósultak az
ISAF, valamint az afgán biztonsági erők
nagyszabású műveletei, amelyek jelentős
hatást gyakoroltak a PRT feladatrendszerére,
tevékenységére is. (Ennek hozadékaként
például a PRT-8 tevékenységében
súlyponteltolódás következett
be a fejlesztési beruházások rovására,
illetve a biztonságot erősítő feladatok javára.)

Eközben még inkább bonyolították
a helyzetet a Baghlan-i Jadid, Sahabudin,
Dande Gori és Dahan Gori területén
jelen lévő két legnagyobb ellenállócsoport közötti rendszeres összecsapások.
A PRT-táborhoz közeli területeken
március elején is voltak ilyen
összetűzések, melyek során egyikük, a
Hesb-i Islami Gulbuddin (HIG) jelentősen
megerősödött, s az ellenállók
jelenléte, ereje lehetővé tette, hogy Baghlanban
észak-déli irányban kialakulhasson
egy számukra szabad mozgást
biztosító, összefüggő „folyosó". Ennek
következtében szinte állandósultak az
afgán biztonsági erők, valamint a kontingens
elleni, főleg kézifegyveres támadások.
A magyar tartományi újjáépítési
csoport is rendszeresen arra kényszerült,
hogy a támadások elhárítása érdekében
minden rendelkezésére álló
harc- és gépjárművet, fegyverzetet bevessen.

„A száraz tények (hadműveleti jelentések)
mögött azonban egy évtizedek
óta harcban álló, törzsi alapon szerveződött
ország roppant bonyolult belső
viszonyai, konfliktusai húzódnak meg,
amelyek alapvetően meghatározzák a
mindenkori PRT-k létét, tevékenységét
is" – avat be a „kulisszatitkokba" Boldizsár
ezredes. Esetükben ez azt jelentette,
hogy az egyik, a területet uralni kívánó
„hadúr" (akinek viszonyát a tálibokhoz
és az illegális tevékenységekhez
nehéz volna pontosan körülhatárolni)
konfliktusba keveredett a HIG-hez
kötődő ellenállócsoporttal. A tét a közös
„ellenség" elleni harcon kívül Afganisztán
egyik legtermékenyebb,
mezőgazdasági művelésre alkalmas területének
birtoklása, valamint a fegyver-,
az ember- és a kábítószer-kereskedelem
feletti uralom megszerzése volt.
E helyzet kialakulását az is elősegítette,
hogy a korábban megtartott választások
során a térség többségi, tádzsik
nemzetiségű lakossága Karzai elnök ellen
szavazott, s emiatt Kabulból szinte
semmiféle fejlesztési forrást nem kapott
Baghlan tartomány. Ilyen körülmények
közepette szinte természetes, hogy mindenki
igyekezett minél hatékonyabban
halászni a zavarosban.

A PRT-k számára
is újabb afganisztáni specialitást és
kihívást jelent, hogy a kormányzat annak
ellenére igyekszik mindent megtenni
a biztonsági helyzet normalizálása
érdekében, hogy bármiféle eszköz rendelkezésére
állna. Az afgán biztonsági
erők: az Afgán Nemzeti Hadsereg, valamint
a rendőrség így csak a jelentősebb városokban tudja némiképp érvényesíteni
az akaratát, a falvakat viszont a
különböző (vallási, törzsi, ideológiai,
gazdasági, vagy más érdekből szerveződött)
fegyveres csoportosulások
tartják uralmuk alatt.

A biztonság kiterjesztése
érdekében a kormányzat egy
úgynevezett reintegrációs programot indított
a fegyveres csoportok tagjai számára.
Ennek lényege: amennyiben egy
adott térséget, települést uraló, illetve
ott tevékenykedő fegyveres csoportosulás
felhagy illegális vagy ellenálló-tevékenységével
és leteszi a fegyvert, akkor
egyrészt amnesztiát kap,
másrészt pedig már „jó fiúkként",
mintegy milíciaként lesz a feladatuk
az adott térség békéjének
és biztonságának szavatolása. A
program kezdeti, baghlani eredményéről,
az első csoport megadásáról
még az Al Jazeera tévéállomás
is adott helyszíni tudósítást,
meglehet, ettől „nem
lett boldogabb" a magyar kontingens.

„Mi a biztosíték arra, hogy a
tegnap még bennünket célpontnak
tekintő ellenállók egy csapásra
barátainkká válnak? Egy
rendelettel mentesíteni lehet-e
bárkit a közelmúltban elkövetett
bűnei alól?" – teszi fel a költői
kérdéseket a kontingensparancsnok.

A PRT-8 e körülmények ellenére
is sikeresen tevékenykedett tovább,
amihez hozzájárult az új nemzetközi szereplők
megjelenése Camp Pannoniában.
Nagyban segítették munkájukat (igaz,
plusz feladatot is adtak) a német gyorsreagálású
erők (Quick Reaction Force
– QRF), valamint az amerikai előretolt
sebészcsoport (US Forward Surgical
Team – FST). Az előbbiek a biztonság
megteremtéséhez adtak támogatást, az
utóbbiak pedig a műveleti területről beérkező
sebesültek első, életmentő és életben
tartó beavatkozásait végezték el.
De a montenegrói kontingens is jelentős
támogatás volt a tábor őrzés-védelmét és biztosítását
illetően, a tartományban
települt amerikai
lövészszázad pedig
az afgán rendőrök mentorálása
(„partnering")
révén járult hozzá a biztonság
erősítéséhez.

A PRT-8 a nehézségek
ellenére folytatta tovább
az alaprendeltetése szerinti,
rövid és középtávú
segélyezési és fejlesztési
programjait is. A segélyezési
tevékenység
keretében főleg az árvizek,
földcsuszamlások
sújtotta falvakba juttattak
el létfontosságú adományokat,
illetve hozzájárultak
az oktatás fejlesztéséhez
is: az épületek,
a tantermek felújítása mellett többek
között 138 sátrat, 90 iskolapadot,
1300 széket és 11 000 iskolacsomagot
adtak át harminchárom iskolának. De
segítettek másként is: Baghlan-i Jadid
járásban konténert adományoztak a
rendőrségnek, falat és kaput építettek a
tartományi földhivatal köré és hozzájárultak
egy mecset felújításához is. A
„kettős hatású" projektek keretében a
tartományi nőügyi hivataltól például árvízvédelmi
sánckosarakat rendeltek − ezáltal
nehéz helyzetben lévő özvegyek
jutottak munkához −, majd az elkészített termékekkel a kormányzatot támogatták
az árvízvédelemben. Egy másik akciót
is meg kell említenünk: a fogyatékkal
élők szövetségének magyar megbízás
alapján gyártott takaróit később, a téli
időszakban immár a PRT-9 katonái adták
át a rászorulóknak.

A 8. váltás számára
kétségtelenül fontos segítséget jelentett,
hogy az amerikai erők tartománybeli
megjelenésével hozzájuthatott
az Amerikai Egyesült Államok kormánya
által biztosított fejlesztési kerethez
(Commander’s Emergency Response
Program – CERP) is. E program
hozzájárult a szűkös fejlesztési források
kiegészítéséhez; igaz, a PRT-8 idején e
pénzügyi keretek felhasználásának rendje
még nem alakult ki, így az előnyös
lehetőségeket inkább a következő váltások
használhatták ki hatékonyan. A
CERP forrásaira azért is nagy szükség
volt, mert a honvédelmi tárca által a CIMIC-projektekre biztosított 180 millió
forinttal rendelkeztek ugyan, de a Külügyminisztérium
által kezelt, osztott és
pályáztatott fejlesztési keret – kezdetben
évi ötszázmillió forint – jócskán
csökkent, és a minisztériumok közötti
keretátadás is időigényes folyamatnak
bizonyult.

A tartományi újjáépítési feladatok végrehajtásához
természetesen minden szakmai
segítség jól jön: a PRT-8-nak is volt
civil kormányzati partnere, a politikai
tanácsadó, a rendőri oktatók is tartottak
rövidebb tanfolyamokat, az EUPOL magyar
rendőrei is közreműködtek a biztonság
erősítésében, de meg kell jegyezni,
a PRT-8 (sem) rendelkezett fejlesztési
szakemberrel, tanácsadóval.

A PRT 8. váltásának – a vázolt körülmények
közepette végzett – tevékenységét
sikeresnek ítéli Boldizsár
ezredes. A katonák mégis megrendülten
távoztak Afganisztánból.
Két társuk elvesztése nagyon
megrázta a kontingenst, sokan
még ma sem tudják feldolgozni a
történteket. Még akkor sem, ha
tudják, ők mindent megtettek.
Szolgálatuk végeztével, amikor
több lépcsőben telepítették haza
a katonákat, egy páncélozott gépjárművekből
álló konvojukat megtámadták,
s eközben kapott RPG-találatot
az egyik járművük. A
több mint hetven percig tartó összecsapás
során, az éppen akkor
tomboló homokvihar miatt sem a
légi támogatásra kért vadászgép,
sem a harci helikopterek, sem a
mentőhelikopter nem tudott segíteni
nekik, ezért önerőből kellett
elhárítaniuk a támadást…

Forrás: Magyar Honvéd 2013. január

(Folytatjuk!)