Szerdai mozi: A kilencedik légió

Szöveg: Révész Béla | 2016. május 11. 15:45

Neil Marshall fiktív történelemórát tart nekünk egy több mint kétezer éves sztori kapcsán. A horroron szocializálódott rendező nem hazudtolja meg önmagát: Michael Fassbenderrel járunk térdig vérben és mocsokban. Másfél óra tomboló tesztoszteron, plusz hentelés mesterfokon.

A kilencedik légió története időnként felbukkan itt és ott, de a történet annyira régi, hogy inkább a történészeket foglalkoztatja, no és persze néhány filmest. Mi az, amit tudunk? Valamikor 116-117-ben (Krisztus után) a IX. légió Britanniában állomásozott. A Római Birodalom nem tudott leállni, újabb és újabb területeket akart meghódítani, hozzácsapva azokat óriásira hizlalt testéhez. A brit sziget azonban még a magasan képzett, világ legjobbjainak tartott katonáknak is keményen feladta a leckét. A zord időjárás, az ellenség gerilla harcmodora ellen nem sokat ért a híres római keménység.

A legtöbb borsot a piktek törték a birodalmi csapatok orra alá. Amikor a hadvezetés megelégelte, hogy a kisebb rajtaütések során egyre több katonáját veszíti el, a híres IX. légiót indították útnak, ugyan tegyen már rendet, és hozza el a lázadó törzs vezetőinek fejét Rómának. A légió útnak is indult – hogy aztán soha többé ne halljunk róluk. Különböző teóriák születtek azzal kapcsolatban, mi is történt háromezer katonával a brit erdőségekben, hitelt érdemlően azonban senki nem tudta még bizonyítani, így makacsul tartja magát az elképzelés, amely szerint a piktek lemészárolták a csúcshadsereg alakulatát. Ez a legenda képezi alapját Neil Marshall 2010-es filmjének, aki hektoliter számra zúdítja a vért a vászonra, hogy a sztori minél brutálisabb tálalását prezentálja.

A történetet egy tiszt, Quintus Dias centúrió (Michael Fassbender) szemszögéből látjuk, aki ott volt azon a véres napon, amikor egy erdő közepén a piktek nyolc ember kivételével mindenkit lemészároltak. Quintus társaival útnak indul, hogy kiszabadítsák a fogságba esett parancsnokot, Virilust, ám tervük kudarcba fullad. Innentől kezdve csak a menekülés jár a fejükben, s a film azonnal átcsap egy első században játszódó „behind the enemy lines" kategóriába, megfejelve A szökevény, a Gladiátor, a Braveheart, A gyűrűk ura és néhány kultwestern stílusjegyeivel. A menekülés önmagában unalmas sztori lenne, de Neil Marshall rendező tudja, mitől döglik a légy, ha látványról van szó. A magának a horror műfaján belül hírnevet szerzett rendező lubickol a vérben és tobzódik a csonkításban. Mel Gibson Braveheartját nehéz megütni, Marshallnak azonban sikerül ugyanolyan brutalitással és egy egyszerű trükkel hatásossá, letaglózóvá tenni a csatajeleneteket: elképesztően gyors vágásokkal operál. A mészárlás szinte klipszerűvé válik, a tocsogó vér mindent elborít, a gyors snittek olyan sebességgel követik egymást, hogy a néző agya lemarad a tempóban. Ettől van olyan érzésünk, hogy bár mindent láttunk, valójában csak egy óriási mészárszékre emlékszünk.

Történelmi filmet hentelős horrorelemekkel megszórva ritkán látunk, Marshall kisujjból kirázta a dolgot. Tehetségét mutatja, hogy mégsem ez dominál filmjében. Jó sztorit kapott egy egészen ügyes forgatókönyvvel, prímán eltalált zenével, lenyűgöző helyszínekkel (A gyűrűk ura a hét menekülő nagy futása kapcsán a hegyeken át azonnal beugrik), és nem utolsósorban profi színészi gárdával. Michael Fassbender pontosan olyan jó, ahogyan előzetesen várjuk, de az igazi rendezői és forgatókönyvírói húzás az Etaint játszó Olga Kurylenko, aki szerepe szerint néma, de ezt a fogyatékosságát elképesztő brutalitással és olyan hideg görényszemekkel kompenzálja, amitől megfagy bennünk a vér. A színészek érezhetően élvezték a forgatást és a tonnaszámra ömlő művér-balhét, játékukra panasz nem lehet. Bár többen közülük sokkal nagyobb szerepekben is bizonyítottak már, ennyi jutalom mindenkinek jár a pályáján.

A kilencedik légió gőzölgő belekbe pácolt akciói lazán elviszik a filmet a felsőbb kategóriákba. Ellentétben a Gladiátor steril plasztikvilágával, itt nincs felesleges locsi-fecsi és csillogó-villogó díszletorgia, van helyette azonban mocsok, vér, brutális, jól bemutatott mészárlás és egy hosszúságában is jól eltalált, pörgő történet. Ajánlott mindenkinek, aki borzongásra vágyik, aki kíváncsi, hogyan küzdöttek az életért, hazáért és becsületért azok, akiket a történelemkönyvek lapjai alapján csak fantáziánk darabkái jelenítettek meg eddig, vagy egyszerűen csak egy jó mozit szeretne látni, olyat, amelyik nem akar többnek látszani, mint ami.