Öttalálatos

Edward „Butch" O’Hare 1914-ben született St. Louisban. Anyagi gondjai soha nem voltak a későbbi hírességnek, hiszen a papa (Edward J.) jól menő vállalkozást és ügyvédi praxist vitt. A szülők már az általános iskola elvégzése után katonai középiskolában taníttatták tovább fiukat, majd egyenes (?) út vezetett a haditengerészeti akadémiára. O’Hare a diploma után hirtelen egy hadihajó fedélzetén találta magát, de érdeklődése rövidesen a repülés felé fordult. 1939-ben megkezdték pilóta-kiképzését, ám még ugyanabban az évben óriási veszteség érte.

O’Hare apja számos tiszta üzlet mellett az alvilágnak is dolgozott. Mégpedig nem akárki, hanem az egyik legnagyobb név, Al Capone volt a munkáltatója. A papa üzlettársként és ügyvédként is segítette a gengsztercsászárt, ám elárulta őt, és segített az FBI-nak, hogy adócsalás miatt rács mögé dughassák Caponét, aki 1931-től 1938-ig ült börtönben. Miután kiszabadult, hatalmát nem tudta ugyan visszaszerezni, de egykori ellenfeleivel még le tudott számolni. Edward J. O’Hare az autójában ült, amikor szitává lőtték 1939. november 8-án.

S, hogy mi köze a Capone-birodalomnak a fiához? Nos, egy konspirációs teória szerint O’Hare mindig is gyermeke érdekeit tartotta szem előtt, és csak azért lett maffia-tag, hogy cserébe bejuttathassa csemetéjét az Amerikai Haditengerészeti Akadémiára. Tetszetős elmélet, de a valóság valószínűleg sokkal egyszerűbb volt ennél.

A temetés után az ifjú Edward visszatért a kiképzéshez, s 1940 elején sikeresen be is fejezte azt. Onnantól repülőgép-hordozón teljesített szolgálatot, de mielőtt a történelmi események rossz irányba fordultak volna, hősünk megházasodott. Feleségével 1941 nyarán Hawaiira utaztak nászútra – külön. O’Hare a USS Enterprise (CV–6) fedélzetén, szolgálatban, neje pedig utasszállítón tette meg az utat. A mézeshetek azonban hamar véget értek. December elején Japán megtámadta Pearl Harbort, az USA pedig hadba lépett. O’Hare hadnagyot egy Wildcat F4F-3 vadászgéppel együtt a Lexington anyahajóra vezényelték, amely 1942 februárjában már a japán támaszpontként üzemelő rabauli (Pápua Új-Guinea) bázis felé hajózott, hogy minél súlyosabb csapást mérhessen rá.

A meglepetésszerű támadás azonnal füstbe ment, amikor egy japán felderítőgép felfedezte a hajót, s riasztani tudta a támaszpontot. Február 20-án összesen tizenhét Mitsubishi G4M bombázó támadta meg a Lexingtont. Az amerikai Wildcatek éppen a levegőben voltak, így habozás nélkül a támadókra tudtak rontani. Itt született meg az amerikai haditengerészet első ász vadászpilótájának mítosza. Edward „Butch" O’ Hare ebben az egy csatában öt ellenséges gépet lőtt le, úgy, hogy a beszámolók szerint, mire leszállt, alig maradt lőszere. Bár a támadás Rabaul ellen félresikerült, a morálnak annál jobbat tett az ütközet. Butch nemzeti hős lett, tettéért pedig megkapta a Medal of Honort is.

Karrierje sajnos rövid életű volt. 1943-ra a japánok átálltak az éjszakai támadásokra, miután nappal nem sok esélyük volt az amerikai gépek ellen. A haditengerészet (nagyrészt éppen O’ Hare ötlete alapján) repülőre szerelt radarral akarta irányítani saját vadászait, ám a berendezés még túl nagy volt ahhoz, hogy a csapásmérő gépekbe szereljék. A megoldás még a kísérletezés szakaszában járt, amikor 1943. november 26-án éjjel egy japán támadás miatt Butch vadászgépével felszállt az Enterprise-ról, és tűzharcba keveredett az ellenséggel. Pár perccel később gépe eltűnt a sötétben, és soha többé nem tudtak vele kapcsolatot létesíteni. Három napon át keresték, de semmit nem találtak. Végül eltűntnek nyilvánították. Hírneve túlélte, nevét pedig mai napig is őrzi a történelem és Chicago repülőtere, az O’Hare International Airport.