Fokozódni fog a belső elégedetlenség Ukrajnában

Komoly indulatokat váltott ki augusztus 31-én, hétfőn Kijevben az államfő által előterjesztett alkotmánymódosítás, amely nagyobb önrendelkezési jogot biztosítana a helyi közösségeknek, így a szakadár keleti megyéknek is. A parlament épülte előtt gyülekező, kezdetben békés tömegből egy szélsőségesen nacionalista férfi harci gránátot hajított a rendfenntartók sorfala mögé. A belügyminisztérium legfrissebb adatai szerint ketten meghaltak és 141-en megsebesültek az incidensben, köztük 131 rendőr, illetve nemzeti gárdista. A hatóságok 18 embert vettek őrizetbe, és eddig ötük ellen indítottak eljárást.

Az államfő által előterjesztett alkotmánymódosítás elutasítói attól tartanak, hogy az alaptörvény módosítása lehetőséget teremt a kelet-ukrajnai területeknek az ukrán államból való kiszakadásra.

Sz. Bíró Zoltán szerint az alkotmánymódosítás a Minszk-2 elnevezésű megállapodásban rögzítettek szerint történt. Moszkva és a keleti szakadárok ragaszkodtak ahhoz, hogy az általuk uralt területek sajátos státuszt kapjanak Ukrajnán belül. Porosenko elnök tartotta magát az egyezséghez még a belső elégedetlenség árán is, mert – ahogy ő maga is magyarázta – nyugati támogatóik elfordulnának tőlük, ha nem tennének komoly lépéseket a béke felé.

Ugyanakkor valószínűleg fokozódni fog ez a belső elégedetlenség Ukrajnában az elkövetkező hónapokban még annak dacára is, hogy Porosenkót az ország történetében valaha látott legnagyobb támogatással választották meg. Ennek az egyik oka, hogy a központi kormányzat több mint egy évvel a hatalomra kerülés után sem ura teljesen a helyzetnek és az erőszak-monopóliumon is osztozni kénytelen a különböző, gyakran szélsőséges ideológiákat valló paramilitáris erőkkel. Ezek a csoportok jelentős katonai erőt képviselnek, ráadásul a velük való konfliktust még biztosan nem képes a központi kormányzat felvállalni.

A következő hónapok egyik legfontosabb kérdése éppen az, hogy mit kezd ezekkel a csoportokkal Kijev, mennyire képes ezeket feloszlatni vagy integrálni.

Február közepén a normandiai négyekként emlegetett országok vezetői – Petro Porosenko ukrán, Vlagyimir Putyin orosz és Francois Hollande francia államfő, valamint Angela Merkel német kancellár – a fehérorosz fővárosban új, Minszk-2 néven emlegetett egyezséget hoztak tető alá, amelyet a kontaktcsoport aláírt a szakadárok képviselőivel.

A Minszk-2 a tavaly ősszel a fehérorosz fővárosban létrejött megállapodások megerősítése, amely azok végrehajtására több pontból álló menetrendet írt elő. Ezek közül az első helyen újabb tűzszünet életbe léptetése állt február 15-i kezdettel, azt követően pedig elrendelte a 100 milliméternél nagyobb kaliberű nehéztüzérségi fegyverek kivonását a front menti övezetből. Fegyvernyugvás viszont azóta sem következett be, a tűzszünet megsértésével pedig a felek egymást vádolják. Közben a nehézfegyverek sem tűntek el a front menti ütközőzónából.

„Nem hiszem, hogy a Porosenko-kormányzat abban bízik, rövid időn belül békésebb helyzet alakulna ki a keleti fronton, szerintem arról van szó, hogy a nyugati támogatók nyomására Ukrajna késznek mutatkozik a minszki megállapodás rá eső részét teljesíteni" – mondta, hozzátéve, hogy az alkotmánymódosítás inkább annak a jele, Kijev így akarja lépéskényszerbe hozni Moszkvát és a szakadárokat, hogy ők is teljesítsék az egyezményt.

Az ukrán kormányon egyébként nagy a nyomás a társadalom felől is, hiszen az emberek többsége békét szeretne, a gazdaság csak vergődik a külföldi befektetők nélkül és – amíg háború van – esély sem mutatkozik arra, hogy a segélyeken túl a működő tőke is elinduljon Ukrajna felé.

Oroszországról szólva megjegyezte: Moszkva kénytelen újragondolni az Ukrajnával kapcsolatos politikáját, mert mára kiderült, a Krím elszakadása után sem indult be egy komolyabb függetlenedési folyamat a keleti országrészben. A szakadárok csupán két megyének körülbelül a negyven százalékát vonták az ellenőrzésük alá, és még a többségében oroszok lakta területeken sem egységes a támogatásuk. „Láthatóan az ukrán társadalom többsége normális, kiegyensúlyozott kapcsolatot szeretne Moszkvával, de semmi esetre sem tartja követendő mintának az orosz példát" – mutatott rá a szakértő.

Oroszország másik tévedése az volt, hogy abban bízott, ha destabilizálja Ukrajna keleti területeit, akkor ezzel gyorsítja az ország gazdasági és politikai összeomlását. Azonban a Nyugat olyan jelentős pénzügyi és politikai támogatást nyújtott, hogy ez végül nem következett be. Eközben az orosz gazdaság továbbra is recesszióban van, és valószínűleg jövőre is gyengélkedni fog – mondta Sz. Bíró Zoltán.