Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Az utolsó küldetés

Szöveg: Szabó Béla |  2016. július 17. 16:30

Ismét megszólalt a képzeletbeli lélekharang, ismét díszsortűz robajától visszhangzottak a dombok, ismét egy tűzszerésztől vettünk végső búcsút. Július 17-én, Romhányban kísérték utolsó útjára Balázs Ádám posztumusz hadnagyot, aki három társával együtt július 1-jén, a hortobágyi balesetben vesztette életét.

Ezúttal is rengetegen rótták le kegyeletüket, az aprócska temetőbe alig fértek be a gyászolók. A család, a barátok, Romhány számtalan polgára mellett a Magyar Honvédség csaknem minden alakulata képviseltette magát.

1596016851

A hősi halottól végső búcsút vett dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök, dr. Dankó István, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, valamint Orosz Zoltán altábornagy, vezérkarfőnök-helyettes és Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság megbízott parancsnoka. Lerótta kegyeletét Balla Mihály, a térség országgyűlési képviselője, Román István, a Földművelésügyi Minisztérium, dr. Firicz László, dr. Földváry Gábor a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkárai. Búcsúzott az elhunyt katonától Simon Attila ezredes, a HM kabinetfőnöke, és megjelentek a társszervezetek képviselői is.

A katonai tiszteletadással zajló búcsúztatáson elsőként felolvasták a honvédelmi miniszter határozatát: „Magyarország és állampolgárai biztonsága érdekében végzett önfeláldozó szolgálatáért, példamutató, bátor és hősies helytállásáért Balázs Ádám őrmestert hősi halottá nyilvánította, és kinevezte posztumusz hadnaggyá. Ezzel egyidejűleg a miniszter Balázs Ádám posztumusz hadnagy számára a Hazáért Érdemjelet adományozta."

1596016851

„A végtisztesség szomorú perceiben engedtessék meg nekem, hogy Balázs Ádám posztumusz hadnagy katonai pályafutásáról úgy beszélhessek, hogy e rövidre szabott életpályát követendő példaként állítsam mindannyiunk elé" − szólt elsőként Csurgó Attila ezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka.

Balázs Ádám őrmester (1981–2016) tűzszerészaltiszt, II. osztályú tűzszerész Balassagyarmaton született, a Stromfeld Aurél Gépipari és Építőipari Szakközépiskolában érettségizett. A Magyar Honvédségnél 2009-ben kezdte meg szerződéses katonai pályáját, és az első vizsgáján megszerezte a III. osztályú tűzszerész fokozatot. Nagy tudásvágy és a tűzszerész szakma iránti elkötelezettség jellemezte. Folyamatosan bővítette szakmai ismereteit és tapasztalatait, amelynek eredményeként II. osztályú fokozatot szerzett. Precíz és a végtelenségig megbízható – így jellemezték katonatársai, akikkel közvetlen és segítőkész volt, mindig számíthattak rá. Bár elkötelezett volt a szakmája iránt, a házassága óta felesége és kisfia töltötte ki a munka mellett életét. 2015-től hivatásos katonaként szolgált. Tavaly a tűzszerésznap alkalmából elismerő oklevéllel értékelték munkáját. Két alkalommal is teljesített szolgálatot misszióban: először a kabuli könnyűgyalogszázad, majd az EUFOR kötelékében.

Vezér Attila, Romhány polgármestere arról szólt, hogy minden nemzetnek megvannak a hősei, de a híres hadvezérek mellett mindig ott vannak azok a bátor katonák, egyszerű emberek, akiket szűkebb környezetünkből, lakóhelyünkről mindannyian ismerünk. „Polgármesterként – folytatta – különösen szomorú kötelességem, hogy egy ilyen hőst, egy közülünk valót búcsúztassak. Balázs Ádám posztumusz hadnagy halála megrázta közösségünket."

1596016852

Romhány hagyományai erősek a hősök emlékezetének megtartásában, azon kevés település közé tartozunk, ahol a Rákóczi-, az 1848-49-es, és az 1956-os szabadságharcnak is megtalálható az emlékműve. Balázs Ádám posztumusz hadnagy ilyen panteonba lépett be, amikor hazájának szolgálatában, a mi biztonságunk védelme közben érte a tragikus halál. A község vezetőjeként ígérem, hogy emlékét megőrizzük, és méltó módon adjuk tovább."

A bajtársak nevében egykori századparancsnoka, Varga Zsolt őrnagy búcsúzott el a hősi halottól, aki Balázs Ádám jellemzésére többek között két példát említett: a kitartást, az akaraterőt, amellyel annak idején megnyerte a 110 kilométeres, bakonyi túlélőmenetet, illetve a családja iránt érzett felelősségtudatát, elkötelezettségét.


Fotó: Rácz Tünde