Jövő földön, vízen

A szervezet a feladatok végrehajtásához a különböző méretű hajók mellett alapvetően a merev és forgószárnyas repülőgépekre támaszkodik. A modernizáció a Parti Őrségnél sem kerülhető el. Erről a kérdésről és az USCG jövőképéről tartott előadást április 15-én Christopher Martino kapitány, a Parti Őrség légi egységeinek parancsnoka és Randolph D. Alles, az amerikai Vám- és Határvédelmi Ügynökség (United States Border Patrol, USBP) légi és tengeri műveletekért felelős vezetőhelyettese.

„Jobb, automatizált folyamatok, gyorsabb reagálás − ez az, amit el akarunk érni" − mondta Alles, aki egyben gyorsan fel is vázolta a jövőben alkalmazni kívánt módszereket. Egy eseteges földi határsértést sok esetben elsőként már távolról irányított felderítőgépek észlelnek, s ezek küldik el a helyszín pontos koordinátáit, az esemény élő videoképét a határőrség irányítóközpontjába. Itt döntenek az erők további bevetéséről, akár újabb repülőgépek és helikopterek indításáról vagy földi egységek bevetéséről. Ha a terep adottságai megkövetelik, helikopteres egységekkel, a fedélzeten utazó ügynökökkel végzik mind a helyszíni elfogást, mind a határsértők elszállítását. Természetesen minden saját egység rendelkezik Blue Force Tracker-rel, azaz a saját erőket azonosító és nyomon követő rendszerrel. Így az adott határszakaszt ellenőrző és a bevetést irányító központ gyakorlatilag folyamatosan látja és nyomon követi majd a saját egységek helyzetét, tevékenységét.

A tengeren már a repülőgépeké a fő szerep, hiszen az ellenőrizendő terület mérete és jellege ezt követeli meg. A közepes és nagy hatótávolságú, merev szárnyú repülőgépekre (a négy hajtóműves Lockheed P−3 LRT-től a távolról irányított MQ−9 Predatorig) hárul az első észlelés, majd a nyomon követés feladata. Az adatok innen az Air-Marine Operations Centerbe, a légi és tengeri műveleteket irányító, integrált műveleti központba kerülnek. A gyanús tengeri jármű parttól való távolságától és jellegétől függően ezután vagy hajóegységeket (akár a határőrség, akár a Parti Őrség állományából), vagy UH−60 helikoptereket küldenek a helyszínre. Természetesen marad a légi megfigyelés, nyomon követés is.

A probléma jelenleg az − tette hozzá Randolph D. Alles −, hogy jelenleg még nem állnak rendelkezésre a teljesen integrált műveletek végrehajtásához szükséges, egymáshoz kapcsolódó hálózatok. Hiányoznak még a műveleti központok és a különböző légi, szárazföldi és tengeri platformok közötti adatkapcsolatok. Külön nehézséget jelent a tengeri forgalom nagysága. Rengeteg kisebb-nagyobb hajó mozog az Egyesült Államok felségvizein és annak közelében. Ezek közül kell(ene) kiszűrni a legális és illegális forgalmat, tevékenységet. Ez viszont már a felderítés, a bűnüldözés területét érinti.

45 bázison 145 helikopterrel dolgozik nap mint nap a Parti Őrség, 825 pilótával és 1955 főnyi fedélzeti mérnökkel, mentési specialistával. A kisebb méretű és hatótávolságú MH-65D Dolphin (102 darab) és az MH-60T Jayhawk (43 darab) helikopterek mindegyike többfeladatú, nem csupán a klasszikus kutató-mentő feladatok végrehajtására alkalmas, emelte ki Christopher Martino. Köszönhetően az Északi-sarkvidéken egyre bővülő hajóforgalomnak, ha egyelőre nem is állandó támaszpontok kiépítésével, de a Parti Őrség is egyre aktívabb lesz.

A forgószárnyasok közül az MH−60T számít „nagy vasnak". A négyfős személyzettel (pilóta, másodpilóta, fedélzeti technikus, mentési specialista) repülő gép hatótávolsága 700 tengeri mérföld (1300 kilométer). Az 1990-től használt HH−60J Jayhawk-ok a 2001-es terrortámadás után, 2007−2014 között mentek át komolyabb modernizáción, melynek során többek között digitális, LCD-kijelzőkre alapozott pilótafülkét, nappal és éjjel is használható elektrooptikai felderítő kamerarendszert, modernizált keresőradart, továbbfejlesztett hajtóműveket, páncélzatot és a fedélzeti fegyverek használatához szükséges előkészítéseket kaptak − így született meg az MH−60T típus. A 43 gépből 35 bevethető − azaz mindegyik, amelyik éppen nincs nagyjavításon. „Nincs tartalék helikopterünk, mindegyikre szükségünk van. A helikoptereknek repülniük kell, majd négyévente nagyjavításra kerülnek. Ez az a működési módszer, amely a Parti Őrség hagyományaiból fakad" − tette hozzá a kapitány. A gépek a jelenlegi tervek szerint 2027-ig maradnak hadrendben: 20 ezer repült órás élettartamot határoztak meg számukra. Nem lehetetlen ennek túllépése sem: ezen a Sikorsky mérnökeivel közösen dolgoznak még.

Az MH−65D Dolphin a kisebb hatótávolságú feladatok helikoptere: 350 mérföldes hatótávolsággal. A 102 hadrendben álló gépből 90 bevethető. A típus 1984 óta áll hadrendben, jelenlegi, modernizált MH−65D változata 2011 óta repül. Szintén megkapta a fegyverek alkalmazásához szükséges előkészítést. A fejlesztés folyamatos, az új, digitalizált fülkéjű MH−65E 2021-től állhat majd szolgálatba a tervek szerint. A szintén négy hajózóval üzemelő gép minden időjárási viszonyok között és napszakban bevethető (kivéve: jegesedés esetén), éjjellátó szemüveggel is repülhető. Szintén rendelkezik normál és infravörös kamerarendszerrel. A gépekkel az 2020-as évek elején fogják elérni a 20 ezer repült órás határt. A jelenleg is folyó, az Airbus Helicopters mérnökeivel közösen végzett elemzések szerint lehetséges, hogy 30 ezer repült órára lehet majd kitolni ezt a határt.

A fő feladatok (kutatás-mentés, tengeri forgalom ellenőrzése, drogszállítmányok feltartóztatása, alacsony sebességgel repülő célok elfogása, azonosítása, Washington város légterének felügyelete) mellett egyre nagyobb szerepet kap az integrált felderítő-ellenőrző-elfogó feladat. Folyamatos megfigyelés a nap minden órájában − ez a rendszer legelső eleme. Ez egy részletes és valós idejű képet ad a műveleti területről. Ehhez most többféle merev szárnyú repülőgépet (USCBP P−3, HC−130, HC−144, hamarosan az új C−27J) használnak, melyhez hamarosan csatlakozhat az USBP-vel közösen felépített programmal az MQ−9 Predator is.
Ezt követi a taktikai szint: forgószárnyasok (MH−60T, MH−65D) és a kisebb méretű és hatótávolságú, távolról irányított repülőgépek. Ha a taktikai képet Predatorok vagy helikopterek folyamatos levegőben tartásával érjük el, az az erőforrások pazarlása. Olyan megoldáson dolgoznak jelenleg is, melynek révén a kutterekről és más hajóegységekről indítanának kis hatótávolságú, távolról irányított repülőgépeket, a taktikai helyzetnek megfelelően. Így a nagyobb, stratégiai szintű megfigyelésre használt platformok felszabadulnak, máshol lesznek bevethetőek, s a célpontok követése is megoldott marad.

„A repülőgépek cseréjének tervezésével folyamatosan foglalkoznia kell a Parti Őrségnek" − tette hozzá Christopher Martino kapitány. A típusváltás időpontját a nagy műveleti sebesség határozza meg. Az MH−65D-k évente átlagosan gépenként 645 órát repülnek, az MH−60T-k 700 órát. A váltótípusok kiválasztásánál természetesen figyelembe kell venni a feladatok diktálta követelményeket, a rendelkezésre álló pénzügyi kereteket. Emellett azonban a legnagyobb figyelmet a teljes védelmi terület légiszállítási képességeinek gyökeres változását ígérő Future Vertical Lift (FVL) program igényli a Parti Őrség részéről is. Az FVL alapvetően az amerikai hadsereg igényeire válaszul született, de mivel a felderítő és a harci helikoptereken kívül a Sikorsky H−60 Black Hawk család leváltására is készülnek, a Parti Őrség életét és forgószárnyas képességének jövőjét is alapvetően befolyásolja majd.

A kapitány kiemelte: a védelmi tárca közös fejlesztésének kell tekinteni az FVL-t, mely a Parti Őrség követelményeinek megfelelő technológiai megoldásokat is tartalmaz majd. Ilyen például a sarkvidéki körülmények közötti, folyamatos üzemeltetés kérdése is, ami a hadseregnek nem annyira fontos terület. „A közös fejlesztés és megrendelés nagyobb gépszámot és ezáltal egy példányra lebontva kisebb beszerzési költségeket ígér. Kérdés, hogy a jelenlegi költségvetési megszorítások miképp érintik majd ezt a programot" − tette hozzá Christopher Martino.