Ellenpólus

„Ez a leghalkabb olyan tengeralattjáró, ami nem az Egyesült Államok hadseregében szolgál", mondták az amerikai hírszerzés elemzői a Jaszeny osztályú atommeghajtású tengeralattjáróról, melynek egyik képviselője, a K–329 Szeverodvinszk. A 885-ös számot viselő robotrepülőgép-hordozó vadász-tengeralattjáró már 2010 márciusában elkészült. A csendes működés mellett fegyverek széles skáláját is felvonultatja az új tengeralattjáró. A hatékony csapásmérésről huszonnégy cirkálórakéta gondoskodik, nyolc torpedót képes egyszerre útnak indítani, aknák, és hajók ellen bevethető rakéták tartoznak fegyverrendszerébe. Az orosz haditengerészet tervei szerint 2015-ig két Jaszeny osztályú tengeralattjárót állítanak hadrendbe.

Akár az Apache-csal is felveheti a versenyt a Mi–28 kétüléses orosz harci helikopter, mely kialakításában is hasonlít amerikai versenytársához. Fő feladatköre a szárazföldi páncélos erők támadása, illetve általános földi támadó feladatok. 30 milliméteres, 2,5 kilométeres hatótávolságú ágyúja mellett akár hatvanhat rakétát is fel lehet rá szerelni. A gép korlátozottan személyszállításra is alkalmas lehet, kis utasterében a személyzet mellett hárman férnek el.

Készülnek az új, ötödik generációs harckocsik is – az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy 2014-ben kezdik meg az orosz páncélos erők újrafegyverzését, régi tankok leváltását 2020-ra fejeznék be. Jelenleg több modell fejlesztése folyik, köztük a T-95-é is, amelynek legfőbb újdonsága az adaptív hidropneumatikus felfüggesztés lesz, valamint az, hogy a kezelőszemélyzet egy, a harckocsi többi részétől elzárt rekeszben kap helyet. A világ élvonalába tartozó konstrukció a meghosszabbított T-80 alvázra épül, védelméről reaktív páncél gondoskodik majd, fő fegyvere pedig egy hatalmas, 152 milliméteres löveg lesz.

Az orosz hadseregnek ballisztikus rakétákért sem kell a „szomszédba mennie." Az RS-24 Jarsz interkontinentális hatótávolságú ballisztikus rakétarendszert eredetileg az USA rakétavédelmének legyőzésére tervezték. A hidegháború véget ért, de a Jarsz fejlesztése nem állt meg, mígnem 2010-ben sikerrel állították hadrendbe. Több, külön célra irányítható, egyenként 150 kilotonnás manőverező robbanófejjel látták el, mi több, „csalik" célba juttatására is képes. Létezik silótelepítésű és mobil változata is, és a Topol-M rakétával együtt az orosz arzenál gerincét alkotja. A tervek szerint 2050-re felváltja a kiöregedő SS-18 és SS-19 rakétákat, jelentősen növelve az Orosz Stratégiai Rakétaerők (SMF) csapásmérő képességét.

Szintén világszínvonalat képvisel az orosz légierő jövőbeli reménysége, a Szu-50 ötödik generációs többfeladatú harci gép. Az évek óta fejlesztett konstrukció minden szempontból megfelel a kritériumoknak, amelyek között szerepel a „szupercirkáló" képesség is. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gép képes utánégető alkalmazása nélkül is tartósan repülni hangsebesség felett. Mi több, teljes légiharc-kapacitással repül 1,5-1,7-szeres hangsebességgel. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a belső terekben helyezték el a fegyverzetet. Ugyancsak követelmény az alacsony észlelhetőség is, ebből a szempontból is egyedi konstrukció születik, hiszen míg a NATO országok légierejében lopakodó típusok több generációja született meg, az oroszok mindeddig le voltak maradva ezen a téren.

Egyedülálló, korszakalkotó fejlesztés a CLUB-K mobil moduláris rakétarendszer. Előnye, hogy gyakorlatilag bármilyen, konténer szállítására alkalmas hordozóeszközzel például vasúton, közúton, folyami vagy tengeri úton, hosszas előkészületek nélkül bárhová eljuttatható. Ennek különlegessége, hogy közönséges 12 méteres kereskedelmi szállítókonténerek közé elrejtve lehet utaztatni, így a lehető legváratlanabb helyekről bevethető a könnyedén álcázható fegyverrendszer. A komplexum különböző típusú cirkáló rakéták indítására alkalmas, a gyártó a 3M-54TE, 3M-54TE1 és a 3M-14TE típusokat ajánlják, melyek robbanófejük hatóerejében és a rakéta hatótávolságában különböznek. A rendszer nagy előnye, hogy akár túlerővel szemben is gyorsan bevethető, hatékony védelmi képességet biztosít, míg az ellenség csak komoly erőfeszítések árán tudja lokalizálni a folyamatosan mozgatható konténereket.

A világ vezető hadseregei egytől egyig felismerték, hogy a jövő a drónok fejlesztésében van. Mint mondják, nagy hadsereg fegyverkezik, kis hadsereg öltözködik. Az orosz hadsereg természetesen ezen a téren is bizonyítja nagyságát, hiszen számtalan importált géptípus mellett a hazai fejlesztések tucatjai láttak napvilágot az elmúlt években. Az egyik legígéretesebb a MiG Aircraft Corporation által kifejlesztet “Скат", amely egyben az első orosz fejlesztésű nehéz – több mint egy tonnás – sugárhajtású UAV, mely felderítő és csapásmérő feladatokra egyaránt alkalmas. A hagyományos típusok mellett nem egy forgószárnyas típus is rendszerbe állhat. A Kamov-helikopterekről ismert Russian Helicopters (Bертолеты России) egyszerre három forgószárnyas UAV kifejlesztésére kapott megbízást: egy könnyű felderítő, egy közepes nagyságú csapásmérő és egy nehéz szállítógépre. A kis hatótávolságú, 100 kilogrammos teherbírású Ka-135-ösnek 2015-re kell elkészülnie, a nehéz Albatrosznak 2017-re – ez teherszállítás mellett csapásmérésre is alkalmas lesz.