Ötvennégy éve szakadt két részre Berlin
Szöveg: Kovács Dániel | 2015. augusztus 13. 15:07Ötvennégy évvel ezelőtt, 1961 augusztus 13-án hajnalban kezdte el építeni az NDK hadserege a Kelet- és Nyugat-Berlint elválasztó szögesdrót-kerítést, amit pár nap múlva felváltott a hírhedt berlini fal, amely közel három évtizeden keresztül szakította két részre a német fővárost.
Az sem hozott változást, hogy 1952-ben a nyugati városrész lakói számára megtiltották az NDK-ba való beutazást, Kelet-Berlinben pedig súlyos adóterhekkel sújtották azokat, akik a jobb fizetéssel kecsegtető „kapitalista" oldalon vállaltak állást.
A keletnémet pártvezetésnek évről évre nagyobb aggodalmat okozott a városrészek közötti átjárhatóság, ugyanis itt volt a leglátványosabb a két Németország fejlődése közötti különbség. A gazdaságilag leszakadó, diktatórikus NDK-ból 1949–1961 között hatalmas tömegek szöktek nyugatra a fővároson keresztül. A tizenhétmillió keletnémet lakosból csaknem hárommillióan vándoroltak át az NSZK területére, ez a folyamat pedig súlyos munkaerőhiányt idézett elő a szocialista államban. A krízis az 1961-es esztendőben tetőzött, ugyanis a berlini határszakasz lezárásáig több mint kétszázezren döntöttek a disszidálás mellett.
Bár az összeomlástól tartó pártvezetés nyilatkozataiban egy ideig tagadta, hogy fallal választanák ketté a fővárost, igazából gőzerővel dolgoztak a terveken.
1961 nyarán megérkezett a várt jóváhagyás a Szovjetunióból, Walter Ulbricht, a kommunista párt főtitkára az augusztus 12-i pártértekezleten bejelentette a fővárosi határszakasz teljes lezárását. A kivitelezés szinte azonnal elkezdődött – másnap, nem sokkal éjfél után katonákat vezényeltek a korábbi brit–francia–amerikai zóna határára, akik hajnalra elvágták a nyugati városrészt a külvilágtól. Még az övezeteket összekötő utcák burkolatát is feltörték, a határon áthaladó metró- és vasútszakaszokat pedig lezárták, és mintegy százhatvan kilométer hosszú drótkerítést telepítettek Nyugat-Berlin köré.
A munkálatok nem álltak meg, a drótkerítést néhány napon belül betonfal váltotta fel, amely az évek alatt valóságos erőddé nőtte ki magát árokrendszerrel, őrtornyokkal, helyenként pedig aknamezővel. Fennállása alatt a „két Berlint" elválasztó fal a hidegháború jelképévé vált.
