A Pueblo-incidens

Az amerikai vezetés érthetően tombolt a dühtől. Egyfelől óriási blamázs volt hajójuk és legénységének fogságba esése, ám volt valami, ami még kínosabbá tette az incidenst. A Pueblo rogyásig volt pakolva a legmodernebb kémtechnikával és dekódoló készülékkel. Nem nehéz kitalálni, mit jelentett, hogy ezek ellenséges kezekbe kerültek. A pánik akkora volt, hogy a Pentagon azonnali megoldást sürgetett. Miután a haderőt szinte teljesen lekötötte a vietnámi háború, nem sok esély volt egy hagyományos, szárazföldi háborúra. Valamelyik zseninek így az az ötlete támadt, hogy atomot dobnak Phenjanra és a katonai támaszpontokra Észak-Koreában. Bármennyire vad volt az elképzelés, a vezérkar elfogadta azt, s a hadművelet már nevet is kapott. Ez lett az Operation Freedom Drop, amely – ha elindítják – valószínűleg menthetetlenül atomháborúra változtatta volna hidegháború elnevezést. Szerencsére mindkét oldal adott még egy esélyt, hogy más úton rendezzék a konfliktust. Ebben oroszlánrészt vállaltak a szovjetek, akik nem nagyon örültek volna neki, ha a fél világ lángba borul néhány tucat amerikai katona miatt, főleg úgy, hogy a hajó titkos berendezését már elemeire szedték. Mindent bevetettek hát, hogy meggyőzzék a koreaiakat, nem ér annyit a dolog, amennyit gondolnak róla. Közreműködésük végül sikerrel járt. Tizenegy hónappal a Pueblo elfogása után Észak-Korea a demarkációs vonalon átívelő, beszédes nevű Bridge of No Return hídon elengedte a Pueblo sok szenvedésen átment, elgyötört legénységét.

A hajó természetesen maradt a koreai partokon. A mai napig ott áll az északi propaganda szolgálatában, az amerikai haditengerészet és a Pentagon legnagyobb bosszúságára, rozsdásodó mementóként emlékeztetve, mennyire közel állt a világ egy atomháborúhoz, anélkül, hogy bármit is sejtett volna belőle.