Hetven éve történt az „alcatrazi csata”

Azonban a sziget távol esett mindentől, így soha nem érte találat, ágyúit nem is igen használták. A katonai vezetés viszont felismerte, hogy a kiszámíthatatlan tengeráramlatokkal és hideg vízzel körülvett „elzárt világ" teljesen megfelelő egy börtön kialakítására.
Az 1867-ben felépített első börtönépületben raboskodók száma folyamatosan nőtt. Az 1898-as spanyol-amerikai háború idején több mint négyszáz hadifoglyot szállítottak ide. Azoknak a katonáknak, akik a Fülöp-szigetekről fertőző trópusi betegségekkel tértek haza, az Alcatrazt jelölték ki karanténnak.

Az egyre kevesebb szabad hely miatt szép lassan újabb épületegyütteseket emeltek: végül 1907. március 21-én az Alcatraz hivatalosan is elvesztette erőd besorolását, és katonai börtön lett. A Szikla működtetését 1934. január 1-jén a szövetségi Igazságügyi Minisztérium Börtönhivatala vette át, ekkor kerülhettek ide a legveszélyesebb bűnözők, mint például a maffiavezér, Al Capone, vagy George „Machine Gun" Kelly, Amerika legismertebb szökésspecialistája. A börtönben rend és fegyelem uralkodott, a fegyencek nem kommunikálhattak egymással, és kiváltságnak számított, ha valakinek megengedték, hogy látogatót fogadjon, levelet írjon, netán használja a könyvtárat. Az elítéltek átlagosan nyolc évet raboskodtak a szigeten, azonban a rekorder Alvin Karpis huszonhat évet húzott itt le. Az Alcatrazt 1963. március 21-én zárták be a magas fenntartási költségek és a fegyintézet állapotának gyors romlása miatt.

Hetven évvel ezelőtt, 1946. május 2-án történt az a szökési kísérlet, amelyről 1962-ben, Az alcatrazi ember címmel filmet is készítettek. Hat elítélt a rácsokon keresztül felmászva bejutott abba a galériába, ahol a kulcsokat és a fegyvereket tartották. Az ott posztoló őröket megkötözték, saját magukat felfegyverezték, majd kitervelték, hogy túszaikkal kijutnak az épületből és azzal a hajóval, ami a napi ellátmányt hozza a szigetre, megszöknek. Azonban az egyik őr – a szabályokat megszegve – a saját zsebében tartotta az udvarra vezető kapukulcsot, amelyet így a foglyok nem találtak. Pár órával később meglelték a kulcsot, de addigra már annyira tönkretették a zárat a különböző próbálkozásokkal, hogy nem bírták kinyitni.

A szökni próbáló fegyencek és az őrök között többször alakult ki tűzpárbaj. Este kikapcsolták az áramot, és helyszínre érkező tengerészgyalogosokkal tüzet nyitottak: a második világháborúban a japánok ellen kidolgozott technikával, vagyis folyamatos tűzzel szorították a rabokat egyre kisebb helyre. Május 4-én, a végső rohamban a három fellázadt rabon kívül két börtönőr is meghalt. A másik három életben maradt fogoly közül kettőt kivégeztek, a harmadikat ismételten életfogytiglan büntetésre ítélték.
A huszonkilenc év alatt tizennégy alkalommal, harminchat fogoly próbált megszökni. Közülük huszonhármat elfogtak, hatot lelőttek, kettő vízbe fulladt, további öt pedig eltűnt: feltehetően ők is megfulladtak.