Magashegyi helikopteres kiképzésen a szolnoki katonák

Az előzetes terveket módosítani kellett, hiszen az időjárás jelezte, hogy a repülésnek a XXI. században is megvannak a korlátai. Ezekre fokozottan oda kell figyelni ismeretlen terepviszonyok között, hiszen minden esetben a biztonságos végrehajtás a legfontosabb. Magashegyi környezetben az időjárási jelenségek – főleg a légmozgás – sajátosságai és gyors változásai a tapasztalt személyzetektől is folyamatos összpontosítást követelnek. A végrehajtás során a kétnapos elméleti felkészítés minden elemét gyakorolni lehetett és kellett.

Soltész István százados első tapasztalatai szerint a pilóták számára a szélnyírás, illetve a horizont hiánya jelenti a legnagyobb kihívást. Ilyen viszonyok között a fedélzeti technikusoknak kulcsszerepük van: a leszállás előtti utolsó métereken ők adnak információt a gép leszálló helyhez viszonyított helyzetéről, ami nélkül gyakorlatilag lehetetlen lenne a biztonságos földet érés. Ehhez a legénység minden tagjának precíz együttműködése szükséges.

A kiképzések folyamán a leszállóhely kiválasztására és nagy tengerszint feletti magasságon történő leszállás (hegygerincen, fennsíkon, kiszögellésen és hegytetőn) gyakorlására volt lehetőség Magyarországon nem tapasztalható terep- és magaslati viszonyok között.

A csapat parancsnoka, Oláh Gábor őrnagy, aki harmadszor vett részt a programban, már több afganisztáni misszióban (AAT, RSM) alkalmazta az itt tanultakat. Ezúttal kiképző pilótaként volt jelen, és elmondta: a speciális tapasztalatok és a megszerzett készségek a gépszemélyzet minden tagját magabiztosabbá és felkészültebbé teszik. Idén 3-3 helikoptervezető és fedélzeti technikus szerzett értékes tapasztalatokat a magashegyi repülés sajátosságairól.