A jövő hadserege

A Center for Strategic and International Studies kutatóintézet április elsején Washingtonban, a védelmi minisztérium személyügyért és készenlétért felelős államtitkárát, Brad R. Carsont látta vendégül. Érdekesség, hogy Carson a haditengerészet tartalékos tisztjeként tölti be beosztását. Hírszerzési szakemberként 2009–10-ben egy évet Irakban is szolgált, ahol az improvizált robbanótestek elleni küzdelemben vett részt a hadsereg 84. tűzszerészzászlóaljához beosztva. Eredményesen tehette mindezt, hiszen szolgálatát Bronz Csillag kitüntetéssel ismerték el.

Mit hoz a jövő?

Az amerikai hadsereg egyik fontos feladata a „Force 2025 and Beyond" nevet kapott stratégia kidolgozása; erre támaszkodva innovációk, beszerzések és fejlesztések indulnak, vagy éppen átalakulnak a jelenleg futó modernizációs programok. Brad R. Carson elsősorban a hadsereg és persze a beszerzések irányításában, felügyeletében óriási szerepet játszó minisztérium, illetve az amerikai és külföldi védelmi ipar közötti kapcsolatrendszer menedzselésével, optimalizálásával foglalkozik. A haditechnikai fejlesztésekre a következő öt esztendő alatt 120 milliárd dollárt költ a hadsereg. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy milyen területeken mekkora fejlesztéseket kellene végrehajtani, ez az összeg máris kevésnek bizonyul. Éppen ezért van szükség a prioritások felállítására, hiszen világosan látszik, nem jut forrás minden szükséges fejlesztésre.

Ahhoz, hogy ezt az összeget minél okosabban költse el a minisztérium és a hadsereg, jó lenne tudni, mit hoz a jövő. Nos, pont ez az, amit nem, vagy csak óriási bizonytalansági tényezőkkel lehet megjósolni. Tíz évvel ezelőtt senki nem látta előre az orosz–ukrán háborút vagy az Iszlám Állam előretörését. Amit nagy biztonsággal tudni lehet, hogy egyre több és fejlettebb, modern technológiákhoz hozzáférő és azokat használó nem állami szereplővel (terrorszervezetekkel, aszimmetrikus hadviselésben részt vevő csoportokkal) találkozik majd a konfliktusok során az amerikai hadsereg – jegyezte meg az államtitkár. Az is biztosnak látszik, hogy a kommunikációs, információs, illetve az informatikai hadviselés az eddigieknél is nagyobb szerepet kap a műveletek tervezése, végrehajtása és értékelése során. Szintén látható, hogy a modern haderőben – így az amerikai hadseregben is – mind specializáltabbá válnak a beosztások és a feladatok, ennek megfelelően a beosztottakat irányító katonai vezetőknek is több és átfogóbb információval kell rendelkezniük.

Csökkenő bürokrácia

Nem lehet elmenni az irányítási problémák kérdése mellett sem – jelezte Carson. Csökkenteni kell a vezetési-döntéshozói szintek, az ott dolgozó emberek számát. A felmérések szerint ahol egy-egy probléma vagy kérdés „felfelé vándorol" a szolgálati úton, ott az információtartalom 10–15 százaléka is elveszhet szintenként.

A bürokrácia lefaragása is a hadsereg fejlesztéséhez tartozik. Chuck Hagel védelmi miniszternek a bürokrácia leépítésére vonatkozó felszólítását komolyan vette a hadsereg, így az elmúlt évek során mintegy 20 százalékkal csökkent a katonai felső vezetésben dolgozók száma.

Akad azonban egy másik probléma is. Mint minden nagy háború (második világháború, Vietnam, az 1991-es Öböl-háború) után, az amerikai hadsereg jelenleg is önazonossági problémákkal küzd. Ez tehát nem új, hanem periodikusan visszatérő, ismert jelenség – tette hozzá Carson. A jelenlegi helyzetet bonyolítja, hogy bár a nagy erőket megmozgató hadműveletek véget értek (Irak) vagy hamarosan véget érnek (Afganisztán), de a különböző terrorszervezetek elleni háborúk előreláthatóan még több évtizedig nem zárulnak le, azokban a hadsereg folyamatosan részt fog venni. Erre is válaszokat kell keresni az államtitkár szerint.

Együttműködés

Az is kevés lenne, ha ismernénk a jövőt: ismerni kell a technológia változásait és korlátait is – tette hozzá az államtitkár. Az érem egyik oldala, hogy a hadsereg – válaszul az előre látható vagy csak feltételezett eseményekre – milyen fegyvereket, eszközöket vagy jár­műveket szeretne kifejleszteni és hadrendbe állítani. A másik pedig az, hogy a jelen és a közeljövő technológiai lehetőségei ebből mit tesznek lehetővé. A védelmi ipar szereplői tudják, hogy mire képesek most, és mire 10-20 éven belül, azt viszont a hadseregnek kell megmondania, pontosan mire van szüksége. Ezért nagyon fontos a hadsereg és az ipar közötti folyamatos kapcsolat, kommunikáció. A fejlesztések a különböző képességek és tulajdonságok összehangolásáról szólnak, nincsenek tökéletes fegyverek, rendszerek. Például egy harckocsinál mi a legfontosabb? A védelem, a mozgékonyság vagy a tűzerő?

Carson szerint a közeljövőben meg kell határozni azt is, mit tartunk győzelemnek, mi a siker katonai és politikai fokmérője? A győzelemhez ugyanakkor megfelelő állapotú amerikai hadsereg is kell – hívta fel a figyelmet az államtitkár. Ehhez elengedhetetlen a beszerzési folyamatok megváltoztatása. A vietnami háború idején az amerikai hadseregnél hadrendbe állt Bell OH–58 Kiowa felderítő és könnyű támadó helikopter tervezett váltótípusai mind a csúnyán félresiklott, drága és eredménytelen beszerzések sorát gazdagítják: Lockheed AH–56A Cheyenne (10 prototípus és hat év fejlesztés után programtörlés), RAH–66 Comanche (két prototípus, hétmilliárd dolláros költség, nyolc év fejlesztés után a program törölve). Ráadásul az UH–60 Black Hawk-család épp a lecserélés előtt áll, így joggal merül fel a kérdés: tanult-e a hadsereg és a védelmi minisztérium a saját hibáiból, illetve az olyan kudarcokból, mint a haditengerészet, a tengerészgyalogság és a légierő F–35 Lightning II-esének programja?

Carson elsőként emlékeztetett: nemcsak a helikopterek, hanem a szárazföldi haditechnikai eszközök területén is van már történelme a hadsereg melléfogásainak, elég csak a közelmúltból az XM2001 Crusader 155 milliméter űrméretű önjáró löveg tüzérségi rendszerére, illetve a Future Combat Sys­tems új generációs harcjármű-családra gondolni. A védelmi minisztériumban egy külön munkacsoport dolgozik a kudarcok okainak feltárásán és elemzésén, a munka tapasztalatait pedig természetesen a jövőbeli programoknál fel is használják. A hadsereg forgószárnyasait leváltó Future Vertical Lift program keretében is elsőként a követelményeket és a feladatokat tisztázzák. Kik és mire használják majd ezeket az eszközöket? Milyen távolságokat kell majd a repülőknek megtenniük? Hadszíntéren belüli vagy hadszínterek közötti szállítási feladatokra legyenek inkább alkalmasak? Ezekre a kérdésekre még a program indítása előtt pontos válaszokat kell adni, hiszen – mint ahogy azt már korábban is írtuk – nincs elegendő költségvetési forrás minden beszerzésre, és végképp nincs pénz egy drága kudarcra.

Forrás: Magyar Honvéd 2015. május