A forradalom elbukott, de tízezrek élete menekült meg Világosnál
Szöveg: Kovács Dániel | 2015. augusztus 13. 9:24Százhatvanhat évvel ezelőtt, 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert Világosnál a Görgei Artúr vezette magyar haderő az orosz intervenciós erők főparancsnoka előtt. Ezzel véget ért a szabadságharc, viszont a magyar katonák a biztos haláltól menekültek meg, hiszen a túlerő előbb-utóbb felőrölte volna a magyar csapatokat.
Görgei Artúr vezérőrnagy, a honvédseregek főparancsnoka azt tervezte, hogy Komáromnál és az Alföld déli részén, két pontban összpontosítja a magyar erőket, és – megakadályozva az ellenséges csapatok egyesülését – külön-külön tartóztatva fel a Magyarországra betörő seregeket. A tervet azonban nem tudták kivitelezni, ugyanis június 28-án az osztrák csapatok Haynau vezetésével megverték a honvédsereget Győr mellett. Görgei a komáromi áttörési kísérlet kudarca után a Felvidékre vonult vissza, ahol több hadmozdulatával is sikerült kijátszania az orosz fősereget. Az augusztus 9-én elvesztett temesvári ütközet azonban feleslegessé tett minden további próbálkozást.
Miután megérkezett a hír a vereségről, és a déli hadtest összeomlásáról, a kormány felhatalmazta Görgeit az orosz főhadsereggel való külön tárgyalásra. 1849. augusztus 11-én a magyar kormány lemondott, s ráruházta a katonai és a polgári teljhatalmat a főparancsnokra. Görgei még aznap összehívta a haditanácsot, és szavazásra bocsájtotta a kapituláció kérdését, amelyet meg is szavazott a jelenlévő nyolcvan tábornok. Mindössze ketten voksoltak arra, hogy ne az orosz, hanem az osztrák csapatok előtt tegyék le a fegyvert.
Görgei a következő napokban megpróbált az oroszokkal alkut kötni, de Paszkievics herceg a cár utasítására csak a feltétel nélküli kapitulációt tekintette elfogadhatónak. Így nem maradt más kiút, a harmincezer fős hadsereg augusztus 13-án a Magyarvilágos és Románvilágos közti szőllősi síkon, a középkori vár romjai alatt letette a fegyvert az oroszok előtt, Görgei pedig a Bohus-kastélyban aláírta a megadási nyilatkozatot.
A világosi-szőllősi fegyverletétel után már csak a komáromi erőd tartotta magát, de szeptember 27-én Klapka György is a megadás mellett döntött – mindössze annyit kötött ki, hogy a vár védői szabadon elvonulhassanak.
A szabadságharc leverése után elkezdődött a megtorlás. A tizenhárom tábornok kivégzése mellett halálra ítélték gróf Batthyány Lajost, az első felelős kormány miniszterelnökét is, sokan hosszú évekre várfogságba kerültek. Görgey Artúr túlélte a szabadságharcot, de érdemei ellenére sem volt nyugodt az élete, ugyanis sokan árulással vádolták a fegyverletétel miatt. Ennek a véleménynek az emigrációban élő Kossuth többször is hangot adott, ugyanakkor számos volt honvédtiszt kiállt mellette.
