Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Katolikus Tábori Püspökség – Katonai Ordinariátus

2020. július 31. 12:04
Honlap megtekintése
HM KTP_cimer kicsi

RENDELTETÉS

Magyarországon tábori lelkésznek nevezik azokat a katolikus papokat, protestáns lelkészeket és izraelita rabbikat, akik a Magyar Honvédség katonai szervezeteinél lelkipásztori szolgálatot végeznek. A tábori lelkészek (vagy katonalelkészek) a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat (HM TLSZ) keretei között végzik tevékenységüket, mely a honvédelmi tárca háttérintézménye, és katonai szolgálati alárendeltség tekintetében a honvédelmi miniszterhez (közvetlenül a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának felügyelete alá) tartozik.

A katolikus tábori lelkészek egyházi tekintetben – a világ 35 országához hasonlóan – Magyarországon is az Apostoli Szentszék által megalapított katonai ordinariátus tagjai, mely kánonjogilag az egyházmegyével azonos megítélés alá esik, a katonai ordinárius pedig a megyéspüspökkel megegyező jogokkal és kötelességekkel rendelkezik. A Magyarországi Katonai Ordinariátus tevékenységét az Apostoli Szentszék és a Magyarország között 1994-ben megkötött kétoldalú megegyezés (accordo vagy konkordátum), valamint a Szentszék által 1999-ben jóváhagyott szabályzat (statútum) szerint végzi. A katonalelkészek egyszerre rendelkeznek egyházi és katonai jogokkal, illetve felelősségekel.

 

FŐ FELADAT

Az Alaptörvény VII. cikke, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény, az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII. 29.) kormányrendelet, valamint a bevett egyházakkal és vallásfelekezetekkel kötött megállapodásokban rögzítettek értelmében, a honvédelmi szervezetekben, a fenntartói irányítás alá tartozó köznevelési intézményekben, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen belüli vallásgyakorlás, lelki gondozás és egyházi szolgálat biztosítása az alábbiak szerint:

  • a hit- és kegyességi élet, a vallásgyakorlás biztosítása;
  • szentmise, istentisztelet, biblia- és imaórák tartása;
  • egyéni és közösségi lelki gondozás;
  • életismereti, erkölcsi oktatás, nevelés;
  • lelkipásztori, szociális, karitatív tevékenység végzése a honvédelmi tárca egészségügyi és szociális intézményeiben;
  • bizalmi fórum biztosítása a katonák számára;
  • a katonák ellátása a vallásgyakorláshoz szükséges eszközökkel, tárgyakkal, irodalommal;
  • a katonák részvételének biztosítása a hazai és nemzetközi zarándoklatokon;
  • a katonák és családtagjaik részére végzett egyházi szolgálat;
  • sebesültek és csapattársaik lelkigondozása, demoralizáló események feldolgozásának segítése, katonai események lelki feldolgozásában való segédkezés;
  • a katonák családjairól való lelkipásztori gondoskodás.

TÖRTÉNET

A történelem folyamán a katonák vallási igényeinek kielégítésével, érzületének ápolásával – mai kifejezéssel lelki ügyeinek szolgálatával vagy lelki egészségének ápolásával – valamennyi hadsereg törődött. A különböző kultuszok képviselői számos esetben tudatosították az egyes korszakok harcosaiban a nem evilági, felsőbb erővel vagy erőkkel, a transzcendens hatalommal és dimenzióval való kapcsolat fontosságát és szükségességét. A vallások és kultuszok szolgálattevői hitük, tudásuk és szertartásaik révén, de személyes példájuk által is bíztatták, buzdították, bátorították és erősítették a katonákat. A kultuszszolgák tevékenysége ösztönző erővel hatott a hadseregekre és az egyes katonákra küzdelmeik során, így a katonaság szinte minden időben igényelte a különböző vallások erkölcsi értékeit és erőit. Számos példa mutatja, hogy a vallások képviselői a katonák között élve részt vettek küzdelmeikben, jelen voltak a hadjáratok és háborúk idején, katonaság és vallás mindennapi kapcsolatban volt, a kultuszok papjainak szerepe és katonákkal való törődése magától értetődő természetességgel történt, mely egy idő után kiterjedt azokra az időszakokra is, amikor béke volt.

A középkorban nem volt ismeretlen a harcos pap fogalma, de legalábbis az, hogy egy pap fegyvert fogott, később azonban kezdett kialakulni a mai formája, amelyben a pap nem-harcoló státuszba került.

A 17. században létrehozott állandó hadseregekben a katonalelkészet megszervezése állami törekvés lett, mely – együttműködve a különböző egyházi-vallási felekezetekkel – a hadügyi kormányzatok feladata volt, létrehozva a haderőkben a hadseregekkel szorosan együttműködő olyan szervezeteket, melynek tagjai a katonaság lelki gondozását végezték. A Habsburg Monarchia idején a tábori lelkészet egy központi szervezet irányítása alatt működött, melyet Mária Terézia hívott életre. Mivel Magyarország a birodalom szerves részét képezte, itt is az Apostoli Tábori Helynökség szabályai voltak érvényesek, mely egy tábori főpappal és számos alárendelt tábori lelkésszel rendelkezett.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése után a honvédségbe nagyon sok katolikus pap és szerzetes jelentkezett tábori lelkésznek. Azok a papok és lelkészek, akik a fegyveres harcot választották, a nemzetőrség soraiba léptek be, ahol, bár voltak kizárólag lelkészi tevékenységet ellátó papok is, nem álltak kapcsolatban a hivatalos tábori lelkészettel.

Az első világháború hadszínterein több ezer behívott pap és lelkész szolgált tartalékos tábori lelkészként, akik elsődlegesen a sebesültszállítókhoz tartoztak, s a szanitéccel együtt a kötözőhelyeken tevékenykedtek. A trianoni békediktátum lecsökkentette a magyar hadsereg létszámát, ezért a tábori lelkészet állománya a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz került. A Nemzeti Hadseregben létrehozták a tábori lelkészi hivatalokat, 1922. május 1-jén pedig megalakult a Magyar Királyi Honvédségben a tábori püspökség. Az első katolikus tábori püspök Uzdóczy-Zadravecz István (1884-1965) ferences szerzetespap pap lett. Ettől kezdve a katonalelkészség intézménye a Honvédelmi Minisztérium Elnöki Osztálya alá tartozott. Magyarország hadba lépése megváltoztatta a katonalelkészek szolgálati tevékenységét és – a tartalékos tábori lelkészek behívásával – a létszámát is. A háború alatt a fronton harcoló alakulatokhoz több száz katolikus papot hívtak be tartalékos tábori lelkésznek, akik főhadnagyi rendfokozatban szolgáltak.

A 2. világháború után a honvédelmi miniszter 1945. október elejétől 17 katolikus tábori lelkész működését engedélyezte, de a szolgálatot az elkövetkezendő években módszeresen ellehetetlenítették és elsorvasztották. 1951. március 1-jén nyugállományba helyezték az utolsó még szolgálatban levő katolikus tábori lelkészt is, mellyel teljesen megszűnt a katolikus tábori lelkészi szolgálat a katonaságnál.

A magyar tábori lelkészség történetében a rendszerváltás hozta meg a fordulatot, a szolgálat újjászervezése több éven át és fokozatosan történt meg, hiszen a több mint negyvenévnyi szünet után új és megfelelő állami és egyházi alapokra kellett helyezni az intézmény rendszerét, a szükséges elvi és gyakorlati lehetőségeket, valamint meg kellett birkózni az addigi évtizedek ideológiájának és vallásellenes nevelésének hatásaival és következményeivel. A megfelelő törvényi háttér megteremtése, az állami és honvédségi jogszabályok kialakítása és az egyházak törvényeivel való harmonizálás után 1994. április 20-án adták ki a Tábori Lelkészi Szolgálatról szóló kormányrendeletet, mely lehetővé tette a katonai szervezeten belüli csoportos és egyéni vallásgyakorlást, illetve biztosította a lelkigondozás lehetőségét, majd 1994. május 17-én a honvédelmi miniszter aláírta a Tábori Lelkészi Szolgálat létrehozására vonatkozó határozatot.

A jelenkori katonák között végzett vallási-egyházi szolgálat számos változatban mutatkozik meg az egyes országok hadseregeiben, melyre a fennálló társadalmi berendezkedés, a történelmi múlt hagyományainak tisztelete és ápolása, valamint az elterjedt és meghatározó egyházi felekezetek is hatással vannak. A katonákért végzett papi szolgálat a történelem folyamán – figyelembe véve az adott korszakok adottságait és körülményeit – mindig azonosságot mutatott az Egyház küldetésével. Az egyes történelmi korok tábori lelkészei ennek a felhatalmazásnak lettek a „speciális végrehajtói”, de a jelen korban is a világ bármely pontján szolgáló katolikus pap ez alapján végzi szolgálatát a hadseregekben.

 

CSAPATÜNNEP

Június 24. Hozzá kötődő esemény: Kapisztrán Szent János születésnapja Jelmondata: Spiritus renovat – A Lélek megújít

 

VEZETŐ ÁLLOMÁNY

  • Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök, Magyarország Katonai Ordináriusa
  • Dr. Alácsi Ervin János alezredes, általános helynök
  • Takács Tamás ezredes, lelkészi kar vezető

 

ELÉRHETŐSÉGEK

Székhelye: Budapest, V. kerület Szabadság tér 3.
Postacíme: Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség; H-1054 Budapest, Szabadság tér 3.
Telefon: (+36-1) 474-12-70 vagy (+36-1) 474-12-71
HM-telefon: (2) 21-733 vagy (2) 21-381
Telefax: (+36-1) 354-16-25
HM-telefax: (2) 22-696
Központi katonai e-mail: ktp@hm.gov.hu
Központi egyházi e-mail: hmktp.iroda@gmail.com

 

TÁJÉKOZTATÁSÉRT FELELŐS SZEMÉLY

Dr. Alácsi Ervin János alezredes, általános helynök

Telefon: (+36-1) 474-12-70
HM-telefon: (2) 21-733
E-mail: alacsi.ervin@hm.gov.hu

 

Facebook:
Katolikus Tábori Püspökség