A földrész, amit megkímélt az emberiség

Kína 2014-ben nyitotta meg negyedik kutatóállomását az Antarktiszon, és hasonló tempóban „terjeszkednek" más országok is, mint például India és Dél-Korea. A gyors terjeszkedés valószínűleg abban a reményben is történik, hogy biztosítsák jelenlétüket egy későbbi, várható osztozkodás idején. A kontinens körüli mozgolódás egyik oka, hogy folyamatosan emelkedik az emberiség energiaéhsége, s a szakértők szerint körülbelül 55 milliárd hordónyi kőolajat és 221 billió köbméternyi földgázt rejtenek az antarktiszi jégmezők, de valószínűleg jelentős készletek állnak rendelkezésre a ritkaföldfémekből is. Ugyanakkor egyetlen állam sem reménykedhet abban, hogy 2048, azaz az Antarktisz-egyezmény 1991-es újratárgyalásakor aláírt környezetvédelmi kiegészítések lejárta előtt megpróbálkozhatna ásványkincsek kitermelésével a kontinensen.

A történet a hidegháború elején kezdődött, amikor az Egyesült államok és a Szovjetunió közötti versengés egyik színhelye a senki földjének számító Antarktisz lett. A feszültség növekedésekor az Egyesült Államoknak már tíz, míg az oroszoknak nyolc kutatóállomása volt a fagyott kontinensen. 1959-ben kötötték meg, majd 1961. június 23-án lépett hatályba az Antarktisz-egyezmény, amely úgy rendelkezett, hogy az aláírók – mára 46 ilyen állam van, köztük Magyarország – határozatlan időre felhagynak a földrészre támasztott területi igényeikkel, azt kizárólag békés célokra fogják felhasználni, így tilos katonai tevékenységet folytatni (beleértve a fegyverekkel való kísérletezést és a nukleáris hulladék elhelyezését is), azonban megilleti őket a kutatás szabadsága és az ellenőrzés joga is.
Az egyezmény megtiltotta az antarktiszi területeket magukénak nyilvánító hatalmaknak – Nagy-Britannia, Franciaország, Norvégia, Ausztrália, Új-Zéland, Chile és Argentína –, hogy erővel szerezzenek érvényt követeléseiknek. Az egyezmény azt is kinyilvánította, hogy fennállása idején nem vitatnak meg vagy fogadnak el újabb területi követeléseket, mindezt pedig a további aláírók – a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Belgium, Japán és a Dél-afrikai Köztársaság – is garantálják.

A földrész nem számít azonban uratlan területnek, jogi helyzete a nyílt tengerével azonos.