Honfitársak egymás ellen: a rabszolgatartás és a gazdasági ellentétek véres következménye
Szöveg: Faragó Fanny | 2020. április 9. 19:14155 évvel ezelőtt, 1865. április 9-én írta alá a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt Robert E. Lee tábornok, a déli Konföderáció erőinek főparancsnoka, így ért véget az amerikai polgárháború. Az Egyesült Államok történelmének legvéresebb küzdelme összesen 620 000 ember életét követelte.
Az észak és dél közötti fegyveres küzdelemmé fajuló ellentét számos oka volt: különböző gazdasági fejlődés és a rabszolgaság intézményéhez fűződő eltérő viszony. Észak gyorsan iparosodott, a termőföldeket kisbirtokos farmerek művelték, míg dél a hatalmas ültetvények otthona volt. Az adópolitika és a rabszolgatartás terén is feszültséget szültek az eltérő nézetek: a rabszolgaságot számos északi államban eltörölték a 19. század első felében, az abolicionista mozgalom azonban erre kényszerítette a déli ültetvényeseket is.Amikor 1860 novemberében a rabszolgatartást élesen ellenző, republikánus Abraham Lincoln nyerte meg az elnökválasztást, erőteljesebben robbantak ki a lappangó feszültségek. Hozzájárult ehhez a rabszolgák felszabadításáért küzdő kansasi John Brown kivégzése is. Dél-Karolina 1860 decemberében kimondta elszakadását az államszövetségtől, s példáját még Lincoln hivatalba lépése előtt további hat állam (Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana és Texas) követte. 1861. február 9-én a hét állam megalakította – Jefferson Davisszel az elnöki székben- az Amerikai Államok Konföderációját. A déliek új alkotmányt hoztak létre, és kinevezték Richmondot, Virginia állam székhelyét fővárosuknak.
A déli területek lépését Lincoln lázadásnak minősítette, s innen egyenes út vezetett a háborúhoz. Az első ágyúlövések 1861 áprilisában dördültek el, mikor Davisék követelték, hogy az unió helyőrségei adják át a konföderációs államok területén álló erődöket. Robert Anderson, a Sumter-erőd parancsnoka ezt megtagadta. Bár az ostrom egy napig tartott és a déliek szabad elvonulást engedtek Andersonnak, a háború mégis kitört: északon és délen mozgósították az erőket, az unió flottája blokád alá vette a konföderációs partokat.A szemben álló felek közül népességben és gazdasági erőben is észak volt fölényben, de a váratlan támadás, a jobb katonai felkészültség és elszántság a Konföderációnak hozott sikereket. Az unió először nem számított komoly háborúra, ám a Bull Runnál 1861. július 21-én elszenvedett vereség után világossá vált, hogy kiegyenlített küzdelem várható. Az északi oldalon olyan kiváló hadvezérek vettek részt, mint az uniós Thomas W. Sherman, Thomas J. Jackson, vagy az Appomattoxnál fegyverszünetet kötő Ulysses Grant. A konföderáció élén azonban Robert E. Lee déli tábornok, az északi államok uniójának legjelentősebb hadvezére állt. Mintegy 800 magyar emigráns is harcolt az unió seregében, közülük heten tábornoki rangban álltak. Magyar kötődésű az északi hírszerzés is, Grant vezérkara ugyanis titkos üzeneteit magyarul, a déliek számára ismeretlen nyelven írta.
Az Egyesült Államok történelmének legvéresebb háborúja
Az összecsapások fő színtere a déli államok területe, illetve a két főváros, a szimbolikus jelentőséggel bíró Washington és Richmond környéke volt. A küzdelem a tengeren is folyt: a történelem során először, 1862 márciusában csaptak össze páncélozott hajók a konföderáció partjainál. Az unió hamar felülkerekedett a vizeken, a szárazföldön azonban az első két évben déli győzelmek születtek.
A háború egyik fordulópontja Lincoln elnök 1863-as bejelentése volt, melyben eltörölte a rabszolgaságot, így az északi államoknak lehetősége nyílt afroamerikai származású férfiakat is besorozni az uniós hadseregbe. Lee offenzíváját Gettysburg közelében állították meg az északiak 1863. július 1-3. között, szörnyű áron. A polgárháború legvéresebb csatájában 150 ezer katona szállt harcba, közülük 10 ezer esett el és 30 ezren sebesültek meg. A háború kimenetele szempontjából döntő jelentőséggel bíró ütközet, észak győzelmét hozta. Néhány nappal később mondta el Lincoln az amerikai történelem egyik leghíresebb beszédét a csatamezőn. „Nyolcvanhét évvel ezelőtt apáink új nemzetet teremtettek ezen a földrészen. Ez a nemzet szabadságban fogant, s annak az elvnek szenteltetett, hogy minden ember egyenlő" – mondta. A konföderáció csapatai visszaszorultak, az északiak 1863 júliusában bevették a Mississippi melletti utolsó déli erősséget Vicksburgot, ezzel kettészakították a Konföderációt.
Lincoln 1863 első napján mindörökre szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat. A mérleg nyelve egyre inkább az északiak felé billent. 1864-ben az Unió hadseregének élére Ulysses S. Grant tábornok került, aki szó szerint felmorzsolta az utánpótlási gondokkal küszködő, kimerült ellenfelét. A harc utolsó szakasza a konföderációs főváros, Richmond körül folyt: az északiak áttörték a déliek védelmét, miközben a William T. Sherman tábornok által vezényelt csapatok nyugat felől kijutottak az Atlanti-óceánhoz.
Mielőtt az amerikai nemzet újra egységessé vált
A minden oldalról bekerített Robert E. Lee déli tábornok 1865. április 9-én tette le a fegyvert az északi államok uniójának legjelentősebb hadvezére, Ulysses S. Grant tábornok előtt a Virginia államban található Appomatox városánál, befejezve ezzel a közel négy éve tartó amerikai polgárháborút.
A kisvárosban megkötött szerződés értelmében a polgárháború véget ért: a déli területeken eltörölték a rabszolgaságot és megszüntették a konföderációs államot. A háborúban részt vevő déliek amnesztiát kaptak és hazatérhettek. Lee hadseregének tisztjei még fegyvereiket és lovaikat is megtarthatták. A békefeltételeket közlő Grant tábornok szavai szerint, korábbi háborús ellenfelei a békével ismét honfitársai lettek.
Az Egyesült Államok önmagával vívta történelmének legvéresebb háborúját
Az 1861 és 1865 között dúló ádáz küzdelem az amerikai história legnagyobb háborúja volt, amelyet anyagi és élőerejének teljes bevetésével vívott mindkét fél. Északi oldalon 360 ezer, a délin 260 ezer ember halt meg a fegyverben álló csaknem 3 millió katonából. Az amerikai polgárháború tehát, az északiak teljes győzelmével végződött, azonban a küzdelmek mintegy 620 ezer amerikai áldozatot követeltek.
