Nevüket őrzi a váciak emlékezete
Szöveg: Faragó Fanny | 2020. április 10. 14:34Az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat egyik jelentős ütközeteként híresült el a váci csata. A dicsőséges győzelmet Damjanich János vezérőrnagy vezetésével aratták a magyar erők, meghátrálásra kényszerítve a Habsburg Birodalmat.
A Dembinszky Henrik vezette magyar hadak 1849. február 27-én Kápolna mellett hatalmas vereséget szenvedtek, ezért Ferenc József és a császári vezérkar is úgy látta, hogy a szabadságharc leverése már csak idő kérdése.
A honvéd csapatok visszavonultak a Tiszántúlra és megkezdődött a felkészülés. Mindeközben Ferenc József március 4-én kiadta az olmützi oktrojált alkotmányt, melyben Magyarországot megfosztotta a szuverenitásától és betagolta a Habsburg Birodalomba. Ezzel a lépésével a császár végzetes hibát követett el: nem csak felhergelte a magyar közvéleményt, hanem a gyors és kíméletlen lecsapás helyett időt adott számunkra.
A kápolnai kudarc után a honvéd tábornokok nyomására Dembinszkit leváltották a fővezérségről, helyébe először Vetter Antal lépett. Március 31-én végül Görgey Artúr vette át a magyar seregek irányítását. Görgey alaposan megtervezte a tavaszi hadjárat lépéseit: fel akarta szabadítani a császáriak által ostromolt Komáromot, majd kiszorítani Windisch-Grätz csapatait Magyarország területéről.
Az első napok stratégiai sikerei után Görgey április 7-én egy újabb, grandiózus bekerítő hadművelet tervével állt elő: a VII. hadtest katonái azt a feladatot kapták, hogy vonják magukra a császáriak figyelmét, miközben délről a II. hadtest biztosítja az arcvonal szilárdságát. Eközben a Damjanich János vezette III. hadtest Vác felé haladt, hogy elfoglalja a várost és biztosítsa az előrenyomulás lehetőségét az ostromlott Komárom irányába.
Az eredeti terv szerint Damjanich arcból támadott volna a Götz tábornok által irányított Ramberg-hadosztályra, miközben a Klapka György-féle I. hadosztály elvágta volna a császáriak egyetlen menekülési útvonalát. Damjanich azonban felülbírálta Görgey parancsát és az I. hadosztály magához rendelésével súlyosabb csapást kívánt mérni a Vácot védő Götzre. Damjanich megfelelő erővel rendelkezett ahhoz, hogy eredményesen támadhasson. A császári tábornokot meglepte a váratlan lépés, hiszen úgy vélte, hogy a magyar seregek inkább Pest visszafoglalására összpontosítják majd erőiket.
Április 10-én reggel eldördült az első ágyú: Götz csapataival előrenyomult a Gombás patakig. A császári tábornok ekkor szembesült azzal, hogy tíz zászlóaljjal áll szemben. Miután Damjanich hamarosan elunta a Bobich Jánosra bízott, eltévedt dandár késlekedését, rohamot vezényelt. A patak hídjáért vívott véres ütközet azonban, kis híján kudarccal zárult.A megtorpanó magyarokat csak a Földváry Károly százados vezette vörössipkások bátorsága mentette meg a vereségtől. Előlépett a harmadik zászlóalj és halálmegvető bátorsággal tört a híd felé. Az osztrákok idővel hátrálni kényszerültek. A zászlóalj elfoglalta a hidat, majd utcáról-utcára kergette az ellenséget. Hála a bátorságnak és hősiességnek: pár perc múlva szabad volt a város, a honvédek visszafoglalták Vácot.A csatában megannyi osztrák katona mellett a parancsnok, Christian Götz is életét veszítette. A vezérőrnagy a visszavonulás során szerzett súlyos sebesülése után fogságba esett, majd a csata másnapján belehalt sérülésébe. A magyarok méltóságteljes, katonai tiszteletadás mellett temették el, koporsóját Görgey Artúr, Damjanich János, Klapka György és egy törzstiszt vitte végső nyughelyére.
A váci hétkápolna közelében elterülő ligetben vívott összecsapás váci ütközet néven híresült el, ugyanis nem sokkal később, július 15-17. között zajlott a váci csata, amely során a cári erőkkel küzdött meg Görgey Artúr és hadserege. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc történelemkönyvébe Vác két alkalommal is beírta magát.
A városban 1868-ban felállított emlékművön a következő felirat olvasható: „Vándor megállj! Tekints szét e mezőn, honvédeink itt küzdtek a jogért. S itt nyugszanak, kik vért és életet Áldoztak a honért."
