Ki szabadul a végén

Minden katona kötelessége a hadifogolytáborokból való szökés megkísérlése. És ezért – a genfi egyezmény értelmében – még akkor sem büntethető a fogoly, ha a kísérlet nem sikerül. Ezt a nemzetközi jogi kiskaput kijátszva igyekeztek segíteni a bajba jutott embereiken az amerikai és angol hadsereg vezetői. Mivel a Vöröskereszt szabadon szállíthatott a fogolytáborokba élelmet és egyéb, a rabságot megkönnyítő kiegészítőket, kézenfekvő volt, hogy a segélyszállítmányok közé rejtik majd el mindazt a kelléket, ami egy sikeres szökéshez elengedhetetlen. Csak azt nem tudták, hogy miképp fogják elrejteni a német katonák elől.

Először az amerikai titkosszolgálat rukkolt elő a Bicycle Playing Cards vállalat kártya és táblajátékaival, amiket kifejezetten a hadifogságba esett katonák napjainak megkönnyítésére terveztek. Mielőtt az első szállítmány eljuthatott volna a Vöröskereszthez, a hadsereg lefoglalta az egész készletet és újra gyártatták az összeset. Ám ezúttal a játéklapokra térképrészletek, ellenállók neve és hasznos utasítások kerültek, majd egy különleges, vízzel oldható festékkel felvitték rá a vállalat eredeti játékainak mintáit. Így még a legkíváncsibb szemek elől is eltűntek a szökést elősegítő instrukciók. A szövetséges foglyoknak pedig csak annyi dolguk volt, hogy a kártyalapokat benedvesítsék, ami hatására pillanatok alatt előtűntek a számukra létfontosságú információk.

Az amerikaiak sikerén felbuzdulva a brit MI6 titkosszolgálat is felkereste a Monopoly társasjátékokat gyártó és terjesztő céget. Nem csak követték tengerentúli szövetségeseik példáját, de tovább is léptek és már a ma is ismert játék lépés-mezőket mutató táblájáról legőzölték a ragasztott felületet és a kettő közé illesztették be a foglyoknak szánt térképeket és dokumentumokat. A fedőlap visszaragasztása után igazából fel sem tűnt, hogy vaskosabb lett, de persze sok múlott azon, hogy mennyire helyezték vissza pontosan és elsimítva a játék eredeti felületét. Mindemellett a játékbábuk tájoló alkatrészeket tartalmaztak, a játékpénzek közé pedig igazi, rendszerint olasz és francia papírpénzeket rejtettek.

Hogy a lehető legtöbb hadifogolytáborba eljuthasson a brit hadsereg játékának legújabb kiadása, a Vöröskereszt mellé számos, kitalált segélyszervezetet is létrehoztak, amelyek közül sokat olyan címen regisztráltak, amely házak már London német bombázása során megsemmisültek.

A siker egyértelmű volt. Számtalan amerikai és brit katona köszönhette szabadulását a különleges társasjátékokkal való „szórakozásnak".